A családtalanított ember

Mielőtt megfejteni igyekeznénk a talányt, tegyünk kitérőt. Az egyszeri kisgyerekért mamája és a nagyobb testvére megy délután az óvodába. „A féltestvérem” – mutatja be az óvó néninek a tinédzsert a kicsi. Mamája kijavítja: „Nem féltestvér, testvér!” Ugyanez a kislány később írni tanul. Az első kerek mondata így szól: „Anya, Apa, Soma, Dorka és Én, ez a Családom.” A felsorolásban ott a kakukktojás: a „féltestvér”. Akiről tudjuk: testvér. Ő valójában nem is velük él, az apa a „közös” – de szoros a kötelék. Gyakorta vannak együtt. Megvan a szeretetkapocs. A lányka nagybetűvel írta a szót: Család… mert az övéitől értékmintát kapott.

Szeretettel ölelem a Családot – áll Paula néni mondata a megsárgult képeslapon. Mindig így írta. Az ő idejében – és a legtöbbünk mai világában is – a család az Család. Vagyis minőségmutató. Tradícióhordozó. Megbecsülendő. Védendő – mint minden társadalmi részrendszer. A szociológia meghatározása szerint a család a társadalom olyan kiscsoportja, amely önmagában is teljes rendszerként működik. Részletesebben: „A család emberek egy közössége, vagy több közösség kapcsolata, ahol a tagok között leszármazotti kapcsolat van, házasság vagy örökbefogadás. A családok tagjai általában hasonló tulajdonságokkal rendelkező emberek (általában ugyanazon rasszba tartozóak). Az európai (nyugati) típusú társadalmakban a családot közvetlen leszármazással, házassággal, örökbefogadással vagy hasonló jogi kötődéssel jellemzik.”

Térjünk vissza Ádám úr szomorú esetére! Tán nincs is benne semmi szomorú; tán csak egy rossz tréfa, vagy – egy bugyuta marketinges melléfogása okozta a „családtalanítását”. Az egyik mosogatószer ajánlójában azt látni, hogy a reklámfilm készítői bekopognak egy lakásba. Régebben így köszöntek be: – Mi újság, Ádám család?” Aztán ma már – a modern idők szellemében – a reklám új változatában ez így hangzik: Mi újság, Ádámék? Eltűnt tehát a „család”, maradt Ádám úr – meg az ő megnevezetlen valakijei. De miért? Tán mert egy kisebbségnek így jobban tetszik? A mosogatószer így jobban eladható azoknak is, akik a család mint legfontosabb társadalmi kisközösség primátusát vitatják? Na és a többség? Akiknek még mindig fontos a család adta biztonságérzet?

Lehet, hogy a cég által kínált tányércsutakoló remek. De hogy a meghamisított reklám csapnivaló, az bizonyos. Mert hamis. Mert szelektál. Mert eltávolít a társadalmi valóságtól. A mintától, amely minta marad, legyen bár erős az értéksemlegesítők hangja. