A házi szappantól az arczkenőcsig

Az augusztus végéig látható tárlat a paraszti tisztálkodás – polgári divat viszonyában tárja elénk a 19. és a 20. század fordulójától a II. világháború kitöréséig mindazt, amihez Vámos Gabriella, néprajzos muzeológus is készségesen ajánlotta fel az Intercisában gyűjtött tárgyakat, relikviákat. Vukov Anikó Veronika, néprajzos muzeológus (Móra Ferenc Múzeum, Szeged) hasonlóan a tárlatrendezés közben erősítette meg a különösséget.

- Célom a jelzett időszakot abból a szempontból bemutatni, hogy a paraszti világ milyen tisztálkodási eszközöket használt, illetve a polgári világban milyen változások történtek, amelyek megalapozták a napjainkban jellemző tisztálkodási és szépségkultúrát. Arra is törekedtem a tárgyi kultúra izgalmassága mellett, hogy a mögöttes értékrendet is bemutassam. A tisztálkodás egy nagyon jelentésteli fogalomkör, hiszen az egész egy négy fal között zajlódó, intim cselekedet. Mivel a külvilágnak mutatjuk meg magunkat, ezért a közösség számára is erőteljes mondanivalóval bír. Egy népdal ihletett meg: „Korcsmárosné nem köll nékem a lánya, mert egész hétön púderes a pofája.” Megütötte a fülemet, hogy a tanyasi, falusi emberek is hozzáférhettek púderhez. Ha már egy lányra azt mondja a legény, hogy a „pofája”, az sértés ugyan, de mindazonáltal érezzük benne a játékosságot. Észrevette a lányt, másként nem énekelte volna meg.

A közösség ítélete, a közösség játékossága, annak tárgyi kultúrája az, amelyek mentén körülírható a kiállítás tárgyi környezete. Ma azt láthatjuk ezekből a száz éves időtartamban értékelhető tárgyakról, hogy a tömeggyártás az egyedi szépséget csorbítja. Egy szépen megmunkált púderes doboz, szecessziós díszítéssel? Ma már talán nincs is ilyen, ami a mindennapi ember hozzáférhetőségét illeti. A megbecsültség jelző a paraszti kultúrának része volt mondjuk egy törölközőben. Ma egy nagyáruházi törölköző már nem jelent számunkra szinte semmit. „Tiszta kezet, nemes szívet” – olvasható az egyik törölközőn. Azt láthatjuk, hogy igenis fontos volt a tisztaság, az ápoltság, amit a lelki tisztasággal hozták összefüggésbe, amit tárgyaikon is megörökítettek.