Két, egymástól nagyon eltérő profilú kiállítással nyitották az idei évadot a Kortárs Művészeti Intézetben. Az egyik Martinkó Márk fotókiállítása, a másik pedig Karácsonyi László Hakni című tárlata. Utóbbiról a tárlat kurátora, Zsinka Gabriella művészettörténész beszélt róla dióhéjban.
-Festő szakon végzett ugyan, de a szobrászat is érdekelte mindig. Nemcsak táblaképeket készít, hanem objekteket. Aprólékos válogatás, kutatómunka előzi meg ezt üzletekben, bolhapiacokon, utcán. Kiszed porosabb tárgykultúránkból elemeket, s ezeket ötvözi faragott, festett, ragasztott anyagokkal. Részben vászonképek is, mert applikál. Sok átfestett gobleinjét mutathattuk meg itt, mert izgalmassá válnak. Működik egy elidegenítő mechanizmus is, mert tartogatnak a művei egy-egy csavart, amivel kimozdítják komfortzónájukból a befogadót.
Az Uitz-teremben látható válogatásnak az egyik fontos gerince a tekintet, mint téma: a kukucskáló, a legalizált tekintet. Tehát nem is feltétlenül a női testekről szól, vagy az idézett vallásos témákról. Sokkal inkább egyensúlyok, összejátszások működnek, műcsoportok, az itt látható válogatás egységein belül. Karácsonyi Lászlóról nem véletlenül állítják sokan, hogy a crazzy-pop üdvöskéje.
-Különleges, meghökkentő, dinamikus műfaj az övé. Pont azzal, hogy a jelenkori tárgykultúrával éppúgy játszik, mint művészettörténeti hagyományokkal.
Szatíra, irónia, erotika jellemzi néhány munkáját. Témakörében alkot mozgó elemekkel társított képeket, s a 18 éven felülieknek ajánlott kiállítás esetében megállja a helyét. Ugyanakkor, amit a kurátor is jelzett, az alkotó egyik munkájára sem mondható, hogy a jó ízlést sértené: „A szexualitás elég gazdag témakör, a mi vizuális kultúránkat (ne legyünk álszentek) eléggé meghatározzák, s nem árt figyelni tizenéves gyermekeink okos telefonján milyen veszélyes és indiszkrét tartalmak jelennek meg. És gyorsan beszűrődnek a valóságba.”
