Százmillió elvett élet. Szakértők becslése és levéltári dokumentumok szerint ennyi terheli a kommunista világrendszer „számláját” szerte a világon. Ennyi halott - de vajon mennyi a bebörtönzött, meggyalázott, megkínzott, elhurcolt, megtört életű túlélő? Ezt pontosan sosem tudhatjuk már meg…
Az első február 25-e
1947-ben járunk. Azon a februári reggelen szovjet katonák letartóztatják Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát. Azt a politikust, akit a Nemzetgyűlés tagjaként mentelmi jog védett – ám a joggal mit sem törődő bolsevik hatalmat ez a legkevésbé sem zavarta.
A belügyi szervek már januárban tudatták, hogy „államellenes összeesküvés” szálait fejtették fel. Ebből ugyan semmi se volt igaz, de a hamis vád alkalmas volt az erejét már akkor felmutató kisgazdapárt elnémítására, vezetőinek likvidálására. A Múlt-kor történelmi portál így ír erről: „... a kisgazdapárt politikusainak egy része többször adott hangot politikai elégedetlenségének a szovjetek és a kommunisták akciói miatt, de semmiféle politikai akcióprogramról nem volt szó. A nyomozás során – kikényszerített hamis vallomások alapján – eljutottak Kovács Béláig, az FKGP főtitkáráig. Miután a Nemzetgyűlés nem szavazta meg mentelmi jogának felfüggesztését, beidézték a rendőrségre, de bizonyítékot nem tudtak ellene ’előkeríteni’, ezért a megszálló szovjet katonai hatóságok 1947. február 25-én letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták, ahol nyolc évet töltött fogságban. Az ’összesküvés’ kapcsán 1947 tavaszán közel 50 nemzetgyűlési képviselőnek kellett távoznia az FKGP-ből..”
Mindez annak a sötét tervnek az első eleme volt, amely a kommunisták totális hatalomátvételét, az ellenszegülők elnémítását, az egypárti diktatúra kiépítését biztosította. A példátlan eset – a főtitkár elrablása és a Gulágra hurcolása – a szabadságjogok eltiprásának szimbóluma lett, ezért döntött 2000-ben a jobboldali többségű Országgyűlés arról, hogy éppen február 25-e legyen a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja.
A második február 25-e
Milyen az élet… akkor is február 25-volt. 1956-ban aznap zárult a szovjet kommunisták XX. pártkongresszusa. És akkor mondta el a pártfőtitkár, Nyikita Szergejevics Hruscsov a híres „titkos” beszédét, amely az eredeti célja szerint a sztálini bűnök leleplezését, a korábbi diktatúrával való szakítást – és ezzel együtt a szabadságfok növelését célozta volna. A beszéd zárt ülésen hangzott el, még a „testvéri” pártok vezetői, a díszvendégek is csak két nap múlva ismerhették meg. A teljes nyilvánosság elé csupán 33 év múlva, 1989-ben került…
A kongresszust követő időkben a diktatúra szovjet földön és a szocialista országokban valamelyest kétségkívül enyhült, ám a bolsevizmus valódi természete gyökeresen nem változhatott. A szelepek hazánkban is kissé kinyíltak – a valódi szabadság ideje persze nem jött el. Az elégedetlenség viszont mindinkább felszínre tört, és az októberi forradalomhoz vezetett. A februári nyitás „hőse”, Hruscsov persze nem habozott: jóváhagyásával tiporta el a muszka sereg a magyar felkelést. A „titkos” beszédben meghirdetett igazságtétel akkor végképp zárójelbe került.
A szenvedő Pentele
Pillantsunk vissza még 1947-re: a koholt vád alapján az állítólagos „összeesküvők” ellen indult perben Donáth György, Dálnoki Veress Lajos és András Sándor halálos ítéletet kapott, Szentmiklóssy István és Arany Bálint büntetése életfogytig tartó szabadságvesztés volt. Másodfokon enyhébb lett az ítélet, egy kivétellel mindannyiukat sokévi börtönnel, illetve kényszermunkatáborban letöltendő szabadságvesztéssel sújtották. Donáth Györgynek nem kegyelmeztek. Halálra ítélték. Ő lett az 1947-ben kiteljesedett kommunista diktatúra első hazai áldozata.
Pentele ekkor még a viszonylagos elszigeteltségében élt, így lakói egyfajta nyugalomban úgy-ahogy megvoltak. Nem sokáig. Sötét idők jöttek – padlássöpréssel, házrekvirálással, földelvétellel, téeszesítéssel, kulákok elhurcolásával, táborba-börtönbe zárásával. Megbélyegzett lett sok olyan is, akinek csupán egy kis háza és egy lova volt. A környezetükben leginkább megbecsült embereket hurcolták el, azokat, akiktől féltek, hogy egy esetleges elégedetlenségi mozgalom vezéralakjai lehetnek. Jellemző, hogy a kitelepítéseket idegenből hozott ÁVH-s tisztek és rendőrök hajtották végre; az intézkedés idejére a helyi rendőröket az őrszobájukba zárták, attól tartva, hogy azok nem hajtják végre a parancsot, nem fordulnak a sajátjaik ellen…
Miközben az „ellenséges elemektől megszabadították” Pentelét, a Magyar úti kulákoktól „megtisztították” a községet, a kisipar ellehetetlenült, a tradicionális gazdaság tönkrement. A gyarapodás ideje csak a „vas és acél városa” alapításával jött el, ám az a korszak is megszülte a maga kínjait, a felpuhult diktatúra is kitermelte az emberveszteségeit. Ha nem is életáldozatot, de sokak életének megnyomorítását. Elveszett és megsebzett lelkekre is emlékezünk az áldozatok napján.
