A Kortárs Művészeti Intézet legutóbbi író-olvasó találkozójának vendége Fehér Béla volt. „Verset soha nem írtam, meg sem próbáltam. Írásaimban az életszagúra törekedtem mindig, és nem a politikai kinyilatkoztatásokra” – kezdte a találkozót az író.
A csodás alaphang egyébként végigkísérte az egész estet, ami a Hamis gulyástól a Kossuthkifli munkáin a napokban boltokba kerülő Tengeralattjáró Révfülöpön címet viselő könyvig vezetett. És bár elkötelezettje a gasztronómiának, imád olvasva kutatni történeti tényekben:
-Most éppen a Magyar Korona foglalkoztat, ami egyébként nagyon szerencsétlen életrajzzal rendelkezik. Ki tudja hányadszor ásták már el, meg hogy attól ferdült el rajta a kereszt. Amikor Kossuth emigrál, akkor erről az elásásról a kormányzó nem tud. Titokban történik, tehát krimi. Elásták valahol, megjegyezték a helyet, és ezt három-négy évig titokban tudták tartani. Az izgat, hogy mi történhetett itt percről percre. Szimbolikusan tekinthetünk rá úgy, hogy akkor, ott a nemzeti identitásunkat rejtették el. És miközben minden szétesik, senki nem tudja, mi lesz.
Szóba került az esten az értékorientáltság, értékvesztés. Kutatói munkája során tapasztalja ezt?
-Minden mindennel összefügg, ahogy ez a globalizációval is. Abból a szempontból érdekes világ (számomra inkább elkeserítő, mint érdekes), hogy mindennek van egy elfogadható jó oldala és van egy groteszk, nevetséges oldala. Mint az EU-nak is, ami megpróbál csinálni valamit, amit nem tudok megítélni, hogy jó-e vagy rossz. De az, hogy a disznók ne unatkozzanak az ólban, s ezzel emberek foglalkoznak egy irodában, ezt nem tudom feldolgozni valójában. És összeesküvés-elméleteket félretéve e mögött a tőke áll, hogy minden értéktelent (is) eladjon. És persze, a magam eszközeivel, ahogyan eddig is, az értékek mellett teszem a dolgomat.
