Az egyházi vezetőkkel készült karácsonyi sorozatunkban ezúttal Stermeczki András evangélikus lelkész osztott meg olvasóinkkal néhány gondolatot az ünnep jegyében.
„Házasodjatok, szülessenek fiaitok és leányaitok! Házasítsátok meg fiaitokat, és adjátok férjhez leányaitokat! Szüljenek azok fiúkat és lányokat! Szaporodjatok, és ne fogyjatok!”/Jer 29,6/ Egyszerű fizika. Aki már állt szemtől szemben olyan természeti erővel, amely felülkerekedik az ember erején, az ismeri a fizikai törvények könyörtelen valóságát. Gondolok itt a gravitációra, mikor egy kötélen lógsz és alattad a mélység, vagy a víz tömegére, mikor méteres hullám gyufaszálként 5-6 méterrel hajít hátrább, és a szél erejére, ha az feltámad és háztetőket fúj le kártyavárként játszadozva velük. Ilyen a vákuum természete is. Ahol légüres tér keletkezik, oda valami – a fizika törvényszerűsége szerint – be fog áramlani. Ha ez empirikusan mérhető és működő valóság a fizikában, akkor higgyük el, hogy működő és valóságos a társadalomban, az egyházban, hova tovább a lélekben is.
Hogy van az, hogy évezredek óta őrzött egyértelmű fogalmak mára megváltoztak és kifordultak önmagukból? Hova tovább, a szép lett a csúnya, és a csúnya a szép. Férfias nők, és nőies férfiak idolokká torzultak. Elvesztettük önazonosságunkat és ezzel együtt minden egyebet. Ehhez azonban előbb az kellett, hogy elhagyjuk az Urat. Azt az Istent, aki Fiát adta értünk, hogy boldog és megtalált életünk legyen.
Házasodjatok és vállaljatok gyermekeket! Ez az élet rendje. Legyen örömötök gyermekeitek felnevelésében, iskolába küldésében és a velük együtt töltött időben. Isten szeretetének teljessége és az élet kiteljesedése is ezt kéri. Ha ez a mi hibánkból, adott esetben a mi lustaságunkból, kényelmünkből, önzőségünkből nem történik meg, akkor az üres teret más tölti ki. Ha nem szánunk időt és figyelmet arra, hogy friss levegővel töltsük meg tüdőnket, akkor nem csupán légszomj keletkezik, hanem azt követően bármilyen levegő bejöhet, még a szennyezett is. Ezt a folyamatot figyelhetjük szűkebb és tágabb környezetünkben évtizedek óta. Elöregedő társadalmunk lassan képtelen lesz értékeit megnevezni, önmagát megvédeni és eltartani. Tőlünk távoli rendszereket és ideológiákat fogadunk be, olykor még imádjuk is ezeket, hiszen olyan egzotikusak és izgalmasak, de közben a saját ezredéves történelmünket és vallásunkat dobjuk ki. Ez pedig egyre gyorsabban a teljes önfeladást jelenti, amely szélsőséges esetben kultúránk kivégzéséhez, hitünk megtagadásához, a lélek kiüresedéséhez, adott esetben vákuumhoz vezet, ami eszkatológikus értelemben maga a kárhozat.
Jó lenne helyére tenni életünk szétesett apró részeit, hogy örömünk és életünk legyen, ahol a teremtés jó rendje szerint születnének szép családok, bájos lányok, erős fiúk és Krisztust követő közösségek! Ez az ünnep ne kellemes, hanem áldott legyen! Ámen.”
