A régi iratdoboz titka
Pista, menjünk!- ismételgette anyám, hiába, Pista csak állt a kisszoba ablakánál, és nézett a semmibe. A ház előtt, orral a Tüzép felé, ott terpeszkedett a Csepel autó, vagy két órája várva az indulást. Barátok állították oda. A meneküléshez. Tudták, ha Pista marad, ismét csak a meghurcoltatás jut ki neki.
A sofőr, amikor már az orosz tankok moraját is hallani vélte, becsapta az autó ajtaját, elment. Így maradt Pista és családja Magyarországon.
Pista az apám volt. Anyám meg az anyám, mint ahogy az rendes családban illik. Mellesleg a miénk éppenséggel nem volt egy rendes család. Nem voltunk mi olyanok, mint Tari bácsi, a becsületes, de nem túl pallérozott mozgalmár. Sem mint Pipi néni, a kocsmáros. Még olyan sem, mint a derék Wagnerék. A miénk csak egy elszegényedett polgári família volt, internált és börtönt megjárt, politikai elítélt családfővel. Az elrekvirált, egyébként szerény családi ház helyett élhettünk a dohos-romos Csányi-telepi szükséglakásban – de legalább éltünk.
A minap, édesapám végső búcsújának évfordulóján a régi iratok közt keresgéltem. Megleltem egy jegyzőkönyvet: az 56-os gyári munkástanács-választás eredményét rögzítette. A sorban, vagy hetven más név előtt ott áll apámé – a nagy tekintélyű főmérnök, P. doktor után a negyedik legtöbb szavazattal. Népszerű volt a közösségben. Sokáig állást se kapott, később pontongyári segédmunkás lehetett, majd kegyelemből irodára került – de mindig rajta volt a bélyeg. Az egykori „káderlapja” is árulkodik erről, igaz, a grammatikai hibák tömege miatt alig érhetően…
Akkor, 1956 hideg novemberében én, a hétéves, mentem volna. Anyámhoz egy picivel erősebben kötődtem ugyanis. Nővérem, apás lévén, maradni akart. Bátyám is. Apám után ő volt a legerősebb jellem a családban. Ma már tudom, hogy ösztönösen mindenki maradni akart. Nem a szegénység öröméért. Hanem mert erős volt a szülői szó, amit olyan „avítt” fogalmakról hallottunk, mint haza, mint gyökerek...
A régi papírok között egy megsárgult, 1987-es folyóirat is lapult. Ritka csemegére bukkantam benne. Egy körkérdés, amelyre a szerkesztő többek válaszát várta, így hangzott: „Milyen lehet a harmadik évezred szocializmusa?” Az írás invokációjában effajta dilemmákat vetett föl a szerző: hogyan változtatja meg a szocializmus a kapitalizmust, hogyan teszi például kevésbé kizsákmányolóvá. Kár, hogy a válaszokat nem ismerem, tanulságos lenne, ki miként vélekedett erről három évvel a rendszerváltás előtt. Hanem ami érdekesebb, a kérdést feltevő egy újabb, serkentő gondolata. Pontosan idézem: „Miben, mennyire, hogyan, hol kell őrizni a magyarságot – azaz miben marad és lesz progresszív; és miben, mennyire, hogyan, mikor, hol kell feladni, mert hátráltat majd, gátol, mert helyben járás lesz…”
Eljátszom a gondolattal, a szerző – egy kereskedelmi médium „arca” – mit válaszolna ma az egykori saját kérdésére? Hogy áll a magyarságmegőrző-magyarságfeladó aránykísérletével?
A Csányi-telepen nem volt szokásban a magyarságfeladás.
A rovat további hírei: Kultúra
Mesevarázs a Bartók színjátszótáborában
2025. aug. 05.
Feszített tempó és nagy-nagy lelkesedés, kreatív energiák és sok-sok ötlet – ugyan csak egy turnusban rendezték, de annál nagyobb sikert aratott a résztvevők körében a Bartók Kamaraszínház nyári színjátszótábora. És a végén, naná, a vastapsot érdemlő bemutató sem maradt el!
DSTV: papírszínház a gyerekkönyvtárban
2025. aug. 04.
Színes kínálattal, többek között papírszínházi bemutatóval csalogatott a József Attila Könyvár, derül ki a DSTV összegzéséből. A gyerekkönyvtárban hangos kacajok és kíváncsi szemek követték a diavetítéssel egybekötött produkciót. Hangkép.
Hirosima élő öröksége – ősbemutató az élet diadalának néma, makacs, büszke tanúiról
2025. aug. 02.
Különleges koncert, különleges szerzemény: a városunkból elszármazott kortárs zeneszerző, Nagy Ákos Hibaku Jumoku – The Trees of Hiroshima (Hirosima fái) című darabját a tokiói Liszt Intézetben mutatják be augusztus derekán, az atomtámadás 80. évfordulójának emléke előtt tisztelgő hangversenyen.
DSTV: sikeres volt a táborok sora
2025. aug. 02.
Öt héten át szervezett tematikus táborokat a vakációzó diákoknak az MMK csapata, derül ki a DSTV összegzéséből. A számvetés során kiderül, a táborlakók körében vonzó volt a kínálat, amely az intézmény árnyas ligetében várta őket. Hangkép.
Irány Intercisa! – interaktív időutazással
2025. júl. 31.
A Múzeumok éjszakája országos programja keretében debütált, a sikeres start után a közelmúltban újra megrendezték a római kőtárban az időutazásnak is beillő római kori interaktív játékot. Ezúttal természetesen Intercisa, és vele Pannónia provincia római kori világa volt a célállomás.
DSTV: Mazsola Percek a gyermekkönyvtárban
2025. júl. 31.
A legkisebbeknek is szervez programot a József Attila Könyvtár, derül ki a DSTV beszámolójából. Az olvasás örömét alapozhatják meg a mondókák, játékok, ringatók – a Mazsola Percek kínálata éppen ezekből áll, nem véletlen, hogy ismét sokan látogattak el a foglalkozásra. Hangkép.
DSTV: színpadi bemutató is színesített
2025. júl. 30.
A kézműves program mellett izgatottan várták a Lara Mesék Társulat bemutatóját az MMK nyári táborának résztvevői és a produkcióra érkező vendégek a közelmúltban, derül ki a DSTV összegzéséből. A Békakirály és a lánya című játék a felelősségvállalásra hívta fel a fiatalok figyelmét. Hangkép.