Jégkorong: közös siker, közös öröm!

Márványtáblába vésték a gyergyói származású hokiedző, Kercsó Árpád nevét a Magyar Jégkorong Történelmi Bizottság javaslatára, hiszen bekerült a sportág honi halhatatlanjai közé. Kercsó Árpád a helyi és a hazai jégkorongozás népszerűségét, sikereit alapozta meg. Éppen ezért is lesz örömteli a március 4-én 18 órakor kezdődő gálamérkőzés, ahol az egykori dunaferres jégkorongcsapat tagjai, az aranygyerekek találkoznak. Pontosan 20 éve szerezte meg a Dunaferr SE első felnőtt jégkorong csapata a magyar bajnoki címet, Kercsó Árpád vezetésével. Nagy találkozás lesz, mindamellett, hogy az akkori Ferencváros együttesével játszanak majd a jégcsarnokban. Kercsó Árpád is várja már a találkozót, akit a múltidézés előtt a mostani díjáról, elismeréséről is kérdeztünk.

Meglepődtem a díj kapcsán, mert azt hittem, ide csak azok kerülnek be, akiket a Jégkorongszövetség javasol, s akik a magyar hoki válogatottba játszottak. Végül a történeti bizottság javaslatára bekerültem. Nagyon örültem neki! Barátok, a hozzám közelállók gratuláltak, de sokan nem is tudták. A március 4-i ünnep, jubileumi meccs pedig most értékelődik fel. Akkor természetesnek vettem, hogy tíz év után elértük a bajnoki címet. Kis vidéki gyerekek, nyamvadt jégpályán elérték, elértük együtt. A játékosok profin végigcsinálták mindazt, amit kértem tőlük. Rengeteg munkánk volt benne. Volt olyan, hogy én sajnáltam őket, ám akkor megkérdeztem: „Mit szeretnétek jobban? Szenvedjünk, vagy nyerjünk? Vagy ne szenvedjünk, s lesz, ami lesz?” Aztán mondták, hogy szenvedjünk. Az, amit elértünk, együtt értük el, és most lesz szép igazán.

- Tudomásom szerint óriási az izgalom és rengetegen büszkék az egészre!

- Akkor az egész város mellettünk volt. Kijártak az edzésekre, követték a csapatot, Budapestre is vagy több ezren jöttek velünk, még egész autós konvojok is kísértek bennünket. Az, hogy a közönség mennyire szerette ezt a csapatot, ismeretlen a mai fiatalok előtt. Várom már a márciusi találkozást! Sokak fognak még engem követni a halhatatlanok közt. Egyet említek például, Ladányi Balázst. Abban az emlékezetes évben nála jobb külföldi játékos nem játszott a magyar bajnokságban. A válogatottban is húzóerő volt. Ez a szint dicsér minket együtt, erre vagyok a legbüszkébb.

- Idei feladatai közt a legtehetségesebbek fejlesztése volt a dolga.

Az olimpiai keretben sikeresen játszó magyar válogatottban tizenhárom tanítványom van, akik minimum három évig a kezem alatt dolgoztak. Orbán Attila, Rádai András, akik velem voltak kis koruktól, ott a helyük a keretben. A Galló Vili ötéves korától kezdett velem, s nálam volt Zalaegerszegen. Még sok neveltem van a tizenöt évesektől a húsz évesekig, akik az utolsó öt évben velem dolgoztak és várják, hogy a válogatottban húzó emberek legyenek, mert hihetetlenül ügyesek, köztük Vértes Nátán. Minimum tíz góllal vernek mindenkit az országban. Megjegyzem, egyetlen olyan edző van, aki követi a módszereimet, mert hisz benne. Ő Faragó Gyula, aki a volt tanítványom. Erre is büszke vagyok. A gyerekek pedig fejlődnek, nőnek, mint a jó földben a mag.