Bartók Kamaraszínház és Művészetek háza

Novák Pál hősi halála

Várkonyi Balázs - 2016. január 24. 8:16

Hősnek ritkán születik az ember. A helyzet tesz valakit sorsvállalóvá. Egy XX. századi fiatalember, Novák Pál is tán csak ösztönösen, a lelkiismerete szerint cselekedett, amikor 1956 véres őszén szembenézett a sorssal.

A pentelei felkelők közé állt. És a forradalom hősi halottja lett. Huszonnégy harangkondulás címmel jelent meg a múlt év őszén emlékező írásunk. Szerkesztőségünkbe hamarosan levél érkezett. Mint már annyiszor, távol élő olvasótól jött üzenet, ezúttal Ózd-Hódoscsépányról. Tóth Attila küldte. Ebben olvasom: „Az írásban név szerint megemlített forradalmárok egyikében édesanyám testvérére, Novák Pálra ismertem.” Azt kérte, írjunk meg neki mindent, mit rokonáról tudhatunk, hisz’ ahogy fogalmaz, nagybátyja halálának körülményeiről csak a legendák szintjén tájékozódhattak.

Fájdalom – kedves Attila –, jószerével mi is csak sötétben tapogatózunk.

És eljöttek a repülők…

Visszaidézem az emlékező tárca egy bekezdését.

„Novák Pál tizennyolc éves darukezelő azon a hajnalon, november hetedikén a kijelölt szolgálati helyére tartott. Igyekezett, mert nem tudta, senki sem tudhatta, mikor indulnak a város ellen a ruszki csapatok. Mire kiviláglott, már minden felkelő a védelmi ponton volt. Sokáig csak távoli morajlás hallatszott, majd a tankok zúgása egyre közelebb ért. Délután kettőkor a város körül bezárult a páncélosok gyűrűje. A repülőraj nyitotta meg a kíméletlen támadást. Nyolc repülőgép fél órán át ontotta a bombákat a védelmi állásokra. Novák Pál egységét is elérte egy gránát. A fiatalember repeszek szaggatta holtteste fáklyaként lángolt…”

A kegyetlen valóság: ostromzár, tankok, zuhanórepülésben bombát szóró repülők, s nyomukban a halál. De az emberekről nem sokat tudunk. Hol lapulnak az egykori feljegyzések? Dunapentele-Sztálinváros forradalmi halottairól alig van adat, s ha van, olykor az sem pontos. A hiteles forrásként tekintett várostörténeti monográfia Novák Pált úgy említi, hogy halálakor tizennyolc éves volt – magam is ezt írtam hát –, míg másutt huszonnyolc esztendősnek jelölik. Ideje elolvasni unokaöccse, Tóth Attila emlékezését.

„Novák Pál a nagybátyám volt. Szegény sorban élő szülők gyermeke. Arlón született 1928. március 13-án. Apja, Novák István a felvidéki Gesztetéről származó cseléd. Anyja, Antal Etel a borsod megyei Disznósdon született juhászkodással foglalkozó családba. Amit tudok róla, az jobbára elbeszélésekből származik, hiszen 8 éves voltam, amikor meghalt. Testvérei: édesanyám, Novák Ilona, akik 4 éve hunyt el, és Pista bátyám, aki 1945 után a jobb élet reményében külföldre emigrált. Pál – mint a kisebb fiú – tanulhatott tovább, ami a polgári iskola elvégzését jelentette. Az Ózdi Kohászati Üzemeknél dolgozott irodistaként. A Dunai Vasmű építése Sztálinvárosba vonzotta, odaköltözött, és a vasműben dolgozott darukezelőként egészen a haláláig.”

Térden állva

1956 novembere az ország tragédiáját hozta. De a Novák családnak 7-e különösképp tragikus volt. „A szülők – talán Annától, a nagybátyám menyasszonyától – üzenetként kapták a hírt: a fiuk elesett. A remény aztán rövid időre feltámadt, mert levelet kaptak Páltól. Még nagyobb lett a fájdalom, amikor kiderült, a levél jóval lassabban ért célba, mint a halálhír…

Nagyapám vonaton, gyalog, busszal – amivel tehette – Sztálinvárosba utazott, a fia sírját keresni. Bejutott a város katonai parancsnokához, akitől térden állva, könyörögve kérte, adják ki neki a gyermeke holttestét. Talán a parancsnoknak is volt fia, talán legbelül, a zubbony alatt megérezte nagyapám fájdalmát. Engedélyezte a kihantolást. A holttestet nem volt egyszerű azonosítani, hiszen egy robbanás a felismerhetetlenségig szétroncsolta az akkor 28 éves Pált. A szintén roncsolódott lemeztokos gyári igazolvány adott támpontot, és a nagybátyám tarkóján lévő anyajegy. Nagyapám szembesült a rettenettel: a fia teste fekszik előtte. Lemezkoporsóban leforrasztva szállították haza Ózdra, Szenna városrészbe.”

