A nevezetes erdélyi város, Torda cseppet sem szűkölködik szépségekben. Legismertebb híressége a település nevét viselő mészkőhasadék. Jókai
Jókai Mór szerint ez „a vulkáni alkotás egyik legbámulatosabb remeke”, ahol „a sziklaőrlő idő görgeteg kőzuhanyokká porlasztotta a bércfalat”. A kettérepedt hegylánc megrendítő látványa turisták tömegét vonzza a Tordai-hasadékhoz.
A város építészeti kincsei között a legbecsesebb a XIV. században emelt, majd négy évszázad múltán újjáépített ősi templom. A védelméül szolgáló várfalat egykor pompás kis bástyák tagolták. Ezek többségét az idő elpusztította, de egyetlen szépséges darabjuk máig is őrt áll. A templomnak az idők során három felekezet volt a gazdája: a katolikusok után az unitáriusok birtokában volt, a mai időkben pedig a református egyházé. Ez a többszöri tulajdonosváltás szimbolikus értékű is, egyben emlékeztet egy nagyon fontos, Tordához kötődő történelmi eseményre.
A város sokszor volt országgyűlés színhelye. Az első, amelyet dokumentumok is igazolnak, 1288-ban zajlott, de ahogy Erdély legendás tudós krónikása, báró lengyelfalvi Orbán Balázs rámutat: „Több irónk s azok nyomán Kőváry László is állitja, de a törvényekben is nyoma van, hogy Erdély országgyülései a legrégibb időtől – mondhatnók Szent István korától fogva – Tordán és a mellette levő Keresztesmezőn tartattak.”
Négy és fél évszázada, 1568 januárjában a nemesi küldöttek itt hoztak meg egy korszakos fontosságú döntést: Európában elsőként törvényt alkottak a vallásszabadság védelmére. Megteremtődött a katolikus, a luteránus, a kálvinista és az unitárius hitelvek szabad terjesztésének alapfeltétele. Ez a törvény bekerült Erdély alkotmányába, mely alkotmány ettől fogva a három nemzet – a magyar, a székely és a szász –, valamint a négy vallás egyenjogúságának alapelvére épült.
Az 1568. évi tordai országgyűlés kivételes jelentőségű döntésére mindig is tisztelettel emlékezett a magyarság. Példaadó történelmi tanulsága ma különösképp fontos üzenet.

