Értékes tanulmányt olvasok az interneten az Észak-Keleti Kárpátokban zajló egykori csatákról. Sok újat tanulok ismét… de egyetlen egy dolgot semmiképp sem akarok belőle „újratanulni”. Egy Bajza-citátumot.
A hadtörténész ugyanis rosszul idéz: „nyugszanak ők a Hős Fiak dúló csaták után” – így emeli tanulmányába a reformkor kiváló költőjének verssorait. Bajza József Apotheosis című versében ezzel szemben nincsenek nagybetűk, a hősfiak egy szóban íratnak, s nem hiányoznak a versből a vesszők sem: „Nyugosznak ők, a hősfiak, / Dúló csaták után.” A dunaújvárosi diákok jól tudják ezt. Kivált a „szórádosok”, hisz elégszer olvashatták az iskola falába épített első világháborús emlékművön, s azt is megtanulhatták, hogy a „jambikus”, emelkedő verselés remeke ez.
Hány téves adat, hány rossz idézet jelenik meg a világhálón az írásszabadság selejtjeként… estig sorolhatnánk a példákat. Nem oly rég is leltem egy meghökkentő bejegyzést. Az írás szerint Buda visszavétele után, 1686. szeptember 5-én Szulejmán „szultán” Pentelén levelet írt Lajos Vilmosnak, s a császári tábornoknak békeajánlatot tett. Nos, II. Szulejmán nem járt Pentelén. 1686-ban még szultán se volt, egy év múlva lett csak az – és uralkodása igen rövid ideig tartott. A levél egyébként valóban megszületett, valóban Pentelén, és az is igaz, hogy Szulejmán írta, csakhogy ő a Szári előnevet viselő pasa volt, a török sereg nagyvezíre. De hogy a téves közlés gazdájának legalább egy picit igaza legyen: valóban járt egy szultán errefelé, ám másfél évszázaddal korábban. Ő a „Nagy” jelzővel illetett I. Szulejmán volt. Feljegyzései szerint itt táborozott seregeivel 1529-ben.
