Három Liszt-díjas zenész koncertezik július 29-én 21 órakor a Művész Jazz Klub teraszán. Babos Gyula, László Attila és Tátrai Tibor most először lépnek fel együtt a dunaújvárosi jazzszeretők előtt. Csuhaj-Barna Tibor arról beszélt a DO-nak, mit is várhatunk az esttől.
- Mindhárom gitáros más-más stílust képvisel, de mindegyikük kiváló zenész, nagy nívót képviselnek. Éppen az adja az egész összeállásnak a savát-borsát, hogy három különböző oldalról közelítenek a jazzhez. Tátrai a blues felől, ami nagyon jelentős alapja a jazznek. Ha valaki ezt játssza, akkor az esszencia felől jön. László Attila és Babos Gyula ugyanakkor nagyon képzett jazz-gitárosok. Ami közös összetartó erő, nyilván a blues, másrészt mindhármuknál van egy rockos és egy popos vonal.
A Babos Gyula & Tátrai Tibor Gitár Trio tagjai között László Attila legutóbb Plutóval kerekített szó szerint egetverő játékot a Művészben. Most pedig hasonló alázattal említette Lattmann Béla basszusgitárost és Solti Jánost, akik dobbal járulnak hozzá hármójuk produkciójához:
- Mindhármunk játéka inspirálóan hat egymáséra, és mindhárman más irányból közelítjük a dolgokat, ám a mondanivaló mégis közössé válik. Különböző stílusokban, különböző egyéniségektől megformálva. Ami közös, az a gitár, a gitározás szeretete, ez nagyon meghatározó ezeken a koncerteken. A közönséggel a kapcsolat mindig a zenén keresztül alakul ki. A koncerteken a nulláról indul minden, majd a közönséggel való kapcsolatot az határozza meg, hogyan találunk kontaktust, hogyan fogja meg őket. Legutóbb azt tapasztaltam a Művész Jazz Klubban, hogy nagyon felszabadult hangulat alakult ki, ami nekünk is egészen új élményt adott. A mostani koncert is hasonlóan izgalmas lesz.
Tátrai Tibort egy kikapcsoló horgászat után sikerült utolérni a pénteki fellépés előtt, aki stílusához hűen kendőzetlenül vallott magáról, és zenésztársairól.
- Engem a kihívás mozgat. Az én közegem a Magyar Atom zenekar Amikor már a Tátrai Band-del játszottam, nekem nagyon sokat kellett kulturálódnom, finomítani az ízlésemen. Amikor már a Boom Boom-mal játszottam, összeakadtam egy olyan gitárossal, aki a legenyhébb kifejezéssel is „emberevő”, a harmóniavilága elképesztő, és fel kellett nőnöm ismét bizonyos dolgokhoz. Aztán Szűcs Antal Gáborral egy latin duót alkottunk. Abszolút nem vagyok jazzgitáros, nekik másként jár az agyuk, nekem meg kellett harcolnom a sok melódiával, aztán nézegettem, mit, hogyan csinál a Gyuszi meg az Attila. Aztán kitették elém a kottát, ami nekem az elsőszámú közellenség, de nem csinálhatom meg azt, hogy előadom magam, mint blues-gitáros. Illik azonosulni, asszimilálódni ebben a közegben. Van aki babosgyuálul játszik, van aki lászlóattilául, meg tátraitiborul, de ez így nem igaz, mert mindig figyeli mindegyik a másikat és alkalmazkodik. Aztán a három alapvetően különböző mentalitású játékos mégis kiad valami csodálatosnak nevezhető összességet.
