Pénteken délután tartották a Dunaújvárosi Sportcsarnokban a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakiskola szalagavatóját. A diáktársak nyitóbeszédében előkerültek a most még bosszantónak, néha fájdalmasnak tűnő dolgok, melyek a tíz, esetleg tizenöt éves osztálytalálkozón már bagatellnek hatnak majd és hiányérzetet ébresztenek mindenkiben. Úgy, mint a késések, a röpdolgozatok írása, vagy a házi feladatok óra előtti gyors lemásolása.

Magyar András, az intézmény igazgatójának rövid beszédében tanulásra biztatta a végzős diákokat, hogy sikeresen vegyék az elkövetkezendő akadályokat és sok sikert kívánt az előttük álló kihívásokhoz. Ezután az iskola hagyományainak megfelelően az igazgató tűzte fel a szalagot azoknak a diákoknak, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtottak diákéveik alatt, legyen szó közösségi munkáról, vagy tanulmányi eredményekről. A tizenegyedik évfolyam tanulói virággal kedveskedtek a végzős osztályok osztályfőnökeinek, majd a hagyományos keringő tánclépései után megkezdődött mind a tíz osztály szalagtűzése. Mindig csak egy osztály tanulói álltak a dugig megtelt lelátó elé és a legnagyobb reflektorfényben és figyelemben mondták ki minden tanuló nevét, aki eztán büszkén viselheti a szalagot az iskola folyosóján, az utcán, vagy a buszon. Két osztály szalagtűzése közt az osztálytáncokat mutatták be, melyek nagy része keringő volt, de akadtak akik a country stílussal kedveskedtek a kilátogató családtagoknak, barátoknak.