Április 10-e, déli 12 óra. Az angliai Southampton kikötőjében felzeng egy hatalmas óceánjáró kürtje, és a hajó elindul hosszú útjára. Senki nem sejti, hogy végcélját sosem éri el.
Az utasok egyike az ír Francis Browne volt, egy fotográfus szenvedéllyel megáldott jezsuita szerzetes. Browne atya az első képeit 1897-ben készítette, amikor nagy európai körutazást tett, s ez alkalomból egy fényképezőgépet kapott nagybátyjától. Ettől kezdve dokumentálta minden utazását. Így tett 1912-ben, a tengeri útja alkalmából is.
Szerzetesként nem engedhette meg magának az óceánt átszelő költséges utazást, így csak a második állomásig, az írországi Queenstown – ma Cobh – városáig váltott jegyet. Már a hajó indulása előtt is szorgalmasan fotografált, megörökítette az utazóládák és a csomagok bepakolását, a jelzőlámpák ellenőrzését, a startra készülődést. Az úton aztán lefényképezte mindazt, amit érdekesnek vélt: az olvasószobát, a hajón csipkét áruló asszonyt, az edzőteremben gyakorlókat, a fedélzeten játszó kisgyereket. Volt rá ideje, hiszen a gőzös hét óra múlva érte el a franciaországi Cherbourg városát, majd továbbindult, és másnap délben futott be Queenstownba.
A szerzetes a 24 órás út során összebarátkozott egy családdal. Jómódú új barátai, hallván, hogy hamarosan meg kell válniuk a rokonszenves paptól, fölajánlották, hogy kifizetik útiköltségét, tartson velük egészen New Yorkig. Az atya örömmel fogadta az invitálást, de a sors közbeszólt: Cobh/ Queenstown kikötőjében sürgöny várta. Rendfőnöke arra utasította, hogy azonnal térjen vissza szolgálati helyére. Mit tehetett, elköszönt ismerőseitől, majd még egy búcsúfotót készített a hajóról. A világ legnagyobb óceánjárója, az elsüllyeszthetetlennek tartott Titanic pedig – mert arról van szó – továbbindult a végső kikötő, a hullámsír felé…
Francis Browne az életét a szigorú rendfőnöknek köszönheti: ha az elöljáró nem rendeli vissza, tán ő lett volna a katasztrófa 1518. áldozata. De megmenekült, és egész életét végigfotózva több mint negyvenezer felvételt hagyott az utókorra. A Titanicon készült képek negatívjai csak évtizedek múlva kerültek elő a hagyatékából. Ma a Bridgeman galéria gyűjteményének legkülönlegesebb darabjai, a tragédia előtti két nap békét és nyugalmat árasztó dokumentumai.
