Az újvárosi kenyér íze ismert volt az egész országban, a gyár háromszor is elnyerte az Élüzem címet. Napjainkban már csak egy emlék, egyedül a Kenyérgyári Randevú találkozókon elevenedik fel története.
Emlékeznek még a piacon sétálva a friss kenyér illatára? 65 éve a mai napon rakták le a Kenyérgyár alapkövét mégpedig a Kenyér Napján. Az alapítólevél szerint a gyár feladata nem volt más, mint „a dunapentelei munkáskolónia pékárukkal történő ellátása”. Az első kéményt a telekkönyv szerint „Úrbéri földek”-re építették. Az építkezés sikerességét nem is mutatja más jobban, minthogy 1951-ben tartott május elsejei ünnepségre már a Fejér megyei Sütőipari Tröszt Dunapentelei gyára készítette az étkeket. Ezen jeles alkalomra sütötték az első kenyeret a gyárban. A technikai felszerelés hat széntüzelésű kemencéből állt. A szállítást egy gépkocsi és nyolc pár ló végezte. Kezdéskor negyvenketten dolgoztak, akik huszonnégy óra alatt 120 mázsa péksüteményt és kenyeret készítettek. A választék akkor még nem volt olyan bőséges, mint napjainkban. Egyfajta kenyér, kifli és zsemle, ebből válogathattak az akkori vevők. A sikeres beruházás első évében 4 millió forintnyi terméket állított elő.

Fotó: Dunaújvárosi Hírlap Archívum/jakd.hu
Több időszakra osztható a Kenyérgyár története. Az első komolyabb korszerűsítésre 1958-ban érett meg. Ekkor állították munkába a körforgós kemencét, majd két év múlva teljesen gépiesítették a kenyérsütést. Az országban elsőként itt volt működő vidéki sütőipari laboratórium. A városon kívül a környező településeket is ők látták el. 1965-ben bővítették a termékkínálatot: hagyományos kenyér, kifli mellett elkezdtek fagylaltostyát, linzert, kétszersültet, fonott kalácsot és kohászropogóst is készíteni. Hírük már az egész országba elterjedt. Folyamatosan igazodtak a kor igényeihez, így létrehoztak egy morzsaüzemet és egy ostyaüzemet is. 1968-ban saját kenyérszaküzlet-hálózatot építettek ki. Kis érdekesség, hogy kiflit csak az éjszakás műszakban sütöttek, délelőtt sütötték a cipókat és délután pedig a zsemléket.
A gyár háromszor nyerte el az Élüzem címet és a Kiváló vállalat díjat is megkapta. 1993-ban privatizáción ment keresztül, majd 2004-ben nyugdíjaztatták a régi kemencéket. A gyár teljes felújítása közel 70 millió forintos befektetés lett volna, de erre már nem került sor. Az utolsó kenyér 2004. november 30-án sült ki a kemencében. Egy évre rá megkezdték a gyár lebontását, felszámolását. A helyére új üzletközpontot álmodtak meg, ami azóta megépült és a piaccal együtt egy teljesen új külsőt kapott. A kenyérgyári munkások minden évben találkoznak és nosztalgiáznak a régi időkről.

