Bartók Kamaraszínház és Művészetek háza

Novák Pál hősi halála

Várkonyi Balázs - 2016. január 24. 8:16

Hősnek ritkán születik az ember. A helyzet tesz valakit sorsvállalóvá. Egy XX. századi fiatalember, Novák Pál is tán csak ösztönösen, a lelkiismerete szerint cselekedett, amikor 1956 véres őszén szembenézett a sorssal.

A pentelei felkelők közé állt. És a forradalom hősi halottja lett. Huszonnégy harangkondulás címmel jelent meg a múlt év őszén emlékező írásunk. Szerkesztőségünkbe hamarosan levél érkezett. Mint már annyiszor, távol élő olvasótól jött üzenet, ezúttal Ózd-Hódoscsépányról. Tóth Attila küldte. Ebben olvasom: „Az írásban név szerint megemlített forradalmárok egyikében édesanyám testvérére, Novák Pálra ismertem.” Azt kérte, írjunk meg neki mindent, mit rokonáról tudhatunk, hisz’ ahogy fogalmaz, nagybátyja halálának körülményeiről csak a legendák szintjén tájékozódhattak.

Fájdalom – kedves Attila –, jószerével mi is csak sötétben tapogatózunk.

És eljöttek a repülők…

Visszaidézem az emlékező tárca egy bekezdését.

„Novák Pál tizennyolc éves darukezelő azon a hajnalon, november hetedikén a kijelölt szolgálati helyére tartott. Igyekezett, mert nem tudta, senki sem tudhatta, mikor indulnak a város ellen a ruszki csapatok. Mire kiviláglott, már minden felkelő a védelmi ponton volt. Sokáig csak távoli morajlás hallatszott, majd a tankok zúgása egyre közelebb ért. Délután kettőkor a város körül bezárult a páncélosok gyűrűje. A repülőraj nyitotta meg a kíméletlen támadást. Nyolc repülőgép fél órán át ontotta a bombákat a védelmi állásokra. Novák Pál egységét is elérte egy gránát. A fiatalember repeszek szaggatta holtteste fáklyaként lángolt…”

A kegyetlen valóság: ostromzár, tankok, zuhanórepülésben bombát szóró repülők, s nyomukban a halál. De az emberekről nem sokat tudunk. Hol lapulnak az egykori feljegyzések? Dunapentele-Sztálinváros forradalmi halottairól alig van adat, s ha van, olykor az sem pontos. A hiteles forrásként tekintett várostörténeti monográfia Novák Pált úgy említi, hogy halálakor tizennyolc éves volt – magam is ezt írtam hát –, míg másutt huszonnyolc esztendősnek jelölik. Ideje elolvasni unokaöccse, Tóth Attila emlékezését.

„Novák Pál a nagybátyám volt. Szegény sorban élő szülők gyermeke. Arlón született 1928. március 13-án. Apja, Novák István a felvidéki Gesztetéről származó cseléd. Anyja, Antal Etel a borsod megyei Disznósdon született juhászkodással foglalkozó családba. Amit tudok róla, az jobbára elbeszélésekből származik, hiszen 8 éves voltam, amikor meghalt. Testvérei: édesanyám, Novák Ilona, akik 4 éve hunyt el, és Pista bátyám, aki 1945 után a jobb élet reményében külföldre emigrált. Pál – mint a kisebb fiú – tanulhatott tovább, ami a polgári iskola elvégzését jelentette. Az Ózdi Kohászati Üzemeknél dolgozott irodistaként. A Dunai Vasmű építése Sztálinvárosba vonzotta, odaköltözött, és a vasműben dolgozott darukezelőként egészen a haláláig.”

Térden állva

1956 novembere az ország tragédiáját hozta. De a Novák családnak 7-e különösképp tragikus volt. „A szülők – talán Annától, a nagybátyám menyasszonyától – üzenetként kapták a hírt: a fiuk elesett. A remény aztán rövid időre feltámadt, mert levelet kaptak Páltól. Még nagyobb lett a fájdalom, amikor kiderült, a levél jóval lassabban ért célba, mint a halálhír…

Nagyapám vonaton, gyalog, busszal – amivel tehette – Sztálinvárosba utazott, a fia sírját keresni. Bejutott a város katonai parancsnokához, akitől térden állva, könyörögve kérte, adják ki neki a gyermeke holttestét. Talán a parancsnoknak is volt fia, talán legbelül, a zubbony alatt megérezte nagyapám fájdalmát. Engedélyezte a kihantolást. A holttestet nem volt egyszerű azonosítani, hiszen egy robbanás a felismerhetetlenségig szétroncsolta az akkor 28 éves Pált. A szintén roncsolódott lemeztokos gyári igazolvány adott támpontot, és a nagybátyám tarkóján lévő anyajegy. Nagyapám szembesült a rettenettel: a fia teste fekszik előtte. Lemezkoporsóban leforrasztva szállították haza Ózdra, Szenna városrészbe.”

