Isten hozott, 2016!
Túl volnánk a télkiverés régi szokásán – ha őriznének még egyáltalán ilyen hagyományt valahol. Ám az ősi tradíció szerint rendben megtörtént az óév kiharangozása, a templomokban az óéváldó mise. Az eredendően gonoszűző célzatú lármázás aztán eltartott éjszaka, s itt-ott eltart még egy ideig…
Beléptünk hát az újévbe. Nem túl jó kilátásokkal. A népi hiedelem szerint ugyanis a pénteki évkezdet szűkös esztendőt ígér. De ne legyünk borúlátóak, higgyünk a szerencsés új jövetelében. Azt viszont szögezzük le: nemigen lehet homlokegyenest új életet kezdeni! Nem véletlenül nevezik az évindító hónapot januárnak. A XV. századi nagy humanista püspök, Csezmiczei János, akit költői nevén Janus Pannoniusként ismerünk, így szól A hónapok vetélkedése című versében: „Janusnak kettős ajkán / megzendül a szó most, / Ő újítja korunk / váltakozó menetét.” A „kettős ajkán” szópár a névadó kétarcúságára utal – az ókoriak Janus istene ugyanis hátra is, előre is néz. Persze, hiszen ő a kezdet és a vég istene. Hiába köszöntünk hát januárral egy új esztendőt, a régit is hordozzuk.
1968 óta, VI. Pál pápa kezdeményezésére január elseje a béke világnapja. Nos, ha 2015-öt idézzük vissza, a világbéke nyomát se leljük. A kérdésre, hogy az elmúlt esztendőben jobb lett-e köröttünk az élhető földgolyó, aligha van biztató válasz. Akkor hát mit cipeljünk magunkkal 2016-ra?
A privát életünkben kell keresnünk azt, amit magunkkal vinni érdemes. A hétköznapok legjobb pillanatait kell átörökítenünk. Nekem a karácsony hozott el egy ilyet. Az ünnepen töredelmesen megvallottam gyermekeimnek: azt a pénzt, amit az ő ajándékaikra szántam, megcsapoltam. Mindenki részéből egy-egy összeget arányosan levágva elküldtem S. faluba. Ott három gyermek maradt árván a télelőn. Nekik juttattam el a pénzt – amivel jóvátenni persze semmit nem lehet, de a túlélést segíteni tán igen. Sosem felejtem el azt a pillanatot; gyermekeim arcán láttam a hatást. A legkisebb, Örzse szólalt meg legelőbb: de Apa, az egészet kellett volna! És a nagyobbak, Soma meg Dorka egyetértően helyeseltek.
Ezt a pillanatot viszem át 2016-ra. Az érzést, hogy beérett a vetés. Nem tudom, ezzel a tapasztalattal könnyebb lesz-e az új esztendő, de hogy számomra megélni érdemesebb, az biztos.
Boldog, sikeres, szerencsés 2016-ot mindenkinek!
A rovat további hírei: Kultúra
DSTV: ínycsiklandó tárlat az Intercisa Múzeumban
2024. nov. 17.
Az étkezés került az Intercisa Múzeum új időszaki kiállításának fősodrába, derül ki a DSTV összegzéséből. Az őskortól kezdve mutatják be, miként szereztek élelmet, főztek vagy sütöttek eleink – milyen eszközökkel és praktikákkal táplálták magukat és a közösséget. Hangkép.
Dunaújvárosi lapok az Arcanum archívumában
2024. nov. 16.
Új szolgáltatással bővítette kínálatát a József Attila Könyvtár: a várostörténet iránt érdeklődők ingyenesen elérhetik az intézményben Magyarország legnagyobb periodika adatbázisát – az Arcanum Digitális Tudománytárban a dunaújvárosi lapok tartalmai is fellelhetők.
Tárlat a varázslatos természet képeiből
2024. nov. 16.
A Szent Pantaleimon Általános Iskolában nyílt rendkívül színes tárlat. A kiállítás különlegessége, hogy a művész Takácsné Csór Marianna, az intézmény logopédusa. A Varázslatos természet című kiállítást december elejéig láthatják az iskola látogatói.
DSTV: nagyregény-bemutató az Utószó sorozatában
2024. nov. 16.
A beszámolót már olvashatták, most itt a DSTV összegzése: Darvasi László befejezetlen regényfolyama, a "Neandervölgyiek" bemutatójára várta az irodalom iránt érdeklődőket a Kortárs Művészeti Intézet (ICA-D) Utószó című sorozata. Hangkép.
Mélyenszántó dráma a Bartók bemutatóján
2024. nov. 14.
Világhírű író művét vitte színpadra a Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza. Hazánkban először láthatják a nézők a színpadi adaptációját Florian Zeller A fiú című novellájának, a produkciót Dicső Dániel rendezte.
Kihirdették az Év Természetfotósa 2024 pályázat díjazottjait
2024. nov. 14.
Kihirdették a Saubermacher - Az Év Természetfotósa 2024 pályázat díjazottjait.
Hiába mondtak mást, forradalom volt
2024. nov. 13.
A rendszerváltás előtt ’56-ról egyáltalán nem, vagy csak teljesen másképp lehetett beszélni, mint ahogyan azt ma már megtehetjük. Farkas Lajos történész szerint az akkori eseményeket úgy kell bemutatni, ahogy voltak.