Sajnos nem jutott be a szegedi válogató C-1 1000 méteres döntőjébe Vass András, a Dunaferr SE versenyzője, így időn nem állhat rajthoz a felnőttek Európa-bajnokságán.
Ami Hajdu Jonatánnak sikerült, az sajnos Vass Andrásnak nem. A Dunaferr SE kenusa így nem lesz ott a riói olimpián, de az Európa-bajnokságon sem. Ezek a tények, de érdemes tudni azt, hogy a kudarcot milyen tényezők okozták, és mindezt hogyan élte meg a saját véleményem és sokak szerint az egyik legtudatosabban készülő versenyzőnk.
- Sajnálom, hogy nem úgy alakultak az eredmények, mint azt szerettem volna, pedig az elmúlt időszakban rengeteget dolgoztam. Most nem sikerült elérnem céljaimat, mely miatt természetesen szomorú vagyok. Ez abból is adódik, hogy tíz év után most történik meg velem először, hogy nem állok rajthoz nemzetközi versenyen. Ezt nehezen élem meg, mert úgy érzem, ebben az évben dolgoztam a legtöbbet azért, hogy eredményeim legyenek. A hangsúlyt abszolút a párosra fektettük, ahol öt tizeddel maradtunk le arról a körről, amellyel tovább küzdhettünk volna az olimpiai indulásért. Ez volt az a pont, amikor talán a lelkierőm is megroppant.
- A további sikertelenségnek az oka a mentalitásban keresendő?
- Erre most még nem tudom megadni a választ. Ami biztos, hogy az első olimpiai válogató után, amikor biztossá vált, hogy nem leszünk ott Rióban, és nem is volt rá lehetőség, hogy továbblépjünk, akkor megtörtem, és az edzésmunkám sem volt az igazi. Ez egy olyan sportág, ahol kellenek a sikerek, a plusz megerősítések, hiszen ezek nélkül nem lehet érvényesülni. Magam is keresem azokat az okokat, melyek odáig vezettek, hogy a második válogatón nem kerültem 1000 méter egyesen döntőbe, de igazából nem találom a hibát. Talán még egy kis plusz kellett volna az edzéseken, vagy mentálisan kellett volna erősebbnek lennem.
Képek: DO-archív
- Azon nem gondolkodtál, hogy ebben a szakaszban a többiek fejlődtek gyorsabban, hiszen országunk egyik sikersportágáról beszélünk, ahol századokon múlik a siker, vagy a kudarc?
- Természetesen ez így van. Ha a száraz tényeket, az eredményeket egy kívülálló szemével nézzük, akkor az, hogy az olimpiai válogatón egyéniben döntőbe kerültem, majd a párosban harmadikak lettünk, nem tűnik rossz eredménynek. De én, mi nem erre készültünk! A harmadik hely szép, de sajnos semmit nem ér.
- Hogyan tovább?
- Talán most ez a legnehezebb kérdés, hiszen nagyon sok gondolat forog a fejemben. Nem tudom, mi lesz még. Ami biztos, hogy a magyar bajnokságon, amely négy hét múlva lesz, mindenképpen felkészülök. Jelenleg az erőnléti edzésekre, míg a Fadd-Domboriban zajló edzőtáborban a vizes felkészülésre fektetem a hangsúlyt.
