Ő már beírta nevét a XXXI. nyári olimpiai játékok történetébe. Pedig meglehet, hogy ott se lesz Rióban. Kijutása esélyét önmaga áldozta fel. És mi ezért még tiszteljük is… Jegyezzük meg ezt a nevet: Sárosi Laura.
Kiváló tollaslabda-játékos. A pécsi Multi Alarm Sportegyesület ifjú tehetsége. Négyszeres magyar bajnok, rangos nemzetközi versenyek győztese, s nem mellesleg a Pécsi Tudományegyetem hallgatója. Olyan hivatásra készül, ami empátiát, felelősségvállalást, szívet, odaadást feltételez: környezetmérnök lesz.
Empátiáról, együttérzésről a minap is tanúbizonyságot tett. Idézzük fel, miként.
Franciaország, tollaslabda Európa-bajnokság. A második körben Laura félelmetes ellenfelet kap: a nagyhírű Karin Schnaase ellen kell bizonyítania. Ha a mi bajnokunk győz, biztos olimpiai résztvevő. Ha nem, akkor számára Rió csak álom marad. A pécsi leány remekül kezd: 1-0-ra vezet. Ám messze még a vége, kemény dió lehet az idősebb, rutinosabb ellenfél. Egyszer csak valami váratlan történik: szétfeslik a német versenyző cipője. Tartalék nincs nála. A szabályok szerint időt nem kérhet, s ha elhagyja a játékteret, hogy kerítsen váltócipőt, diszkvalifikálják. Laurának e pillanatban semmi más dolga nem lett volna, minthogy vár, míg ki nem hirdetik győztesként. Ő azonban olyan tesz, amire senki nem számít. Odapattan a saját holmijához, előveszi a tartalék cipőjét, és átadja ellenfelének. A közönség döbbenten néz, borzongás fut át az embereken, és felhangzik a taps.
Fotó:MTI
Laura végül az esélyesebbtől vereséget szenved. Ám megnyer egy másik csatát. Az emberségét. Ez volt az utolsó lehetősége, hogy kvalifikálja magát Rióba – mégis, gondolkodás nélkül a bajbajutott segítségére sietett. Önmaga esélyét áldozta fel a becsületért. A kivételes sportszerűség híre bejárta a nemzetközi sajtót. Ekkora szimpátia nem övezett még vesztest! A magyar lányt hősként ünnepli a sportvilág. A német szövetség fair play-díjra terjeszti föl, és kezdeményezi, hogy versenyzőnk kapjon szabadkártyát az olimpiára. A közösségi portálokon rajongók tömege hallatja hangját, aláírásgyűjtő akciókat szerveznek. Sportcipő tán még soha nem vált olyan ismertté, mint Lauráé. Egy csodálatos gesztustól csodacipő lett – a „veszítve győzni” jelképe.
Mészöly Miklós írja A sport zsákutcája című esszéjében: eltávolodtunk az olimpia ősi filozófiájától, ami az életküzdelmek kíméletlenségével szemben a nemes versengés, a játék példaként felmutatása volt – s így lett a „lélek iskolája”. Laura önzetlensége az olimpiai eszmény lényegére mutat. Ha ez a remek sportember nem lesz ott Rióban, az a szőrös szívű döntéshozókra vet árnyékot. De bárhogy alakul, ő már így is győzött. Önmagát múlta fölül.
A most búcsúzó hétre egy jeles évforduló jutott: száznegyvenegy esztendővel ezelőtt, 1875. május 6-án Európa első szabadtéri sportversenyét rendezte meg Magyarország. Ennek emlékére 2000-ben a kormány a magyar sport napjának nyilvánította május 6-át. A lelkiismeret bajnoka, Sárosi Laura ezt most a sportszerűség napjává is tette.
