A rendszerváltás hajnalán - Egy volt képviselő szemüvegén keresztül

Ma is a Dunaújvárosi Főiskolán tanít. Ez jelzi többek közt azt, hogy az akkor függetlenként választási versenybe szálló családapa értékorientációja nem változott. Hitében pedig – mert a mai napig azt is fontosnak tartja – még jobban megerősödött. Az akkor negyvenéves férfi már 11 gyermek édesapjaként arra törekedett, hogy személyesen jusson el a város 1. számú választókörzetének valamennyi polgárához:

Az első szabad választásokon és az országos képviselőválasztásokon is indultam , mint független jelölt. És tényleg úgy éreztem, mint mindig is egyébként, hogy pártoktól szigorúan függetlenül tegyem a dolgomat. Mint akkori független, aki tényleg átéreztem, hogy ilyen választás még nem volt az életemben Magyarországon, nekiláttam. Sokat mentem. Jó eredményt értem el! Első lett az MDF, második az SZDSZ, majd az MSZP, s negyedik én, mint független. Aztán ezen felbuzdulva indultam az őszi önkormányzati választáson, Dunaújvárosban. Azt látom ma is, hogy a jó eredménynek a lényege az volt, hogy végigjártam a körzetemet. Próbáltam mindenkihez személyesen szólni, de teljesen komolyan csináltam.

Fotó: Dunaújvárosi Hírlap Archívum

Mint mondja, az emberek zöme nem is értette miről van szó, pedig egy valóban történelmi fordulópontnak nevezhető időszaknak néztek elébe. Azt sem tagadja, hogy akadtak feszültségek, mert egyik napról a másikra nem lehetett egy tollvonással egy régi helyett egy újat alkotni. Ám Izsák Gyula sok őszinte elvárással nézett az események elé, annak ellenére, hogy őszre már csalódások is mutatkoztak:

-Egyértelműen, minden képviselőtársamra nagyon jól emlékszem. Mint független jelölt az MDF-fel jöttem össze, nem rendszeresen, nem kötelező jelleggel. Őszintén szólva, elveimből nem nagyon engedtem. De, jó volt, mert volt egy domináns SZDSZ-többség, ésszerűen kötöttünk kompromisszumot. Aztán volt olyan, amiben nem sikerült. Manapság is látszik, szépen hangzik, hogy "független jelölt", de nyolc év után rájöttem, hogy akkor radíroznak le, amikor akarnak. Az új választási rendszerben pedig egy függetlennek szinte nulla az esélye. Önkormányzatinál van még jelentősége, mert a körzet ismerheti. Huszonnégy órás munka kell hozzá, ha valaki egyedül akarja ezt csinálni.

A mandátumotok ideje alatt sikerült az elvárt mederben tartani, terelni Dunaújvárost?

Igen. Voltak komoly, őszinte viták, jó kapcsolatok voltak egymás között, rengeteg dolog volt, amit meg kellett tenni. (Ó, hát a működési szabályzat csak az egyik volt!) Az az első négy év, noha ma már történelem, nagyon jó ciklus volt. Az elején a lakásügyi bizottságnak voltam tagja – amelyik a privatizációt csinálta – nagyon jó kompromisszumot kötöttünk a többiekkel. A gondolkodó emberek általában egy irányba mentek. Almási Zsolt akkor, szerintem, jól csinálta a dolgát. Némely döntés azért fájt nekem. Mindenki azt hitte jön a szabad világ, mindent privatizáltak fillérekért. Máig – mert tudom azt – a Dunaújvárosi tévé-hálózatot SZDSZ-es nyomásra adták át a Kábelkomnak. Kecskemét nem ment bele, ma már egymilliárd bevételt csinálnak. Nem tudtam annyi energiát kifejteni, hogy ezt megakadályozzam.

Kiss Andrással szinte egyívásúak értékrendben, de kivel volt jóban?

Jó kapcsolatban voltam vele, nüanszokban különböztünk, de lényegében ugyanaz. Jól megértettem magam Takács Sanyi bácsival, de már ő sincs közöttünk. Jól látta a dolgokat, hogy mindez hogyan jött össze. Szinte kivétel nélkül tudtunk tárgyalni mindenkivel. Volt ráhatásunk ügyekre, de az önkormányzatiságból adódóan az SZDSZ dominált.

Hogyan fogadta, hogy a tizenegy gyermekből, egyik fia, Máté is képviselő lett?

Nagyon örültem neki, mert… 2002-ben lépett be a Fideszbe, tehát nem úgy, hogy most megy a szekér, aztán szálljunk rá. Őszintén, az elvei szerint. Sok munkát végzett akkor is, most is, büszke vagyok rá. A fiaim közül többen politizálnak persze, elkerülve a városból, s ott vannak az önkormányzatiságban, a munkában. A politikai aktivitás megvan. Mély gyökerekkel egyébként, mert 2011-ben a Negyed története című könyvben is benne vagyunk. Felvidékről, ahonnan származik a családunk, hosszú időre visszamenően megvan a családfa. Ha ott nézzük a képviselők neveit, akkor a bírók meg a tagok között Izsák, vagy Décsi (de ők is hozzánk kötődnek) voltak, mondhatni ez de genere bennünk van. Nehéz dolog ez. Mint hívő ember, igazán pártban nem is vehetek részt. Lehet, hogy ez mások szemében botorság, de így van. A hit is alapja az elköteleződésnek, anélkül nem megy. Az első ciklusban, mint vallás- és oktatásügyi bizottsági tag azon voltam, hogy ez a város ne maradjon olyan nyomott, mint amilyen volt. Aktívan részt vettem a római katolikus, az evangélikus templom kialakításában. Erre büszke is vagyok, bárki bármit mond.