Gebei Péter a világelitben!
Hónapok óta figyelték a legjobbnak tartott magyar vezetőbíró teljesítményét a nemzetközi szövetség emberei, akik munkájának elismeréseként beválasztották a világbajnokság játékvezetőinek keretébe!
Amikor Gebei Péterrel utoljára beszélgettem sikereiről, terveiről, ő maga sem álmodott arról, hogy pályafutásának csúcsán bekerülhet abba a világelitbe, ahová most meghívást kapott. A kilencedik éve az EBEL-ben bíráskodó egykori dunaújvárosi jégkorongozó hatalmas megtiszteltetésként éli meg mindezt.
- Gyerekként Kercsó Árpád edzésein bizony gyakran vért izzadtunk, de az elért eredmények azt bizonyítják, hogy megérte komolyan dolgozni. Megtanultuk, hogy munka nélkül nincs siker! Először mindenért dolgozni, szenvedni kell, majd aztán évek múlva lehet aratni. Amikor hoki mezemet csíkosra cseréltem, kívülről talán csak egy jópofa ötletnek tűnt. Mára azonban ebből kihívásokkal, egyben elvárásokkal teli komoly karrier lett. Azt, hogy milyen érzés bekerülni a játékvezetők csúcs kategóriájába, azt először az U 18-as „A” csoportos világbajnokságon érezhettem meg, amikor én vezettem az egyik mérkőzését. Már akkor tudtam, hogy nincs megállás, tovább kell fejlődöm, mely hozzáállást gyermekként a dunaújvárosi jégen megtanultam.
Mudra László felvétele!
- Mennyire volt nehéz elfogadtatnod magad az EBEL-ben?
- Magyarként az volt a célom, hogy tudásommal bebizonyítsam, ott a helyem az osztrák ligában. Bár többen azt hihették, nem fogok tudni megfelelni az elvárásoknak, szerencsére nem lett igazuk. Az eltelt évek alatt sikerült megalapoznom azt a biztonságot, hogy elfogadtak, várnak, visszahívnak. Szezononként fokozatosan, a 17-ről több, mint 40-ig nőtt a rám bízott mérkőzések száma. Most összesen a 353-nál tartok. Szeretném elérni az 500-as számot, majd azután elgondolkodni azon, hogy hogyan tovább. Természetesen voltak jobb és nehezebb időszakok. A hárombírós rendszerben az is jelentős eredmény volt, hogy ezt magyar kollégáimmal együtt vittük véghez. Rengeteget utaztuk így, a Három Amígó, Németh Márton, Bedő Péter és jómagam. Hatalmas sikerként élem meg, hogy sikerült újabb kollégákat bevonnunk az EBEL világába, így Babic Vladimirt, Kincses Gergőt, Nagy Attilát és Soós Dánielt. Munkánk elismeréseként öten a rájátszásban is szerepet kapunk. Ami azonban mindig érdekes számomra, hogy osztrák kollégáim nem is tudják, hiszen ők ide születtek, hogy milyen érték van a kezükben, míg mi óriási megtiszteltetésként és megbecsülésként éljük meg mindezt. Ezt náluk sokkal nagyobb odafigyeléssel, a mérkőzéseken mutatott teljesítményünkkel szeretnénk meghálálni.
- Van-e olyan város, amelyik nagyon a szívedhez nőtt?
- Inkább azt mondanám, hogy egy, Gráz az, amelyik annyira nem. Ez is csupán azért, mert a szurkolók a többi helyhez képest távolabb vannak a jégtől. Összességében nagyszerű hangulatú csarnokokban dolgozunk. Érdekes, hogy a mérkőzések előtt mindig van egy kis gyomorgörcsöm. De ez így van jól. Nyílván mi is hibázunk, és ilyenkor a legjobb lenne egy dobozba bújva hazagurulni, de szerencsére ebből van a kevesebb. Igazából ellenszenves hellyel nem találkoztam.
