Bartók Kamaraszínház és Művészetek háza

Karácsonyi telihold

Várkonyi Balázs - 2015. december 25. 15:38

A szerencsések, akik nem köd borította vidéken élnek, délután fél ötkor lépjenek ki a balkonra/ kertbe/gangra – kinek mi adatott –, s megláthatják a majdnem négy évtized után kapott karácsonyi ajándékot: az ekkor felkelő teliholdat.

Már a reggel hét órai holdnyugtakor is teljes kerekségében jelent meg, ám akkor még kevesebb esély volt rá, hogy a ködön átderengjen.

Szűk négy évtizedről szólni nem tévedés: éppen a legszebb téli ünnepünkön utoljára 1977-ben láthattuk ezt a tüneményt, s aki most elmulasztja, 2034-ig kell várnia az újabb karácsonyi „összeállásra”. Tudnivaló, hogy Földünkről nézve teliholdkor a Nap és a Hold egymással épp szemben áll, s hogy ez Krisztus születése napján következik be, igen ritka.

Az ezotériában kevéssé jártasként ellátogattam az egyik asztrológiai portálra, s (előítéletes) várakozásommal ellentétben semmi riasztót nem találtam. Ellenkezőleg! A honlap gazdája azt írja: „… a telihold jó alkalom arra, hogy elengedjük aggodalmainkat az anyagiak miatt, helyébe adjuk oda magunkat az érzelmeinknek, a szentimentális, érzékeny oldalunknak.” És ezt is hozzáteszi: „… az összetartozás, a hazatalálás, a meghittséggel kapcsolatos érzéseink megélésére és megerősödésére sarkall. Bármi, ami ennek érzelmi útját állja, a telihold jó alkalom, hogy elengedjük, és közelebb kerüljünk belső gyermeki boldog önmagunkhoz.”

Ami a gyermeki önmagunkhoz visszatérést illeti, a karácsony – teliholdtól függetlenül – mindig is ezt kínálja fel annak, akibe akár egy csöppnyi kis empátia szorult. De a teljes pompájában tündöklő Hold megerősít bennünket az ősidőktől való tudásunkban, hogy a fény ünnepét éljük.

A rovat további hírei: Kultúra

DSTV: Szoborváros V.

DSTV: Szoborváros V.

2025. okt. 24.

Újabb érdekes epizóddal folytatódott a DSTV köztéri szobrokat ismertető városjáró sorozata. A Szoborváros című magazin V. epizódjában két, a Béke téren található köztéri alkotást mutatnak be Hodik Mónika történész-muzeológus közreműködésével. Hangkép.

 

Vastapsot érdemelt, csodás matinékoncert a Viadanával a Magyar Nemzeti Galériában

Vastapsot érdemelt, csodás matinékoncert a Viadanával a Magyar Nemzeti Galériában

2025. okt. 22.

Remek ősbemutató és a régi repertoár nagy kedvencei, gyerekkari közreműködés és parádés finálé: emlékezetes hangversenyt adott a főváros ikonikus koncerthelyszínén a Viadana Kamarakórus múlt vasárnap. És már készülnek a folytatásra – az is nagyon erősnek ígérkezik!

DSTV: 22 éves a Cimbora Klub

DSTV: 22 éves a Cimbora Klub

2025. okt. 21.

Ünnepi eseményről tudósít a gyermekkönyvtárból a DSTV összeállítása. A József Attila Könyvtárban működő Cimbora Klub fennállásának 22. évét ünnepelte a közelmúltban – ahogy szokták, a közösség tagjai idén is "Ki mit tud?" produkciókkal és tortával köszöntötték egymást. Hangkép.

 

Nagy László nyomában a József Attila Könyvtárban

Nagy László nyomában a József Attila Könyvtárban

2025. okt. 20.

"Öntörvényű konok csillag" – ezzel a címmel rendeznek a Nagy László 100 emlékév keretében irodalmi estet a József Attila Könyvtárban kedden délután. 

Szabad Szemmel az ICA-D-ben: "Csillagokban bízva"

Szabad Szemmel az ICA-D-ben: "Csillagokban bízva"

2025. okt. 19.

A nápolyi asztrológusnak, Lucianának megvan a biztos módszere arra, hogy ügyfeleit hozzásegítse vágyaik teljesüléséhez. Cosodás filmmel folytatódik a Szabad Szemmel sorozata a Kortárs Művészeti Intézetben (ICA-D) kedden.

DSTV: találkozás a gyermekkönyvtárban

DSTV: találkozás a gyermekkönyvtárban

2025. okt. 19.

A gyermekkönyvtárban is sok-sok elfoglaltságot rendeztek az Országos Könyvtári Napok színes programsora keretében, derül ki a DSTV összegzéséből Először fogadták például Schmöltz Margit írónőt, aki az alkotás műhelytitkaiba is beavatta az ifjú könyvbarátokat. Hangkép.

Tiszta forrásból – Ravasz Erzsébet elfelejtett öröksége a festészet napján

Tiszta forrásból – Ravasz Erzsébet elfelejtett öröksége a festészet napján

2025. okt. 18.

A festészet napja október 18. – az alkalomból Pásztor Bertalan 2002-ben született írását közöljük, amelynek fókuszában a kivételes tehetségű, ám jelentőségéhez mérhető elismerést sem életében, sem 1991-ben bekövetkezett halála óta nem kapott helyi alkotó, Ravasz Erzsébet életműve áll.