Semmi különösebb nem vezérelte Ábrahámovics Gábort, mint az, hogy boldoguljon az életben, és megtalálja számításait. Tanult, dolgozott, kockáztatott, és mert belevágni, hogy megvalósítsa az elképzeléseit.
Édesapja halálát követően elszegődött pizzafutárnak azért, hogy zsebpénze legyen, és hogy továbbtanulhasson. Gábor a Veszprémi Egyetemre járt, majd üzleti kommunikációt tanult, a nyelvvizsga után idegenforgalmi szakmenedzserré vált, a Testnevelési Főiskolán pedig felsőfokú vízilabda edzői és fallabda oktatói képesítést szerzett.
- Az egészben az volt a legnagyszerűbb, hogy a tanulmányaimat egyszerre, egyidőben végeztem. Hétfőnként a helyi főiskolán kezdtem, majd Pestre mentem, hogy szombatra a vízilabda mérkőzésekre újra itt legyek. Közben edzéseket is vezettem, és utána jártam például éjszakai műszakba. A tanulmányok végezte után rá kellett jönnöm, hogy sem ismerettségem, sem munkahelyem nincs, így kapva kaptam egy rokonunk által kínálkozó lehetőség után és külföldre mentem dolgozni. A nagy álmok azonban nem mindig válnak valóra. Két évig dolgoztam éjszakai műszakban raktárosként egy angol városban, és kipróbáltam a brit vízilabdát is, de nem jött be. Számolni kezdtem, és rájöttem, hogy arányaiban ugyan jóval többet keresek, mint itthon, de többet is költök. Végül hazajöttem. Az egyik régi csoporttársam szólt, hogy van munkalehetőség a vasműben, így a Meleghengerműben, a Kemence üzemben kezdtem dolgozni bugafeladóként.
Egy vasárnapi focizás után a barátjával, a pizzafutár társával arról beszéltek, milyen jó lenne, ha tulajdonosként foglalkoznának a pizzázással, mivel az ördögien remeknek gondolt pizzériát éppen árulták, illetve befektetőket kerestek. Akkor minden szám negatív volt a könyvelésben, de Gáborék bíztak az ötleteikben és belevágtak. Az első évek arról szóltak, hogy amit keresett a vasműben, azt beletette a pizzériába.
- Lassan már tíz esztendeje, hogy belevágtunk az egyik városi pizzéria üzemeltetésébe. Csak a végcélt láttam magam előtt, de nem tudtam, mivel jár. Lelkes amatőrök voltunk, de azóta sokat tanultunk. Az elején elkezdtünk gondolkodni, miben vagyunk lemaradva. Ilyen volt a közösségi média és a marketing. Feltérképeztük, miként tudunk nagy tömegeket könnyen elérni, majd meg is céloztuk ezeket. Kimentünk sportrendezvényekre: a kispályás foci után jött egy vízilabdás együttműködés, majd eljutottunk a Parázs Varázsra is. Új pizzákkal jöttünk ki, és azt vettük észre, hogy embert kell felvennünk. A közelmúltban a színház és a futsal csapat megkeresésének is szívesen tettünk eleget. A bővülő partneri kapcsolataink jelzik, jó úton járunk. Az az elvünk, hogy mi, helyi vállalkozások, segítsük egymást, egészítsük ki a másik tevékenységét, hogy komplexebb szolgáltatást kapjanak a városlakók.
Szeretnének nagyobb szerepet vállalni a városban. Támogatják a sportot, a sportszervezeteket, és jótékonysági akciókat is szerveznek. Volt arra is példa, hogy egy tévesen leadott nagyobb rendelést a kórház sürgősségi osztályára vagy a hajléktalan szállóra vitték be.
Ahogy Gábor fogalmazott, egy korszak most lezárul az életében, ugyanis néhány hete új álláslehetőséget kapott: a DVG Zrt. szolgáltatási osztályvezető-helyetteseként dolgozik.
- Átgondoltam mindent és döntöttem. Innentől kültagként és szakértőként segítem a pizzéria munkáját. A DVG-nél összetett munkát végzek. Szabadidős- és sportrendezvények, valamint a Szalki-szigeten a kemping és a szabadstrand felügyelete, szervezési, marketing és bizonyos vendéglátási feladatok is hozzám tartoznak.
A sport szeretete mindig is végigkísérte élete során. A legnagyobb hobbija a vízilabdázás.
- Hét évesen kezdem el edzeni Mihók Attilánál és a korosztályos válogatottságig vittem. Mindig is jó csapatunk volt, edzettek voltunk, de a keretszűkítésnél mindig mi, vidékiek estünk ki. Ennek ellenére a vízilabdázás örök szerelem marad.
