Szulejmán kedvence diós és mogyorós

A vendégek a minőség szinonimájaként emlegetik a fagylaltozót, s nem hiába, mert Rolencz Gyula és Berényi-Rolencz Anett minden nap frissen főzött, jéghideg finomságokkal várják vendégeiket. Ami ma sikertörténet, azt anno nem volt egyszerű felépíteni, mivel a tradíciót meg kellett teremteni. Gyula emlékei élénken élnek erről az időszakról, s mint mondja, nem is szívesen csinálná újra.

 - Kezdetben télen, nyáron itt éltem az életemet. Gyakran nem volt ebédem sem. Sokszor csak reggel ettem és este, nem kíméltem magam! – emlékezik vissza a tulajdonos, aztán az őstörténetbe is beavat.

– Felszolgálóként dolgoztam, és egyszer adódott az ötlet, hogy jó lenne önálló lábra állni. Ekkor 1992-t írtunk, amikor is kiderült, hogy a Magyar úton kiadó egy kis, 15 négyzetméteres épület, ami még virágboltként üzemelt. Akkoriban az Óvárosban kevés boltot lehetett találni, fagylaltozó pedig a környéken se volt. Kaptam az alkalmon és fagyizót nyitottam, úgy, hogy a fagylaltkészítésről akkor még nem sokat tudtam. Egy NDK-s lágyfagylalt géppel kezdtem, de hamar rá kellett jönnöm, hogy ez kevés, és növelni kell a választékot. Előbb egy hét tégelyes pultot állítottam be, amit később tízre alakítottam a fellendülő forgalomnak köszönhetően. Ma már tizennyolcra emeltük a választékot, és a csavaros fagyi is megmaradt.

Gyula egyedül vitte az üzletet. Fagyit gyártott és árult, és ha elfogyott, akkor ajtó becsuk, roló lehúz, és másnap kezdte újra elölről. Nagy segítség volt, ha a lánya az iskolát követően lebiciklizett és besegített.

- Amikor megjött, egy kis szusszanást jelentett, mindegy volt, hogy fagyit kevert, vagy a kezem alá dolgozott. Ő volt az, aki kezdetektől fogva mindig segített. Végül megtanult mellettem mindent, amit kellett és a vállalkozás szíve, motorja lett!

Anett kisiskolásként csöppent bele a fagyikészítésbe.

- Még általános iskolába jártam, amikor apu elkezdte a fagyizást. Az első két évben nem álltam be a pultba, mert nem értem fel a kanalat. Persze mindig volt mit csinálni. Régen süteményt és cigarettát is árultunk, és mértük az üdítőket. Sőt, télen is nyitva voltunk. Egyszer csak azt vettem észre, hogy itt ragadtam – idézi fel a múltat Anett.

– Később a kereskedelmi iskolában tanultam, majd a Budapesti Corvinus Egyetemen diplomáztam Élelmiszertudományi Karon. A jégkrém és a kézműves fagylalt összehasonlításából írtam a diplomamunkámat.

A fagylaltjaik minősége, kellemes krémes állaga és íz élménye végül sikert aratott. Tudatosan figyeltek arra, hogy elégedett vendégeik legyenek, és minél teljesebben kiszolgálják az embereket. Persze, a céltudatosság sem ártott. Hosszú évekig mindent visszaforgattak a vállalkozásba és a munka mellett se nyaralás, se más kikapcsolódás nem volt. Mára elérték, hogy ismertek és elismertek lettek. Mint mondják, manapság is az a legnagyobb elismerés, ha egy vendég megállapítja, hogy náluk van a legjobb fagyi a városban. Keresik az új ízeket, tökéletesítik a meglévőket. Közben igyekeznek kielégíteni a vevők kívánságait is. A kedvelt klasszikus és modern fagylaltválaszték mellett nyitottak az újdonságokra is. Náluk kaphatóak az alap- és gyümölcsfagyik mellett tejes-, joghurt és túróalapú fagyik, de paleolit, glutén- és laktózmentes fagyik is.

- Édesapám mindig kísérletezik, így alakulnak ki az új ízek. Ezek általában februárban születnek meg, és a nyár eldönti, kelendőek lesznek-e. Ha megkedvelik az emberek, akkor bekerül az alapfagyik közé. Az egyik ilyen most például a Szulejmán szultán kedvence, ami egy diós, mogyorós, datolyás ízvilág. De sokáig különlegesség volt a mákos meggyes fagyink is, amit a jó öreg bejgli után alkotott meg sok kísérletezés árán apu – meséli Anett.

A szezon alatt nincs pihenés, az éves bevételt a nyáron kell kitermelni. Az egész napos munka könnyen a család rovására mehet. Gyula is elvált, és saját bevallása szerint ebben a fagyizás is közrejátszott. Ma már tudja, nem lehet kizsigerelni önmagát az embernek.

- Időnként ki kell szállni a mókuskerékből. Amikor dolgozunk, nem számoljuk, hány kiló fogy, mindig frissen készítem a fagylaltokat. Aztán este hazaérve bizony jól esik, ha bezuhan az ember az ágyba, vagy megnéz egy jó filmet. Mostanában rákaptam a sorozatokra, az egyik kedvencem a Trónok harca. Közel egy éve szívesen dartsozom is. Sőt, ezt a sportot a képernyőn is szívesen követem.

Anett férjnél van. Párjával egy hároméves kislányuk van, Laura, aki már azt játssza, hogy fagyit adagol és megcsinálja játékból a pultot.

- Télen csak a család van! Ilyenkor szigorúan együtt vagyunk, ekkor nyaralunk, ekkor kerül fókuszba az otthonunk, nyáron nincs magánéletünk. Ezért a legnagyobb hobbink a pihenés. A tél a mi időszakunk, akkor tudunk valójában kikapcsolódni. Ha tehetjük, megpróbálunk minél kevesebbet itthon lenni. Még ha csak pár napra is, de igyekszünk elutazni, síelni, vagy wellnessezni. Imádunk egy-egy kis eldugott hegyi faluban elbújni. Minden évben egyszer elmegyünk hármasban is, apuval és Laurával közösen feltöltődni.

Természetesen a fagylalt ilyenkor sem maradhat ki. Gyula megosztja velünk egy titkát.

- Nyaralás közben a különlegességeket, érdekességeket szoktam előnyben részesíteni, ha véletlenül fagyit eszünk. Persze, itthon nem sokan láttak engem fagylaltozni. De ilyenkor megpróbálok rájönni a szakmai titkokra, amit nem ismerek, vagy gondolkodom egy-egy új kreáción. Mert az felbecsülhetetlen, amikor egy világot járt vendég kihívat a gépek mögül, hogy elmondja, az én karamellám a legjobb, amit evett életében!