Temetés 24 ezer év múlva
1986. május elsején, a munkásünnepen szokás szerint zászlókkal, transzparensekkel vonultak fel az emberek. Virsli és sör várta aztán a felnőtteket. Akik persze gyermekeikkel mentek a szabadba, ahová akkor éppen nem kellett volna…
Tőlünk 1100 kilométerre akkor már ötödnapja tombolt a tűz egy ukrajnai atomerőműben. Áradt a gyilkos anyag: a radioaktív szennyeződés több százszorosa volt annak, amit a második világháborúban ledobott atombombák okoztak. A méregfelhők május elsején hajnalban elérték hazánkat.
Erről egy árva hír sem szólt. A titkosszolgálatok az általuk tudottakat megosztották a felső vezetéssel; mégis, az állampárt egy felelős vezetője az ünnep előestéjén mindenkit a felvonulásra buzdított! Szikrázóan sütött a nap, az emberek a szabadban élvezték a tavaszi „jó” levegőt – miközben a láthatatlan radioaktív por belepte az országot.
Ez időben a reaktornál tűzoltók, munkások, mérnökök, katonák ezrei küzdöttek a gyilkos erővel. Sokaknak még védőruhából is csak egy rossz darab jutott. A szovjet vezetők a távolból küldték bátorító üzeneteiket. A világhoz egy igaz szavuk se volt. Az első jelentések csak egy kisebb üzemi balesetről szóltak – pedig a történelem legnagyobb atomerőmű-katasztrófája zajlott.
Április 26-a, szombat, hajnali 1 óra 23 perc 47 másodperc: a csernobili 4-es reaktort gőzrobbanás rázza meg. Hatalmas tűz keletkezik. Robbanások sorozata után bekövetkezik a nukleáris olvadás. Pripjatyban, a háttérvárosban kitör a pánik. A szabadnapos munkások azonnal megindulnak. Sejtik, hogy sokat már nem tehetnek, de mennek, menteni. Indulnak – a halába. A húsz kilométerre fekvő Ditytki faluban élők is hallják a robbanást, látják a tűz fényét. Félnek, de vezetőik még két nap múlva is azt mondják nekik, hogy csak az egyik raktár ég…
A reaktorban tíz napig tombolt a grafittűz. A nukleáris felhő elárasztotta Európát.
Május másodikán váratlanul jódtablettát osztottak a hazai óvodásoknak, iskolásoknak. Szüleik csak a katasztrófa után kilenc nappal szembesültek a valósággal: akkor, május 5-én közölte a tényt a Népszabadság – egy rövidhírben. És propagandacikkek sora igyekezett bagatellizálni a tragédia súlyát.
A szovjet pártvezetés elrendelte, hogy a Lenin nevét viselő létesítményt csak csernobili erőműnek nevezheti a sajtó – nehogy a katasztrófával hozhassák összefüggésbe a közemberek Vlagyimir Iljicset... A képmutatás egy másik, típusos példája: a szovjet hadsereg vezérkari vezetési térképén a fertőzött „Csernobil-2 objektum” még 1991-ben is így szerepelt: „használaton kívüli úttörőtábor”…

A reaktorbaleset hatását akár még 300 évig is érezhetjük. Az áldozatok száma máig ismeretlen. Csak azok nevét tudni, akik a robbanáskor szenvedtek végzetes sérülést, vagy a mentésnél kaptak halálos sugárdózist. Egy valakinek még sírkő se juthat: a rangidős operátor, a harmincöt éves Valerij Hogyemcsuk holttestét sosem találták meg. Sírja a beomlott reaktor. Kései utódaink csak a felfoghatatlanul távoli jövőben lelhetik meg, s temethetik el tisztességgel az ő porait: akkor, amikor már megbonthatják a fém- és betonszarkofágot. Pontosan 24 ezer év múlva. Annyi ugyanis a plutónium felezési ideje.
A rovat további hírei: Kultúra
DSTV: a történelemről – új fénytörésben
2025. nov. 13.
Horváth Béla tanár urat nem kell bemutatni a városlakóknak, derül ki a DSTV terjedelmes összegzéséből. Rendszeresen tart történelmi témájú előadásokat – most éppen az MMK-ban kezdett sorozatot, új megvilágításba helyezve a történelmi tényeket. Hangkép.
"Nagyon szeretek Dunaújvárosba visszatérni"
2025. nov. 09.
Prieger Zsolt a József Attila Könyvtár meghívására Nagy Katicával mutatja be az Országos Könyvtári Napok időszakában elmaradt József Attila-összeállítást – a "Szívünkből zuhanó szelek" című zenés irodalmi estre jövő szerdán délután várják a költészet szerelmeseit. Interjú, az évtizedes ismeretség nyomán tegező formában.
ICA-D: KIM – dokumentumfilm, beszélgetéssel
2025. nov. 09.
Komoly sikerrel mutatta be a Kortárs Művészeti Intézet (ICA-D) a tragikusan fiatalon elhunyt alkotó, Kim Corbisier életművének fontos darabjait. A Kitöltetlen című tárlat az évad meghatározó kiállítása volt – az alkotások után különleges dokumentumfilm bemutatójára várják a vendégeket jövő kedden.
DSTV: a verselők közössége
2025. nov. 08.
Az MMK hosszú évek óta ad otthon a verskedvelőknek, derül ki a DSTV összegzéséből. Az Írisz Versszínpad szavalói a költemények előadásán kívül zenével, énekkel is kedveskednek a hallgatóságának – méghozzá rendszeresen. Hangkép.
Mozgalmas őszi forgatag a gyermekkönyvtárban
2025. nov. 07.
Mint ahogyan azt már megszokhatta a város apraja-nagyja, az őszi időszakban is színes programok várják a gyerekeket, családokat a József Attila Könyvtár gyermekkönyvtárában. Az őszi szünet egy napján kézműves foglalkozás és a nagyon kedvelt papírszínház hívogatta az érdeklődőket.
Feltóti Sándor emlékezete – új tárlattal folytatódott a Rosti tantermi sorozata
2025. nov. 06.
Az intézmény volt tanárára, de egyúttal a költőre, a fotóművészre, az elveihez, a kritikus gondolkodás jogához haláláig makacsul ragaszkodó értelmiségire is emlékezik és emlékeztet a kiállítás, amelynek a Rosti iskola ad otthont. A bemutató megnyitója gazdag, fájdalmasan szép emlékidézéssé vált a közelmúltban.
ICA-D: kortárs zenei est
2025. nov. 06.
Új sorozat első állomására várják a komolyzene iránt érdeklődőket a Kortárs Művészeti Intézetben pénteken délután. Hallott már élőben kortárs csellózenét? Itt a remek alkalom!









