Az idei szezonban második csapatkapitányától búcsúzott el a Dunaújváros labdarúgó csapata. Szűcs Lajos szép emlékekkel távozik, azt azonban bánja, hogy nem sikerült szebbre, eredményesebbre a búcsúja.
A Dunaújváros labdarúgó csapata szombaton tartotta szokásos évzáró, egyben karácsonyi ünnepségét. A dicsérő méltatásokból, plakettekből, oklevelekből részesülő fiatalok ekkor még találkozhattak a felnőtt együttes csapatkapitányával, a kapus példaképpel, Szűcs Lajossal, akin a külső szemlélő semmi olyat nem látott, hogy számára ez a búcsú pillanata volt. Fél évvel ezelőtt olyan álmokat szövögetve szerződött egy plusz egy éves megállapodást kötve Dunaújvárosba a kapuslegenda, hogy mind a pályán, mind pedig azon kívül, edzőként is kiveszi majd részét a munkából. A szerződésbontás ténye azért is érdekes, hiszen ősszel még arról szóltak a hírek, hogy Dobos Barna, Milinte Árpád, Sági Csaba és Szűcs Lajos fogják kapusakadémiai keretek között tanítani a jövő hálóőreit. Azt, hogy ez most miért hiúsult meg, a volt csapatkapitánytól tudtuk meg.
- Meglepve, váratlanul ért bennünket szerződésbontásod a csapattal. Mi volt ennek az oka?
- Nyáron, amikor a Dunaújvárossal szerződést kötöttem az volt a cél, hogy lehetőleg egy éven belül visszakerüljünk az NB I-be. Ebben én is bíztam - bár most úgy tűnik, ez az idén nem sikerülhet -, ezért írtam alá az egy plusz egy éves szerződésemet. Ahogy azonban fordulóról fordulóra haladtunk meg kellett állapítanom azt, hogy nem hogy fiatalabb nem leszek már, hanem a sérülésekből sem tudok olyan tempóban felépülni, mint előtte. Az utolsó pár mérkőzést izomsérüléssel bajlódva játszottam le, melyek alatt éreztem, nem vagyok olyan állapotban, hogy száz százalékkal álljak a csapat rendelkezésére. Ezt közöltem Artner Tamás vezetőedzővel is. Eközben keresett meg az NB III-ban szereplő Rákosmente KSK vezetősége, amely egyébként szűkebb hazám, hiszen én ott születettem, és ajánlotta fel a szakmai igazgatói és központi kapusedzői posztot. Ezek a fő okok voltak azok, melyek elgondolkodtattak, hiszen úgy érezem, most jött el az a pillanat, amikor az aktív pályafutásom utáni időszakra is gondolnom kell már. Mindehhez hozzáteszem, hogy döntésemet nem anyagi okok miatt hoztam meg. Mindenkinek, így nekem is tudomásul kell venni, hogy nem leszek fiatalabb. Lokálpatriótaként megtiszteltetés, hogy a XVII. kerületi klubnál dolgozhatok tovább.
Képek: DO-archív
- Mit szólt ehhez a Dunaújváros vezetősége, hiszen élő szerződésed volt?
- Dobos Barnával tárgyaltam ebben az ügyben, akivel nagyon jó a kapcsolatom. Tőle kértem azt, hogy élhessek ezzel a lehetőséggel, hiszen ez a felkérés nem tart örökké, ráadásul nekem a civil életre gondolva ez a faladat testhez áll. A klubigazgató most is nagyon korrekt volt, aki érveimet megértette, így bontottuk fel a szerződésemet.
- Számodra hogyan tovább?
- 2016 januárjában állok munkába a Rákosmente csapatánál, de közben tovább folytatom a tanulást a „B” licences tanfolyamon. Bízom abban, hogy azokat az elképzeléseket, melyeket felvázoltam új munkahelyemen, valóra tudom majd váltani. A pályától sem szakadok el teljesen, hiszen a szerződésemben van egy olyan pont, ami alapján az NB III-as csapat amolyan vészkapusa leszek, mint a Dunaújvárosnál Milinte Árpi. A döntés meghozatalánál sokat számított, hogy családom miatt felelősségteljesen kell gondolkodnom.
- Milyen érzésekkel távozol Dunaújvárosból?
- A beszélgetésünkből is kiderül, hogy bár nagyon jól éreztem magam a csapatban, mégis van bennem némi hiányérzet, hiszen, mint arról több alkalommal is nyilatkoztam, az lett volna pályafutásom kiteljesedése, ha NB I-be visszajutóként tudtam volna befejezni az aktív munkát. Ez most sajnos nem sikerült. A Dunaújvárosnak a folytatásra sok sikert kívánok!
