"Gyökerek nélkül nem válik szabaddá semmi"

A nagybőgő játszó Orbán György nem először járt a Művész Jazz Klubban:

- Amikor együtt játszunk, akkor is megvan a saját szabadságunk az improvizációs részeknél, ami mindenképpen megérinti a hallgatókat. Másutt is működik ez, de mi hárman valahogy egészen különösen illeszkedünk. Ezt a zenében lévő kommunikáció és a nyolc együtt töltött év is segíti, néha még magunk is meglepődünk, hogy mennyire egységes az együttes. Nekem is van egy sajátos utam, amit járok, de követem a szólistát, Tóth Viktorral (szaxofon) együtt mozgunk. Nekem úgy tűnik, nem rosszul.

A közönség tapssal, bekiabálással, az arcokról áradó örömmel honorálta a zenészek parádés játékát. Tóth Viktor szaxofonjátékát pedig bárki megirigyelhetné:

- Huszonnégy éve gyakorlok, nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy eddig is ezzel foglalkozhattam. Az ősök tisztelete számomra nagyon fontos. A negyvenes, ötvenes, hatvanas évek jelentik számomra a kiindulópont, mert annak a kornak van egy teljesen egyenes hajtása a jelenben is. A dzsezzisták akkor a szabadságról és a szabadságért muzsikáltak, ami mára egyre érvényesebb lesz. Az elfogadás és önmagad felszabadítása miatt kell újabb harcot folytatni. A másik elfogadása, az elnyomás ellen kell muzsikálni. Szerintem újra ébreszteni kell az embereket, elsősorban magunkat. A jazz alapvetően szabad, merthogy minden egyes ember szabad benne, ahogy a szerző is. Amikor a papírra fektetett dolgokat eljátsszuk, szabadon értelmezzük azokat. Én szeretek free-n fújni, de számomra fontos, hogy élő dolog legyen jelen: egy térben, közös levegőt szívjunk.

Működik?

- Nagyon befogadó, türelmes közönséggel találkoztam a Művészben. Talán olyan részeknél is, melyek nem olyan egyszerűen emészthetőek. Egy koncert alatt utazásra invitálom őket, ahogy magunkat is. Nincs számsorrend, nagy lapozások vannak a kottatárban. Azt gondolom, nagyon befogadóak voltak. Nem akartunk ilyet, olyat játszani, hanem azt, mai hármunkkal történt – ezt teljesítettük ki. Köszönjük!