Soós Attila felvétele
- Számoltad-e már, hogy egy szezon alatt hány kilométert utazol?
- Mivel minden fordulóban dolgozom, ez rengeteg. Az elmúlt évek tendenciái alapján általában 65-75 ezer kilométer között. A tavalyi év ettől több, 80 ezer volt. Mindezt szeptember 1. és április közepe között kell érteni. Ebben az a kihívás, hogy amíg a csapatok a meccs előtt és után busszal érkeznek a helyszínre, addig nekünk ezt autóval kell levezetnünk. Nem sok idő marad a családra, akiknek nagyon sokat köszönhetek. Jó érzés, hogy ők mennyire büszkék a munkámra és rám.
- Említetted, hogy tudatosan készül arra, mi lesz veled a játékvezetést követően.
- Ez nagyon fontos! Néha meg kell állni, és elgondolkodni a jövőről, az új kihívásokról. Jelenleg a Budapesti Testnevelési Egyetemen edzőnek tanulok, így várhatóan ez vár majd rám. Most a Budapest Hoki Klubban Dusan Kapusta mellett az U 18-as csapatnál assziszt edzőként tanulom a szakmát. Hogy tíz év múlva mi lesz? Remélem, elkerülhetek arra a szintre, melyet eltervezek magamnak.
Gebei Péter most életének újabb mérföldkövéhez került. Felfigyelt teljesítményére a nemzetközi szövetség is, így ott lesz az „A” csoportos világbajnokságon, melyen magyar játékvezető legutóbb 1982-ben szerepelt.
A rovat további hírei: Sport
DSTV: nyílt nap a röplabdázóknál
2025. máj. 21.
Folytatjuk a visszatekintésünket a DKSE szakosztályainak nyílt napjaira. A sorban következő sportág a röplabda volt – a Dózsa iskolában Gelencsér Balázs foglalta össze, kiket vártak, mivel vártak, és milyen lehetőségeket kínál a gyerekeknek a röplabdasport. Hangkép.
Óriási izgalmak után bronzérmes az Eger
2025. máj. 21.
Bár négygólos hátrányból fordított a DFVE az Eger ellen, az utolsó másodpercben egyenlítettek a vendégek, majd ötméteresekkel behúzták a bajnoki bronzcsata ötödik, dunaújvárosi mérkőzését.
DSTV: búcsú a csapattól és a szurkolóktól
2025. máj. 20.
A mögöttünk hagyott hétvégén az idei szezon utolsó mérkőzését játszotta a Dunaújvárosi Kohász Kézilabda Akadémia felnőtt együttese. A meccsről majd holnap beszélünk, hiszen a találkozó azért volt különleges, mert mert ezen a találkozón búcsúzott el a dunaújvárosi közönségtől Szalai Babett és Oguntoye Viktória, akik felhagynak aktív pályafutásukkal. Hangkép.
Itthon lehet bronzérmes a DFVE
2025. máj. 20.
A bajnoki bronzpárharc ötödik, mindent eldöntő mérkőzését játssza a DFVE női vízilabda csapata az Eger ellen a Fabó Éva Sportuszodában ma este hét órától.
Nagy csaták a Suli Foci Kupáért
2025. máj. 19.
Az első korcsoportban kulcsi, a másodikban dunaújvárosi siker született a DLSZ Arénában megrendezett Suli Foci Kupa első fordulójában.
Hajdu-ezüst a magyar éremesőben
2025. máj. 19.
Összesen húsz dobogós helyezéssel zárta a szegedi világkupa küzdelmeit a magyar kajak-kenu válogatott, melynek a DKSE kiválósága, Hajdu Jonatán is tagja volt.
Kiütéssel bajnok a DFC
2025. máj. 18.
Hét gólt szerezve biztosította be bajnoki címét a Dunaújváros FC labdarúgó csapata a Fejér vármegyei első osztály szombati fordulójában.