Az igazán nagy hősök az utcán voltak - tűzközelben
"Ki kell mondani, hogy a magyar emberben akkor még volt érzés. Még a kirakatokat sem merték betörni, mert megmondtuk, hogy ne tegyék.” - emlékszik vissza Nagy Miklós, aki tizenkilenc évesen hagyta el az országot, mert tudta, hogy neki sem kegyelmezne a rendszer.
Aztán arról is szót váltunk - tagadhatatlanul könnyekkel küszködve - hogy a nép összetartozását igazából csak a halottak tudnák elmesélni, akik életüket áldozták a szabadságért. „Mi, akik csináltuk a forradalmat az utcákon, nagyon bátrak voltunk, mert abban az időben, ha egy huszonkettes lőszert találtak nálad, akkor öt évet kaptál érte. Azért léptem le, mert tudtam, hogy hazavágnak - magyarázza.
A hetvennyolc éves Nagy Miklós focizott a Mávag-ban, az első osztályban, de teniszezett is, Kanadában harminc évig taxizott, tizenhat éve él Dunaújvárosban:
-Mandulaműtétről jöttem ki a Sportkórházból azon az október 23-án, fogalmam nem volt, hogy mi történik valójában. A Bem Moziba vettem jegyet egy filmre, aztán a Margit híd Budai hídfőjénél közölték velem a szembe jövők, hogy a Bem szobortól jöttek, s felvilágosítottak, hogy beadták a 12 pontot, s mennek a Rádióhoz. Szimpatikusak voltunk egymással a srácnak, aztán azt mondtam, rendben van, menjünk az orosz nagykövetséghez. Ötvenen-százan elindultunk, kiértünk a Sztálin szoborhoz, már nem lehetett kocsival menni, annyian jöttek. (…) A szobor lehúzása volt épp "porondon", láncokkal ráncigálták, de csak nem dőlt le. Valaki mondta, hogy talán egy hegesztőpisztoly segítene, jött egy teherautó, amit leállítottunk, s mondta a gyerek, itt a remiz, a buszok garázsa, talán ők segítenek. Ott laktam mellette. Ők aztán kijöttek és még aznap levágták a Jóskát.
Nagy Miklósék akkor már a Rádiónál voltak, ahol a díszőr században szolgáló bátyja is és unokatestvére is bent voltak, honvédségi rendészetet adtak. Elmesélték, hogy amikor tüzet vezényeltek, hogy lőjenek az ÁVO-sok, akkor keményen odaszóltak, hogy aki kilő az ablakon, azt lelövik:
-Az egyik utcából jöttek és mondták, hogy lőnek a Rádiónál. Ahol mi mentünk befelé, ki volt világítva az épület, de aztán kiiktattuk a világítást, hogy ne lássanak minket és nyomultunk befelé. Aki meg kijött, azt mondta, az ÁVO-st lőtték le, aki tüzet parancsolt. Belülről ment ez. A mentők ezt kihasználva – és nem vagyok vérengző ember, de nem tudom nézni, ha valaki szenved -, belehajtottak a tömegbe, közben azt kiabálta valaki, hogy ÁVO-s van a kocsiban. Elhúztak. A második kocsi jött, én meg mondtam, nem fog elhajtani, mert a kockakő-rakásba hajt bele. Nem tudom, milyen magas rangú ÁVO-s volt benne, de amikor meglátták, a kocsi ablakán keresztül "nyomták be" a köveket. Nem bírtam nézni. Aztán a Nemzetinél a forradalom nevében szaggattuk a csillagokat, jött egy rendőr én mondtam neki, hogy a forradalom nevében szakítsa le a sapkájáról a csillagot, meg valami olyasmit is, hogy ha az emberek meglátják, a fejével együtt veszik le. Szókimondó voltam akkor is. Levette, letépte a csillagot, a pisztolyt is átadta szó nélkül. Volt tehát már pisztolyom, aztán sétáltunk tovább…
Gyerünk a Kilián laktanyába, mert fegyver kell. Azt mondom, ami volt, mert az egyik vezető voltam, nagy pofám volt, hallgattak rám, benne voltam. Az őr a kapuban azt mondta, nincsen fegyver, már voltak itt. Az őrsparancsnok, alhadnagy behívott, mondta ez munkaszolgálatos laktanya, nem kaptak fegyvert, mert nem megbízható személyek voltak bent. Mondtam a srácoknak, nézzenek körül. Aztán leültünk a parancsnokkal, így ahogy mi most. Semmi megjátszás, lehetett érezni, hogy magyar ember. Mondta, nem csap be, én meg megmutattam neki a stukkert. Megtennéd? – kérdezte, mondtam, meg. Aztán visszajöttek a srácok valami öt-hat céllövő puskával, ami nem fegyver, igaz? Soha senkivel nem is firtattam ezt a részt. Otthagytuk őket, aztán visszamentünk a Rádióhoz. Azt sem tudom, hogy kerültem haza, de (könnyezik) volt, hogy megdobáltak bennünket szendviccsel az ablakból.
