A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával kelt életre a Kortárs Művészeti Intézet jelenlegi tárlata, amelyet január közepéig lehet megtekinteni.
A kiállítás minden ízében van annyira izgalmas, hogy a művek értelmezése által valóban szem nem marad szárazon. Jó érzéssel fogadható mindez azért is, mert nem pusztán a nőművészet kerül elénk, hanem az azon túlmutató társadalmi kölcsönhatások is meg-megvillannak. Gondolkodóba ejtenek, vagy éppen továbbgondolásra késztetik a látogatót.
A kiváló névsort lapozgatva öröm továbbá, hogy három helyi alkotó (Páhi-Fekete Noémi, Moizer Zsuzsa, Kiss Anna) műveit is megtekinthetjük a kiállításon. Moizer Zsuzsa ugyan már nem él a városban, ám ha csak teheti, jön a kiállításokra:
-Két korábbi munkámat választotta ki a kurátor, Dudás Barbara. Az itt kiállított alkotások valamennyi szerzője élő művész, aktív alkotó. A téma annyiban női, hogy az identitás felvetése mindenképpen érdekes, ezt eléggé szerteágazóan közelíti meg az anyag, mind technikában, mind korosztályban. Amikor én készítettem ezeket, az önkeresés volt a lényeg, mert mindig reagálok arra, ami éppen foglalkoztat. Nem lehet elvonatkoztatni, hogy az ember nő vagy férfi, ez lényeges dolog. A saját életem mindig befolyásolja, hogy éppen mit csinálok, aztán ebből alakítok ki történeteket. Ezek a figurák is elvonatkoztatott önképek.
A kiállítás termeinek egyik főfalán látható például egy kritikusabb vonulatot képviselő alkotó, Tarr Hajnalka Can’t Get It című, 12 táblából álló „lepkegyűjteménye” (melynek apró lepke-egyedeit a művész a Magyar Értelmező Kéziszótár lapjaiból vágta ki) a szubjektív figyelem és a valóság viszonyát vizsgálja, többrétegű üzenetet közvetítve: can’t get it = nem lehet a tiéd (birtoklás), nem értheted (tudás). S ha valamennyi munkát hasonló aprólékossággal elemezzük akár élményszinten, akár esztétikailag, széles mosolyokkal közlekedhetünk a vágyott társadalmi szerepek és a meg nem értett kultúrák között. Jó kalandozást kívánunk!
