„Sztálinvárosban, mint valami molekulában összegyűlt az ország valamennyi tája, fajtája és társadalmi osztálya” – olvasom a Történeti Hivatal S. A. szignóval jegyzett egykori leírásában.
„A lakosság heterogén jellege kezdettől fogva éles kontrasztokban mutatkozott meg. A legértékesebb alkotóelemek és kalandorok, kiváló szakmunkások és lumpenproletárok, a földtől még el sem szakadt paraszt-munkások és egykori grófok, a szocializmus harcosai és fasiszták, nagyra törő fiatalok és deklasszáltak, apácák és prostituáltak, évszázados kohászcsaládok komoly tagjai és aranyásók úgy keveredtek össze a városban, mint a Martin kemencében a tiszta nyersvas a rozsdás ócskavassal.”
Akkor, az ötvenes évek derekán nem csupán ez „keveredés” tette feszültté a település életét. Az egyik oldalon ott látni Pentele lakóinak kínját: kitelepítések, házak elkobzása, a kulákká nyilvánított gazdák deportálása, a kisipar felszámolása – a diktatúra rendszere működött. És a másik oldal, a gyarapodó új város? A hamu alatt ott is izzani kezdett a parázs. A gazdasági gondok az „acélipar büszkeségét” is sújtották: a fejlesztéseket elodázták. A kietlen barakktáborokban való élet, a félbehagyott építkezések, a lehangoló szociális állapot, a látható szegénység mind többek elégedetlenségét hozta felszínre.
Az újtelepesek és az őslakosok a követelésekben egymásra találtak. A betelepült értelmiségiek és a munkások összhangban emeltek szót az önkényes vezetéssel szemben. 1956 nyarán már kimondták: elegük van a hamis propagandából, a jólét ígéretéből, a kiszolgáltatottságból. Politikai és gazdasági változásokat követeltek, egy új népi forradalom szükségéről beszéltek. Október 16-án a városi tanács ülése botrányba fulladt, miután a tanácstagok egy része a Sztálinváros név eltörlését, Pentelére való visszakeresztelését kívánta. A városvezetés megrettent, tétlenségbe dermedt.
Október 23-án a Pestről megérkezett hírek után a városlakók többségét hatalmába kerítette a forradalmi hangulat. 24-én a légvédelmi tüzérezred parancsnoka riadót rendelt el. Az utakat a katonaság ellenőrzés alá vonta. Ez csak olaj volt a tűzre. 25-én viharos népgyűlés zajlott, majd este háromezer fölkelő jelent meg a laktanyánál. A katonák tűzparancsot kaptak. A lövések után sebesültek sokasága hevert a földön. Három ember már élettelen volt.
Pentele népének többsége ennek láttán a forradalom mellé állt.
