Különös estre számíthatnak az érdeklődők csütörtök este hét órakor a Bartók Kamaraszínházban. Szentpéteri Csilla a Liszt Ferenc Zeneakadémián szerzett diplomát, ahol később öt évig tanított is.
Az ezredfordulótól a komolyzenei világot ötvözi könnyűzenei alapokkal, s egy olyan látványvilággal a színpadon, ami valóban kortalanná és egyben kortárssá avatja hazai, külföldi fellépéseit egyaránt:
-Az ezredfordulón gondolt merészséggel, a komolyzene kezelésének szabályait megreformálva sikerült új stílust teremteni a magyar zenei palettán. Azzal a gondolattal játszottam, ha ma időgéppel utaznának a századok nagy zeneszerzői, akkor milyen stílusok hatnának rájuk, s milyen stílusban komponálnának. Ez volt a kiindulópont. Úgy éreztem magam a sok komolyzenei koncerten akkoriban, mintha nem is ebben a században élnék. Kivonom magam, ugyanakkor a technikai vívmányok engem is elértek, zenei programokat használok. A régi értékeket (Vivaldi, Mozart, Paganini, Beethoven, Liszt…) szerettem volna a mai, modern hangzásvilággal örvözni, s erre tettem fel az életemet az elmúlt tizenhat évben. Felnőttektől a gyerekekig átívelően kívánok megszólaltatni mindenkit. Ez volt a cél! A befogadókban is ezt kívántam elérni zenei világommal és a látványelemekkel összhangban. Kitűnő zenésztársak közreműködésével tudunk eljutni a klasszikusoktól a latin zenéig, vagy a melodikus rock elementáris energiáihoz, ami egyébként komoly szakadékot képez zenészek között is. A zenét nem érteni, hanem élvezni, érezni kell, ilyen értelemben csak egyetemes zenei élet létezik. Azt szoktam mondani egyébként, zenélni mindenki tud, ám jó anyának lenni feladat. A fiamra vagyok a legbüszkébb. Én hatéves korom óta muzsikálok, a fiam tizenhét évesen is azt gondolja, hogy a világ legjobb anyukája vagyok, ami nagy kitüntetés.


