Az olimpiát egy állomásnak tekinti Joó Gabriella, a Dunaferr SE torna szakosztályának edzője, aki tudja, hogy a további fejlődéshez neki és munkatársainak egyaránt folyamatos megújulásra, újabb szakmai ingerekre van szüksége.
Kovács Zsófia kitűnő szereplését két edző, Joó Gabriella és Trenka János segítette, akik mindvégig a háttérben húzódtak meg. Pedig ennek a sikernek ők legalább akkora részesei, mint maga a tornász. Joó Gabriellával arról beszéltem, hogy ő hogyan éli meg a mostani időszakot.
- Aki edzői pályára adja a fejét – válaszolt kérdésemre Gabriella -, mindig ilyen feladatra, sikerre készül. Véleményem az, hogy aki nem így áll neki a munkájának, nem dédelget hasonló vágyakat és álmokat, mint azt mi többen tesszük ebben a kiváló dunaújvárosi műhelyben, soha nem fogja ezt az érzést megélni. Szerintem ezt élsport szintjén csak így szabad csinálni! Mióta évekkel ezelőtt elkezdtük a közös munkát Kovács Zsófival, majd Jakab Noémivel és a többi tehetséges gyermekkel, mindig a világszínvonalhoz képest próbáltuk mérni, tanítani őket. Nem a határainkon belüli szint volt számukra, számunkra a mérce, így folyamatosan kifelé tekintettük. Ez a munka hozta meg azt a sikert, hogy most világszinten odaférhetünk a legjobbak közé. Ehhez végig kellett járni a megfelelő utat, felmenni az egyre emelkedő lépcsőfokokon.
Ez mutatkozott meg Zsófi idei munkájában, melynek eredménye mind az eb-n, mind az azt megelőző időszakban megmutatkozott. Nagyon sokat tett érte a gyermek, és mi is hozzátettük ehhez azt a maximális szakmai tudást, amely bennünk van. A fejlődési folyamat ezzel azonban nem áll meg, hiszen mindannyiunknak folyamatos tanulásra van szükségünk ahhoz, hogy még jobbakká váljunk. Így soha nem dőlhetünk elégedetten hátra, hogy ennyi volt, minden tökéletes, hiszen a mostani gyakorlatokon is tudjuk, mit kell változtatni ahhoz, hogy azok még ponterősebbek, szebbek legyenek. Azonban az edzésmunkán ezért nem kell változtatnunk, ugyanúgy dolgozunk tovább, mint eddig. A lényeg, hogy minden esetben a gyermek lehetőségeihez, képességeihez mérten építsük fel az edzéseket, majd a versenygyakorlatait. A mi dolgunk, hogy céljaik elérésében segítsük, támogassuk tornászainkat, így most Zsófit is, aki odaért az olimpiára. Ezt azonban nem szabad közülünk senkinek túlértékelni, mert akkor túl nagy teher lenne a tornászon. Így a következő időszakban a legfontosabb, hogy a lehető leghiggadtabban kezeljük ezt a helyzetet.
- Ha jól veszem ki szavaidból, akkor az olimpia a munkátoknak az első állomása. Ez azért érdekes, hiszen most léptetek be a nemzetközi tornászsport elitjébe, így, amennyiben ezt fogjátok az alapnak tekinteni, ettől kezdve folyamatos terhelés alatt kell majd dolgoznotok. Ehhez nektek, edzőknek is folyamatosan fejlesztenetek kell magatokat. Meg van bennetek ez az erő?
- Ez így van, de ettől kezdve ennek kell megfelelnünk. Ez óriási kihívás, feladat mindenki számára, melyet folyamatosan próbálunk mi is feldolgozni. Ahogy a múltban jöttek a sikerek, majd a következő lehetőségek, úgy arra, vagyis az újabb előttünk álló feladatra koncentráltunk. Ezt a felelősséggel járó utat fel kell vállalni, melyet előre meg kell tudnunk tervezni. Amit most elértünk, arra egész eddigi munkák során vágytunk. Most pedig kipróbálhatjuk, megérezhetjük, milyen részt venni egy ilyen szintű munkában. Ez az, amit át kell éreznünk, hogy ennek mi, edzők részeseivé váltunk. Az biztos, hogy az elkövetkező időszakban ez fogja kitölteni minden percünket, gondolatunkat.
Képek: DO-archív
- A mostani siker Trenka János és a te nevedhez fűződik, hiszen a szakmában ki fogják mondani, Joó Gabriella az egyik edzője az olimpikon tornásznak. Gondoltad-e valaha, hogy ezzel elértél arra a szakmai csúcsra, amely minden edzőnek a vágya, hiszen most az orosz, vagy az amerikai sikeredzők közös névsorára kerültetek fel?
- Ez nekem dédelgetett vágyam volt, mivel versenyzőként a nemzetközi sikert sajnos nem sikerült elérnem, így ezt az érzést akkor nem élhettem át. Így edzőként arra készültem, hogy olyan szakmai tudást adhassak tanítványaimnak, ezzel együtt kihozzam belőle azt a pluszt, maximumot, hogy ő felérjen tudásának csúcsára. Az, hogy jelenleg itt tartunk, az leírhatatlan érzés, de most is tovább kell tudnunk lépni. Nincs megállás! Nincs olyan, hogy ne lehetne még valamin csiszolni, ezzel azt még jobbá tenni! Több versenyzőnkben, így Zsófiban is óriási lehetőségek vannak még, hiszen több olyan előkészített eleme van, melyeket be lehet, be kell illeszteni gyakorlataiba. És azt se felejtsük, hogy ő még csak 16 éves, és beléptünk azon a kapun, melyen csak a legjobbak kapnak bebocsátást. De ez is csupán egy állomás. Rengeteg közös tervünk van még, csakúgy, mint a többi tehetségünkkel. Ez az a feladat, melyet nekünk meg kell oldanunk. A szint nekünk is fel lett állítva, melyet nem csupán megtartanunk, hanem emelnünk kell. Ezt saját magunktól el is várjuk, hiszen többeket el szeretnénk juttatni teljesítményük csúcsára. Ehhez tudnunk kell magunkat kritikus szemmel vizsgálni.
- Melyek a lehetőségeitek a fejlődésre?
- A szokásos videó elemzéseken túl ó lenne, ha minél több eseményt tudnánk a helyszínen megnézni, hiszen abból lehet a legtöbbet tanulni. Szerencsém volt, hogy nézőként, külső szemlélőként ott lehettem Bernben, ahol rengeteget tanultam, láttam, mely tudást természetesen hazahoztam, és ezeket átadom tanítványaimnak. Bízom abban, hogy ezzel is segíteni tudom gyermekeink fejlődését.
