Versünnep, 2016
Ma 111 éve, amikor József Attila megszületett, a magyar líra dicsőségkorszakának nagyjai már alkotóerejük teljében voltak. Micsoda névsor!
Adyval kezdődik és az 1877-es évvel. Aztán 1883 „megteremti” Babitsot és Juhász Gyulát. 1885-ben érkezik Kosztolányi, egy év múlva pedig Tóth Árpád.
Itt húzhatnánk is egy választóvonalat, de nem, mert hamarosan jönnek a szellemi rokonok: az ezredfordulóval Szabó Lőrinc, aztán öt esztendő múlva Franzstadt szegénysoráról érkezik a fájdalomköltő, a mai születésnapos J. A., majd két év múlva Dsida, aztán újabb két év, és Radnóti is megszületik. A magyar költészet leghangosabb és egyik legvirágzóbb korszakának szereplői tehát már együtt vannak. Istenadta tehetségükön túl közös bennük, hogy életük rövidre szabatott: hárman a harmincas éveikben mentek el, és egyikük sem érte meg a hatvanat. Igyekezniük kellett tehát az életművükkel. Igaz, ezt nem tudhatták…
Sokakra emlékezünk ma, a költészet napján az ősversünk alkotójáról, a Loeveni-kódex névtelenjétől a legnagyobbakon át a maiakig – meg persze arra, akinek születése napja ma van. Kedves Jocó! – írta első verse fölé József Attila 1916-ban (vagy ’17-ben, az irodalomtörténet se jut ebben dűlőre). Csupán 11 vagy 12 éves tehát az ifjú költő, aki gyermeteg módon rója a nyolcsoros fölé: „1. ső strófa”… És mi másról szólna egy szegénységben élő kisgyermek első vallomása, mint a mindenkori szegénygyermek-álomról: libasültről, jó ruháról, kuglerről… 1920-ig kellett várni a következő műre – egyetlen verset írt abban az évben –, aztán 1921 hozta az áttörést, pontosan 21 költeménnyel. És ettől fogva egyre csak járt a kezében az írótoll, egészen 1937-ig, az utolsó, november végén kelt versekig.
Rá emlékezve a teljességre gondolhatunk: a nyelvi elszigeteltségünkben is európai minőségűvé lett költészetünkre; és a legnagyobbjaink által szavakba foglalt magyarságélményre.
József Attilánál ez volt a kezdet:
Kedves Jocó! (1916/17)
De szeretnék gazdag lenni,
Egyszer libasültet enni,
Jó ruhába járni kelni,
S öt forintér kuglert venni.
És ez volt a vég:
Ime, hát megleltem hazámat… (1937. november 24.)
(…)
Mióta éltem, forgószélben
próbáltam állni helyemen.
Nagy nevetség, hogy nem vétettem
többet, mint vétettek nekem.
Szép a tavasz és szép a nyár is,
de szebb az ősz s legszebb a tél,
annak, ki tűzhelyet, családot,
már végképp másoknak remél.
A rovat további hírei: Kultúra
DSTV: Szoborváros V.
2025. okt. 24.
Újabb érdekes epizóddal folytatódott a DSTV köztéri szobrokat ismertető városjáró sorozata. A Szoborváros című magazin V. epizódjában két, a Béke téren található köztéri alkotást mutatnak be Hodik Mónika történész-muzeológus közreműködésével. Hangkép.
Vastapsot érdemelt, csodás matinékoncert a Viadanával a Magyar Nemzeti Galériában
2025. okt. 22.
Remek ősbemutató és a régi repertoár nagy kedvencei, gyerekkari közreműködés és parádés finálé: emlékezetes hangversenyt adott a főváros ikonikus koncerthelyszínén a Viadana Kamarakórus múlt vasárnap. És már készülnek a folytatásra – az is nagyon erősnek ígérkezik!
DSTV: 22 éves a Cimbora Klub
2025. okt. 21.
Ünnepi eseményről tudósít a gyermekkönyvtárból a DSTV összeállítása. A József Attila Könyvtárban működő Cimbora Klub fennállásának 22. évét ünnepelte a közelmúltban – ahogy szokták, a közösség tagjai idén is "Ki mit tud?" produkciókkal és tortával köszöntötték egymást. Hangkép.
Nagy László nyomában a József Attila Könyvtárban
2025. okt. 20.
"Öntörvényű konok csillag" – ezzel a címmel rendeznek a Nagy László 100 emlékév keretében irodalmi estet a József Attila Könyvtárban kedden délután.
Szabad Szemmel az ICA-D-ben: "Csillagokban bízva"
2025. okt. 19.
A nápolyi asztrológusnak, Lucianának megvan a biztos módszere arra, hogy ügyfeleit hozzásegítse vágyaik teljesüléséhez. Cosodás filmmel folytatódik a Szabad Szemmel sorozata a Kortárs Művészeti Intézetben (ICA-D) kedden.
DSTV: találkozás a gyermekkönyvtárban
2025. okt. 19.
A gyermekkönyvtárban is sok-sok elfoglaltságot rendeztek az Országos Könyvtári Napok színes programsora keretében, derül ki a DSTV összegzéséből Először fogadták például Schmöltz Margit írónőt, aki az alkotás műhelytitkaiba is beavatta az ifjú könyvbarátokat. Hangkép.
Tiszta forrásból – Ravasz Erzsébet elfelejtett öröksége a festészet napján
2025. okt. 18.
A festészet napja október 18. – az alkalomból Pásztor Bertalan 2002-ben született írását közöljük, amelynek fókuszában a kivételes tehetségű, ám jelentőségéhez mérhető elismerést sem életében, sem 1991-ben bekövetkezett halála óta nem kapott helyi alkotó, Ravasz Erzsébet életműve áll.









