Büszke a szakmai pályafutására idősebb Iványi Zoltán, aki maga is részt vett a város második ütemének építésében, a puszta földből kinövő panelházak megszületésénél építőként, majd művezetőként dolgozott.
Ács- és állványozóként kezdte, majd mestere lett szakmájának. Tovább képezte magát, leérettségizett és a magasépítő technikusi oklevelet is megszerezte.
- A Horthy-korszakból ismert Orgoványban születtem. A szülőházam még ma is áll, igaz, több mint kétszáz éves. Az unokáimat el is vittem a házhoz és lefényképeztük magunkat előtte. 1967-ben jöttem Dunaújvárosba tanulni, egy bőrönddel és egy táskával a vállamon. Amikor 1970-ben végeztem, behívtak katonának és a határőrséghez kerültem. A leszerelésem után jöttem vissza a városba, városépítőnek. Az akkori 26-os számú Állami Építőipari Vállalatnál dolgoztam egészen a felbomlásáig. Ez volt az ország utolsó szanált állami cége.
1976-1980. között szakközépiskolába járt, és elvégezte a technikusi évfolyamot is. Zoltán 1984-ig dolgozott az eredeti szakmájában.
- A technikum elvégzése után kiemeltek kitűzőnek, majd később művezető lettem. Egészen pontosan 1984-ben lettem panelszerelő művezető. Akkor sok panellakás épült országszerte: Százhalombattán, Leninvárosban, és itt is. Dömpingszerűen, 500-600 lakást adtunk át éves szinten.
A 26-os ÁÉV megszűnése után Grabarics Gáborhoz került, aki akkor még egyéni vállalkozó volt. Itt két évig tevékenykedett művezetőként, de sok volt az éjszakai műszak, és rengeteget kellett utazni. Egészségügyi problémái miatt váltott. A Reál Coop Kft-nél hét évet töltött építésvezetőként.
- Rengeteg épület megépítésében, felújításában, átalakításában vettem részt, ezért városépítőnek vélem magam. Az első ház, ahol dolgoztam, még 1972-ben a Római körút sarkán lévő tízemeletes volt. Ma is emlékszem az építési nevére: Z19Z23-as épület. Azt befejezve jöttünk fölfelé a Martinovics utca felé, majd a Római elkészültét követően a Dózsa II városrész következett. Ott kevesebb építkezés volt, inkább a foghíjakat építettük be, ugyanúgy, mint a Bocskai utcában. Végül a Béke I és II városrész épült fel. Szinte minden ház építésénél ott voltam. A 26-osban művezetőként az utolsó munkám a katolikus templom volt. Utolsó momentumként a toronyra emeltük fel a kupolát és a keresztet, mert szerkezetkész állapotra kellett befejeznünk az építkezést. Azt követően a Reál Coop Kft.-vel is több emlékezetes építkezést végeztünk el. Ilyen volt a mostani TanABC, illetve az egykori papírgyári szálló teljes átalakítása öregek otthonává a Duna sor 15-ben. Ekkor már építésvezető voltam és gyakrabban végeztünk teljes kivitelezést az alapoktól a kulcsátadásig.
Rengeteg épületet adtunk át a vasműben is. Említhetem az EMA Power, vagy a Martin irodaépületét, aminek ma is a csodájára járnak. De a Bagolyvár és a Csillagdombi lakópark első ütemének építkezését is végigcsináltam.
Aztán 2005-ben újabb váltás következett. Zoltán a fiával együtt egy kisebb céget alapított és vállalkozóként dolgoztak. Ma már komplex kivitelezéssel foglalkoznak. Ahogy mondja, „A-tól Z-ig, alaptól a kulcsátadásig”.
- Nagy előnyöm, hogy kiválóan olvasom a műszaki rajzot. Régebben még a memóriám is nagyon jó volt, 15 percig néztem, tanulmányoztam és tudtam minden adatot. Ki is kérdezhettek!
S valóban, Zoltán fejből sorolja a legnagyobb városi építkezések adatait. A vasbeton templom kupoláinak paramétereit, vagy akár a Duna sorra beépített acélgerendák hosszát.
- Művezetőnek lenni nem könnyű, mert két tűz között van az ember. Egyrészt biztosítani kell a főnökök felé, hogy jó irányban halad a munka, minden feladatot elvégzünk, ugyanakkor a dolgozókat is irányítani kellett, biztosítani a jó közhangulatot. Egy régi mesterem azt mondta, és igaza is volt, hogy egy jó művezető már szemrevételezéssel megállapítja az emberei állapotát, és azonnal lép, ha szükséges. De büszke vagyok azokra a kisebb tervező munkákra, műszaki újításokra is, amelyeket végezhettem. Több helyre nyolc, sőt akár tizenkét méteres fesztávú acélszerkezeti kombinációval gyártott gerendákat építtettem be vasbeton, vagy fagerenda helyett, esetleg zsaluzott monolit födémet kiváltva.
Zoltán professzionális naplót vezet minden munkájáról. Ebbe mindent felír, az emberek nevét, bérét is, ki mennyi időt töltött nála, mi volt a munka, mikor kezdték, mikor fejezték be, mi mennyibe került. Az irodáját az oldaltáskájában hordja.
- Jelenleg a 898. megbízásunkat végezzük. Emlékszem, az 500. munkánk a Liszkai-féle színesfém áruház volt. Amikor elértük a legmagasabb pontot, májusfát is állítottunk. Nagy élmény, nagy szakmai siker volt.
S, hogy mi a szakmája szépsége? Egyszerű!
- Ez egy kimondottan alkotó munka, mert nincs annál szebb, amikor a síkból kinő egy térbeli képződmény, amely tudatos alkotó munka eredménye.
Zoltán 1978-ban nősült, fia 1981-ben született. Együtt viszik a vállalkozást. Az ifjabbik Iványi Zoltán azonban három csodaszép unokával örvendeztette meg édesapját.
- Szeretek tévét nézni és rejtvényt fejteni. Van egy különleges hobbim is, egy szép gyűjtemény. Még legénykoromban sokat hallgattam Cseke Lászlót a Szabad Európa Rádióban, ami tiltott volt. Ezt kimondottan Videoton táskarádión lehetett hallgatni. No, ezeket gyűjtöm! Már egy tucatot sikerült szereznem. Ha mással nem is, de ezzel meg tudnak vesztegetni. A legutóbbit például egy Opel szélvédő üvegéért cseréltem el.
