Remek tárlat látható Pleidell János alkotásaiból a Bartók színház aulájában a mester századik születésnapjára emlékezve. 2005-ben a Dunaújvárosért díjat adományozták számára mintegy kifejezéséül annak is, hogy élete utolsó éveit itt élte. Megszeretve és meg is örökítve néhány szimbolikus teret.
Mint az a tárlatmegnyitón is elhangzott Ordas Istvántól az ember és mester pontos jellemzésként: „Soha ennyi játékosságot, életigenlést nem láttam még, amit ő maga is sugallt. Bajusza mögül állandóan kikandikált megunhatatlan szivarja, amely órákig is a szájában volt meggyújtatlanul. A fény festője volt, az utolsó nagy akvarellista, korszakunk utolsó bölénye, aki káprázatos rajztechnikával rendelkezett, és még a nyolcvanas évei vége felé is tanítványt fogadott, és barátságból irányította a kezét, szellemét.”
A tárlat megkapó darabjai közt van egy 1958-as műcsarnokbeli plakát, melyen október 24-re invitálják a látogatókat a kamaraterembe. Soha nem felejthető 1956-os plakátja pedig ikonikus darabjává vált az eseményeknek, hiszen egy darab linóleumból metszette kis, s több száz darab sokszorosításával szórták meg Budapestet.
A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjének (1999) tulajdonosa olyan hagyatékot tudhat maga mögött Aba-Novák Vilmos tanítványaként, aki egész életével bizonyította a plakáton szereplő három jelmondat teljességét, Honfüzesgyarmattól Rómán át Dunaújvárosig.