A feliratért akkor börtön járt

A végtisztességre a halála után egy hónappal került sor Szenna temetőjében. Attila így idézi fel: „Élénken emlékeszem, a lemezkoporsót egy fekete fakoporsóba tették, amelyet nemzeti zászlóval takartak le. Nagyszüleim udvarán ravatalozták fel. A búcsúztatás után gyalog vonultak a gyászolók a temetőbe. Ott a szertartás végén elénekelték a Magyar Himnuszt. Mindez 1956. december 7-én történt! A nagymamám a síremlékre rátettette fiának a fényképét és egy márványtáblát a következő felirattal: NOVÁK PÁL 1928-1956 HŐSI HALÁLT HALT”.

A szülők tudták: ez a három szó – hősi halált halt – nem állhat egy „ellenforradalmár” síremlékén. A börtönt kockáztatták. De vállalták. Szerencséjük, hogy a megtorlók figyelmét ez valahogy elkerülte.

A felirat ott kiált ma is a sírkövön. Emlékezteti azokat is, akiknek negyedszázad alatt se jutott eszébe, hogy megemlékezzenek Ózd egyik ötvenhatos hőséről, aki – szó mi szó – nem az ifjúkora városáért áldozta életét. Nem is csak Penteléért. A hazáért! Megérdemli, hogy nemcsak Dunaújváros, hanem végső nyughelyének közössége is emlékezzen rá.

Érte is szól majd a hatvanadik évfordulón a harang.

A rovat további hírei: Kultúra

DSTV: mozgalmas időszak előtt a színház

DSTV: mozgalmas időszak előtt a színház

2025. feb. 01.

Izgalmasnak ígérkezik az új esztendő a Bartók Kamaraszínház közössége számára, derül ki a DSTV összegzéséből.  Az új bemutatók mellett már tart a Mikrofesztivál előkészítése, és szó esik a színházról szóló szakmai elismerésekről is. Hangkép.

DSTV: a handpan varázsa

DSTV: a handpan varázsa

2025. jan. 31.

Különleges hangszert és megszólaltatóját mutat be a DSTV összeállítása. Baruts Bence, a Sándor Frigyes Zeneiskola művész-tanára csapatával az intézmény gálájának egyik főszereplője volt a közelmúltban – ezúttal a handpan bemutatására vállalkozott. Handkép.

Történelmi időutazás az Intercisa Múzeumban

Történelmi időutazás az Intercisa Múzeumban

2025. jan. 30.

Restaurálják a katonai sírok áthelyezésekor előkerült szovjet katonák személyes tárgyait, "vasműs gyűjteményt" ajánlottak fel a múzeumnak, illetve elkészült a Vidám Park egy dodzsemének felújítása, amelyet bemutatnak majd az idei Sugárúti Fesztiválon. Hírcsokor.

DSTV: a szövegvilág bűvkörében

DSTV: a szövegvilág bűvkörében

2025. jan. 30.

Az olvasás szeretete nem múló szeszély, derül ki a DSTV összegzéséből. A történet főszereplője igazi könyvmoly, akinek példája igazolja, bármilyen műfajról is legyen szó, mindenki megtalálhatja a maga szájízének való írókat és műveket. Hangkép.

Nyilvános órákkal és és esti szimfonikus koncerttel várja a közönséget a Zeneakadémia

Nyilvános órákkal és és esti szimfonikus koncerttel várja a közönséget a Zeneakadémia

2025. jan. 30.

Diákok fellépésével, nyilvános órákkal, előadásokkal és esti szimfonikus koncerttel is várja a közönséget az idén 150 éves Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem február 9-én A tehetség napja című rendezvényén.

Dunaújváros kedvence (kultúra): Munkásművelődési Központ

Dunaújváros kedvence (kultúra): Munkásművelődési Központ

2025. jan. 29.

Esélyesként indult s végül magabiztosan húzta be a kultúra kategóriát a Dunaújváros kedvence szavazáson a Munkásművelődési Központ. Kováts Rózsa és csapata immáron hatodik alkalommal vette át Horváth Tamástól az elismerő oklevelet. 

DSTV: Kiss Barni a város hangja is volt

DSTV: Kiss Barni a város hangja is volt

2025. jan. 29.

Zenelánc című új műsorából ad ízelítőt a DSTV összeállítása. A főszereplő Kiss Barnabás, aki 2022-ben tűnt fel a Dunaújváros Hangja versenyén. Még szemtelenül fiatal, de már határozott elképzelései vannak a jövőjét illetően. Művészeti iskolába jár, közben egyengeti énekesi karrierjét. Hangkép.