Az olimpiáig tartó időszakban sem áll meg az élet Kovács Zsófia számára, hiszen több szeren módosulhat gyakorlata, melyeket biztonsággal be kell gyakorolnia.
Mindig kellő örömmel nyugtázzza sportolói sikereit, hiszen ez építi őt is, ha nem így lenne, talán belefásult volna a munkába, de most azt érzi, hogy szárnyal, hiszen lelkesíti a fejlődés, ha elismerik munkájukat, s látja versenyzői, Kovács Zsófia és Jakab Noémi hozzáállását. Ezek összessége inspirálja, ezekből építkezik, ezek adnak plusz motivációt a munkához Trenka Jánosnak, a Dunaferr SE torna szakosztálya vezetőeedzőjének, akivel a gyönyörű sikert és Kovács Zsófia olimpiai indulását hozó kontinensviadal után beszélgettünk.
- Te is kint járták a berni Európa-bajnokságon, ahol mindkét tornászotok, Kovács Zsófia és Jakab Noémi kiválóan szerepeltek. Mit éreztél, a szakma beszél már a Dunaferres műhelyről és az abban dolgozó edzőkről?
- Azt még nem merem kijelenteni, hogy a világon bárhol tudnák azt, milyen munka folyik nálunk, de az országunkban már igen. Az ismertség bővítése csak akkor lehetséges, ha tovább tudunk haladni azon az úton, melynek most a legelején járunk. Ehhez az kell, hogy ne csupán egy, vagy két versenyzőt tudjunk a nemzetközi szinten felmutatni, hanem a jelenlegi fiatalok közül többen odakerüljenek az elitbe, akik tovább népszerűsítik a sportágat. Fontos, hogy minél több fiatalt bevonzzunk a tornacsarnokba, és a jelenlegi sportolóink igazi példaképekké váljanak. Ezzel tudjuk presztízsünket növelni. Amennyiben ezt éveken keresztül sikerül fenntartani, akkor beszélhetünk a műhely sikerességéről.
- Megkapjátok a méltó elismerést?
- Az elismerésért meg kell dolgozni! Hosszú idő az, amíg egy sportoló a felnőttek közé érve sikert, sikereket tud elérni. Azt szokták mondani, a siker felnőtt korban kezdődik. Mivel Zsófi még csak most első éves felnőtt versenyző, így mindenképpen rengeteget kell azért letennünk az asztalra, hogy a sikerszéria hosszú távúvá váljon. Akkor beszélhet a szakma arról, hogy lám, ez nem csupán egyszeri fellángolás, véletlen, vagy játék volt, hanem tervszerű, tudatosan felépített kőkemény munka. Az elmúlt napokban megkaptuk az elismeréseket, hiszen többen öleltek meg bennünket, több dicsérő szót, üzenetet kaptunk. Így a Magyar Torna Szövetségtől és Mátyás Gábortól, a Dunaferr SE elnökétől, valamint elnökségétől egyaránt. Most a méltó elismerést megkaptuk, de ezeket a helyükön kell kezelni. Az elismerés fontos, de ettől magunkat elbízni nem szabad!
- Ez a siker motiváló hatással válhat edző kollégáid részére is?
- Az Európa-bajnokságon az látszott, hogy azok közül a kollégák közül, akiket régebb óta ismertem, néhányan odajöttek, és kezet nyújtottak. Viszont vannak, akiknek ez a teljesítmény sem volt elég ahhoz, például a franciák, hogy egy kicsit is megbiccentsék a fejüket, vagy közeledjenek felénk. Ez azért érdekes, mert mi itthon olyan közösséget alkotunk, akik elismerik egymás munkáját, örülünk egymás sikereinek, azokat meg tudjuk beszélni. Ezzel tudjuk egymást motiválni, segíteni.
Képek: DO-archív
- Most az újabb kihívásra, az olimpiára kell felkészítenetek Joó Gabriellával közösen Kovács Zsófiát. Mi lesz a következő időszak feladata, menete, hiszen ilyen kihívásnak még ti sem voltatok kitéve?
- A médiában való megjelenéshez segítséget kapunk a Magyar Torna Szövetség sajtó osztályától, akik összehangolják a sajtóval kapcsolatos feladatainkat. Ők segítenek abban, hogy a különböző megjelenések úgy történjenek, hogy mi közben nyugodtan tudjuk elvégezni a munkánkat. Így összességében egy hetet terveztünk a média szereplésekre, a sajtótájékoztatókra, hogy azt követően maximálisan az edzésekre koncentrálhassunk. Az Európa-bajnokságra visszatérve jó volt, hogy sorozat terhelést kapott Zsófi, hiszen három napon is a szerek elé lépett, így versenyhelyzetben volt több időnk volt a gyakorlásra. Ez a megterhelés természetesen nem tekinthető egyenrangúnak az edzések terhelésével, így egy kevés pihenés után ismét a kemény munka következik.
- Az olimpiáig tartó időszak elég-e arra, hogy változtassatok valamelyik gyakorlaton? Egyáltalán szükség van-e változtatásra?
- Ez nem rajtam múlik, hiszen az eb-re is szerettünk volna a korlátgyakorlaton nehezíteni, én viszont nem szeretek bizonytalanra menni, hiszen az a gyermeknek sem jó. Az, hogy bevállaljuk-e a változtatást annak a függvénye, hogy az edzésen mennyire tudjuk a maximális biztonság betartásával beépíteni az új részt. Ha ez sikerül, akkor be kell vállalni, hiszen a gyakorlat nehézségét mindenképpen építeni kell. Megvannak a terveink arra, hogy talajon, ugrásban és felemáskorláton változtassunk, hiszen már legalább ötven százalékban előkészítettük az új elemeket, míg gerendán a legfontosabb a pontosítás. Amennyiben július közepéig biztonsággal be tudjuk gyakorolni az újdonságokat, akkor be fogjuk vállalni a változtatást, ha nem, akkor a legfontosabb a biztonság, hiszen szeretnénk, ha összetettben minél jobban szerepelne Zsófi.
