Az „Utószóban” Bereményi Gézával

Bereményi Gézát egy régebben megírt színdarabjának átírása közben értük utol, amit a Kaposvári Színház szeretne bemutatni. Mint mondta, a darabot régóta szeretné már átírni, s mint határidős munkával végeznie kell márciusra. Dunaújvárosi látogatása pedig egyáltalán nem szokatlan, hiszen többször megfordult már nálunk, még Cseh Tamással is:

-Nagy öröm volt nekem, hogy a negyven év alatt írt versek megjelentek. Egy részük dalszövegnek készült, mások alkalmi verseknek, barátoknak, és olyanok is vannak köztük, amiket direkt versként kellett megírnom. Miután a dalszövegeket versnek minősítettem, versbe szedtem, olvashatók, versszerűek legyenek, tehát a dalszövegek is versekként élnek tovább. Nagyon sok költő, bevallottan, zenére írta a verseit, például Arany János a Walesi bárdok című költeményét. Azóta azokat a zenéket elfelejtettük már. Arany magát tamburás öregúrnak hívta, s ezeket a verseket tamburán elő is adta. Weöres Sándor hasonlóan azt mondta egy klasszikus tanulmányában, hogy először a ritmus van meg neki. Nem a szöveg mondanivalója a kezdet, hanem a ritmus. A költőknek van egy belső ritmusuk. Negyven év terméséből 140 verset szerveztem ciklusokba, gondolati egységenként öt fejezet született belőlük.

Bereményi Géza jelenleg önéletírásán dolgozik, ami legkésőbb jövő év elejére készül el. Ezt követően, mint mondta, ismét a filmforgatókönyv-írás felé fordul.