A temetői kopjafánál tartott megemlékezést a város az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulóján ma délelőtt. A hősök és mártírok előtt a BIROK Szabó Magda Tagintézményének diákjai emlékműsorral tisztelegtek, majd a résztvevők koszorúzással rótták le kegyeletüket.
1956. október 23. a magyar történelem egyik legmeghatározóbb napja. Egy nap, amikor emberek ezrei mertek kiállni a szabadságért, a függetlenségért és az emberi méltóságért.
A szabadságért és a függetlenségért
A temetői kopjafánál tartott önkormányzati megemlékezés elején elhangzott: hetven évvel ezelőtt, 1956. október 23-án a magyar nép elégedetlensége, szabadságvágya és a diktatúrával szembeni ellenállása történelmi fordulóponthoz érkezett. Ezen a napon olyan eseménysorozat vette kezdetét, amely örökre beírta magát nemzetünk történelmébe.
Az 1956-os forradalom a sztálinista diktatúra és a szovjet elnyomás elleni fellépés, a szabadságért, a függetlenségért és az emberi méltóságért vívott küzdelem jelképe lett. A magyar emberek bátorsága, összefogása és áldozatvállalása a világ előtt is megmutatta, hogy a szabadság iránti vágyat sem az elnyomás, sem a félelem nem képes végleg elfojtani.
A Himnusz elhangzása után a Bocskai István Református Oktatási Központ Szabó Magda Tagintézményének 8. a osztályos tanulói adtak emlékműsort. Ezt követően Kiss Kálmán költő, tanár saját verseit szavalta el – az alábbiakban két költeményt közlünk!
1956
Micsoda harc volt! Egy vad, hetyke kis srác
fakarddal rontott az acélsárkányra.
E pöttömnyi héroszt ma sem felejti,
s lehajtott fejjel ünnepli, ki látta.
Elsápad szívünkben az Ünnep
Lakhatatlanná vált a hazugság gigantikus épülete. Kitörtünk. Ropogtak a fegyverek, lángoltak a tankok. Megnyílt a föld, lezuhant az ég. Fuldokoltak az angyalszárnyak a vérben. A Mindenség Urához jajduló Jézus újra meghalt a kereszten.
Gyilkosai csak gaz latorként emlegették. De fordult az idő, s megfordult szájukban a szó. Dicsőíteni kezdték az emberfiát. Megrendezték feltámadását s mennybemenetelét. A nagy ünneplés olyan mindent vakító sötétségbe borító, elpukkanó látványosság volt, mint az augusztus 20-ai tűzijáték. Koromfekete káprázatban hüledeztünk. Nem mertünk belenézni történelmünk tükrébe, nehogy szemünkbe vihogjon a karikatúránk.
Hős-e az a kisfiú, aki fakarddal ront rá a vasdorongos dromedár felnőttre? Ezt tettük. Csak a nyugati világ ovációit hallottuk, a kuncogásokba fojtott röhögést nem. Ezért sápad el október 23-án szívünkben az Ünnep.
A szabadság közös ügye
A megemlékezés keretében Sarokné Varga Anna, a Móricz Zsigmond Általános Iskola történelemtanára mondott ünnepi beszédet. Gondolatai középpontjában a valódi, őszinte nemzeti összetartozás állt:
– A történelem menetét általában királyok, uralkodók, politikusok szokták alakítani, igen ritka kivétel, ha a nép. 1956. október 23-a egy ilyen pillanat volt. A magyar nép kiállt a szovjet elnyomás ellen, és a kezébe vette az irányítást. Hogy mi adott erőt a reménytelennek tűnő forradalomban az embereknek? A felkelők közül többen azt felelték erre a kérdésre, hogy a mellettük álló embertől kaptak hitet és bátorságot. Tudták, hogy mindig áll valaki mellettük, mindig van valaki, aki segít nekik a bajban, és van, kire számíthatnak. A harcok alatt olyanokra tudták rábízni az életüket, akiket azelőtt nem is ismertek. Én ezt tartom a valódi, őszinte nemzeti összetartozásnak – aikor idegenek ilyen bizalommal tudnak egymásfelé fordulni, és együtt küzdeni a közös célért. Az ünnepek alkalmasak arra, hogy az emberek tükörbe nézzenek, és őszintén, mélyen magukba lássanak, és önvizsgálatot tartsanak. A nemzeti ünnepek, pedig arra, hogy feltegyük magunknak a kérdést: Mit teszek, és mit tehetek a hazámért, a nemzetemért, mindannyiunkért? – fogalmazott Sarokné Varga Anna.
Koszorúzással tisztelegtek a hősök előtt
Az ünnepi beszédet követően a résztvevők elhelyezték a megemlékezés virágait a kopjafánál. Elsőként Dunaújváros önkormányzata nevében nevében Pintér Tamás polgármester és dr. Molnár Attila jegyző közösen hajtott fejet a hősök emléke előtt.
Koszorút helyeztek el többek között a "Rajta, Újváros!" frakció képviselői, a Fidesz helyi frakciója és a JUVE képviselői, a Mi Hazánk Mozgalom, a Második Reformkor Alapítvány, valamint a KDNP dunaújvárosi alapszervezetének képviselői is.
A megemlékezésen részt vettek a nemzetiségi önkormányzatok, a Dunaújvárosi Rendőrkapitányság, a Szent Pantaleon Kórház-Rendelőintézet, továbbá a kulturális és szociális intézmények munkatársai, az oktatási intézmények és óvodák vezetői, valamint különböző egyesületek és közösségek képviselői is.
A közös főhajtás a hetven évvel ezelőtti események áldozatainak állított emléket – és arra emlékeztetett, hogy a szabadság, a bátorság és az egymás iránti bizalom értékei ma is összekötik a nemzetet. Az ünnepség emlékezetes pillanatairól meséljenek a képek!