Nagy Miklós hetvennyolc éve kész regény. Meg kellene írni az ő történetét. Azt is, hogy miért fáj a lelkének az, ha olyanok mondják magukat hősöknek, aki még krumplit sem pucoltak akkor a pincében. Vagy, hogy mikor és hogyan ment a tank a Kossuth térre. Szemébe nézve is ragyog az igazság, amikor mondja: „1956-ban volt egy forradalom, ami nem nyúlott, mint a gumicukor. Külföld lett a vége, mert tudtam, engem fel fognak akasztani. Mert benne voltam. Mi vittük be a tankot az Országház terére. Amikor bementünk egyetlen halottat nem láttam. Rongyokat, cipőket láttam… Aztán belesétáltunk a golyószóróba. Tudom, hogy honnan lőttek. (…) A Dózsa György út sarkánál szóltak, hogy az oroszok a pincébe futottak. Aztán mellettem lőtték szét a gázórát, talán felderítők voltak. Akkor töltöttem be a gitárt (dobtáras gépgfegyver), rám hallgattak, tartottam társaimban a lelket. Egyik gyerek félrelökött, bement, lelőtték. Azt sem tudtam, hogy hívják."
A rovat további hírei: Közélet
Sok embernek segít az ingyenes melegétel
2025. okt. 31.
Dunaújvárosban jelenleg három ételosztó ponton, három helyszínen vehetik át az ingyenes melegételt az arra rászorulók. Egy ideje már az Óvárosban, az ESZI egykori épületében is kialakítottak egy átadópontot.
"Most bizonyítanunk kell: Dunaújváros képes újra felépíteni önmagát"
2025. okt. 31.
Tíz ellenzéki vezetésű város szövetsége, a Megyei Jogú Városok Szövetségének ülése, egyeztetés Gulyás Gergely miniszterrel, a Versenyképes Járások Programja – mind-mind az elmúlt hónapok dunaújvárosi közéletét meghatározó ügyek. Interjú Szabó Zsolt gazdasági és koordinációs ügyekért felelős alpolgármesterrel.
Új utak, biztonságosabb közlekedés: 2,2 kilométernyi útszakasz újul meg a városban
2025. okt. 30.
Csaknem 900 millió forintos, teljes mértékben vissza nem térítendő támogatásból kezdődhet útfejlesztés Dunaújvárosban. A TOP PLUSZ program keretében több forgalmas útszakasz is megújul, a munkálatok befejezését 2027 végére tervezik.
Idén is meghitten emlékezhetünk elhunyt szeretteinkre a temetőben
2025. okt. 30.
A fájdalom és a remény, a méltó emlékezés és az eltávozott hozzátartozókhoz fűződő családi kötelékek egyszerre varázsolják az év egyik fontos ünnepévé a halottak napja időszakát. Az előttünk álló napokban sokan útra kelnek, hogy felkeressék a temetőket – meghitt, szép napokra és estékre készül városunk sírkertje is. Összeállításunkban a templomi urnatemető nyitvatartásáról is olvashatnak!
Megemlékezés és közös gyertyagyújtás a halottak napja alkalmából
2025. okt. 29.
A Pentele Baráti Kör a világháborúk helyi áldozataira emlékezik pénteken, míg szombaton a temetőben közös gyertyagyújtásra is várják a gyászolókat. Halottak napja, főhajtások.
Dull Szabolcs politikai elemzővel folytatódott a "Dunaújvárosi Estek" sorozat
2025. okt. 29.
Ahogy közeleg a 2026-os országgyűlési választás, egyre többeket izgatnak a politikához kapcsolódó kérdések. A téma iránt érdeklődők – és korábban nem érdeklődők – igényeit elégítette ki a Dunaújvárosi Estek című közéleti sorozat legutóbbi vendége, Dull Szabolcs politikai elemző.
Elmúlt a nyár, remek pályaművek születtek (galériával)
2025. okt. 29.
Folytatódott a Dunaújváros fái a négy évszakban című fotópályázat – a nyári ciklusban is különleges fotók születtek a dunaújvárosi alkotók által. Az elmúlt időszak értékelése megtörtént, a díjátadó ünnepséget kedden délután rendezték a Városháza „C” szárnyában.