A feliratért akkor börtön járt

A végtisztességre a halála után egy hónappal került sor Szenna temetőjében. Attila így idézi fel: „Élénken emlékeszem, a lemezkoporsót egy fekete fakoporsóba tették, amelyet nemzeti zászlóval takartak le. Nagyszüleim udvarán ravatalozták fel. A búcsúztatás után gyalog vonultak a gyászolók a temetőbe. Ott a szertartás végén elénekelték a Magyar Himnuszt. Mindez 1956. december 7-én történt! A nagymamám a síremlékre rátettette fiának a fényképét és egy márványtáblát a következő felirattal: NOVÁK PÁL 1928-1956 HŐSI HALÁLT HALT”.

A szülők tudták: ez a három szó – hősi halált halt – nem állhat egy „ellenforradalmár” síremlékén. A börtönt kockáztatták. De vállalták. Szerencséjük, hogy a megtorlók figyelmét ez valahogy elkerülte.

A felirat ott kiált ma is a sírkövön. Emlékezteti azokat is, akiknek negyedszázad alatt se jutott eszébe, hogy megemlékezzenek Ózd egyik ötvenhatos hőséről, aki – szó mi szó – nem az ifjúkora városáért áldozta életét. Nem is csak Penteléért. A hazáért! Megérdemli, hogy nemcsak Dunaújváros, hanem végső nyughelyének közössége is emlékezzen rá.

Érte is szól majd a hatvanadik évfordulón a harang.

A rovat további hírei: Kultúra

DSTV: célegyenesbe fordul a KineDok

DSTV: célegyenesbe fordul a KineDok

2025. máj. 04.

Az évad utolsó előtti vetítéséhez érkezett a KineDok idei sorozata a Kortárs Művészeti Intézetben. A Szabad Szemmel című kezdeményezés legutóbbi eseménye a kassai fürdő történetét mesélte el – a 66 szezon című film archív kockákból és személyes visszaemlékezésekből merített. Hangkép.

DSTV: gyermekkönyvtári forgatag

DSTV: gyermekkönyvtári forgatag

2025. máj. 03.

Mozgalmasság jellemezte a József Attila Könyvtár legutóbbi időszakát is, derül ki a DSTV összegzéséből. Az intézmény gyermekkönyvtárában például ismét kreatív délután várták az érdeklődőket: a húsvét és a tavasz alkalmából kézműves foglalkozással készülhettek a legifjabb könyvbarátok. Hangkép.

DSTV: Szoborváros I.

DSTV: Szoborváros I.

2025. máj. 01.

Különleges összeállítással jelentkezik a város születésnapjára időzítve a DSTV. A város köztéri szobrait veszik sorra, az első részben természetesen a városépítés hőskorában az utcákra, terekre került, mára a városkép meghatározó tényezőivé vált alkotásokra koncentrálva. Hangkép.

"... más világban szerettünk volna élni"

"... más világban szerettünk volna élni"

2025. ápr. 29.

"A Volt, L-múlt című könyvem 4. Sugárúti Fesztiválon történő bemutatása elé szánom ezt a kis ajánlót – szeretettel várva mindenkit egy csipetnyi múltidézésre, régi történetekre, az elmúlt város utcáin történő barangolásra." Tóth István vendégposztja.

DSTV: ünnepeltek a versbarátok

DSTV: ünnepeltek a versbarátok

2025. ápr. 29.

Szép közösségi eseményről számol be a DSTV összeállítása. Verssel, dallal, szép szavakkal ünnepelte a magyar költészet napját a Versbarátok Klubja, a jó hangulatú felolvasóestnek az MMK színházerme adott otthont az ünnepre időzítve. Hangkép. 

Gondolatébresztő tárlattal készültek

Gondolatébresztő tárlattal készültek

2025. ápr. 28.

Újabb időszaki kiállítását nyitotta meg a Magyar Papírmúzeum. A konferenciával egybekötött megnyitón három eseményt ötvöztek: a már említett időszaki kiállítás mellett két rendkívüli gyűjteménynek is otthont ad az intézmény.

DSTV: versekkel versengtek a Vasváriban

DSTV: versekkel versengtek a Vasváriban

2025. ápr. 28.

Szép hagyományt folytatott a Vasvári iskola közössége a közelmúltban, derül ki a DSTV összegzéséből. Az intézmény idén is nagyszabású versmondó versennyel ünnepelte a magyar költészet napját. Hangkép.