Átvihető a szabadság a következő évre?

Azonban öt napot mindenki átvihet január elejére, ha már december végén elmegy szabadságra. Megegyezés alapján pedig az életkor és a gyerekek után járó pótszabadságot teljes egészében korlátlanul át lehet vinni a következő évre.

Nem kell mindenképpen kiadni az összes, még megmaradt napot decemberben. A tárgyévben kiadottnak minősül az a szabadság, ami még decemberben elkezdődik, és legfeljebb 5 nap esik belőle az új évre. Ami 2015-öt illeti, ha valaki december 31-én kivesz egy nap szabadságot, akkor január 4-től 8-ig szabadságon lehet a 2015-ös keret terhére.

Az alapszabadságot ugyan ki kell adni az adott évben (a január elejére átvihető 5 napon kívül), de ugyanez nem igaz a pótszabadságra. Ha a dolgozó és a munkáltató erről írásban megállapodást kötnek (ez csak az adott évre vonatkozhat, nem lehet általános), a pótszabadság napjai a következő év utolsó napjáig kiadhatóak, vagyis akár az egész pótszabadságot át lehet vinni a következő évre.

A pótszabadság a dolgozó életkorától és gyermekei számától függ. Az alábbiak szerint jár az életkor függvényében pótszabadság:
a 25. életévtől plusz 1 nap,
a 28. életévtől plusz 2 nap,
a 31. életévtől plusz 3 nap,
a 33. életévtől plusz 4 nap,
a 35. életévtől plusz 5 nap,
a 37. életévtől plusz 6 nap,
a 39. életévtől plusz 7 nap,
a 41. életévtől plusz 8 nap,
a 43. életévtől plusz 9 nap,
a 45. életévtől plusz 10 nap.

A munkavállalóknak a 16 évesnél fiatalabb gyermekük után is jár pótszabadság, egy gyerek után 2, két gyerek után 4, kettőnél több gyerek után 7 nap évente. Ha a gyermek fogyatékkal él, akkor a szülőnek jár még plusz 2 nap szabadság. Az apáknak a gyermek születése után jár plusz 5 nap, ha ikreik születnek, akkor 7.

A fentiek alapján, ha valaki például 40 éves, és van két 16 évesnél fiatalabb gyereke, akkor összesen 31 nap szabadság jár neki (20+7+4). Ebből 15-öt mindenképpen meg kell kapnia az év végéig. Viszont az alapszabadságából 5 napot átvihet január elejére, a 11 nap pótszabadságát pedig teljes egészében átviheti a következő évre, ha megegyezik a munkáltatójával. Tehát hiába a szigorú főszabály, ebben az egyáltalán nem kirívó példában a szabadság felét sem kell mindenképpen kiadni december végéig.

Vannak olyan kiskapuk, amelyek csak néhány munkavállalóra érvényesek.Akinek október elseje után kezdődött a munkaviszonya, annak a szabadságát (értelemszerűen, ami az október és december közti 3 hónapra jár) a munkáltató átviheti a következő évre, de legkésőbb március 31-ig minden napot ki kell adnia.

Kivételes helyzetben lehetnek azok is, akiknek van kollektív szerződésük. Ha a kollektív szerződés erről rendelkezik, akkor a munkáltató átviheti a szabadság negyedét a következő év elejére, legkésőbb március 31-ig.

Előfordulhat, hogy valaki tartósan beteg, vagy esetleg a gyermeke születése után gyesen van, ezért a munkáltató nem tudja kiadni neki a szabadságát. A munka törvénykönyve szerint az ilyen esetekben a felhalmozódott szabadságot az adott körülmény megszűnése után 60 napon belül ki kell adni.

A munkáltató felelőssége

A szabadságot a munkáltató adja ki, nem pedig a munkavállaló veszi ki. Így a munkaadó felelőssége, hogy a szabályoknak megfelelően kiadja az összes szabadságot, nem hivatkozhat arra, hogy a munkavállaló nem vette ki. A szabadság nagy részével a munkáltató szabadon rendelkezik, de 7 napot legfeljebb két részletben akkor kell kiadnia, amikor a munkavállaló kéri. A dolgozónak legalább 15 nappal előre be kell jelentenie az igényét, ugyanez igaz a munkáltatóra is, amikor szabadságra küldi a dolgozót. A szabadságot egyébként úgy kell kiadni, hogy a dolgozónak egy évben legalább egyszer legyen 14 nap egybefüggő pihenőideje, bár ebbe a szabadnapok is beleszámítanak. A törvény azért hagy kiskaput a munkáltatónak: ha meg tud állapodni a dolgozójával, akkor nem kell meglennie az egybefüggő 14 napnak. Persze ettől függetlenül minden napot ki kell adni, legfeljebb elaprózva.

Csak munkahelyváltáskor járhat a szabadságért pénz

A szabadságot egyetlen esetben lehet (sőt olyankor kell) pénzzel megváltani: ha a munkaviszony megszűnik, és a dolgozó még nem vette ki az összes időarányos szabadságát. Vagyis ha például valaki év közepén kilép a munkahelyéről, de még egyetlen napot sem volt szabadságon, akkor az összes éves szabadsága felét ki kell neki fizetni. Fordítva viszont nem, a munkáltató nem vonhat le pénzt a dolgozó utolsó fizetéséből azért, mert az időarányosnál több szabadságot vett ki a munkaviszony megszűnése előtt.

-OPH-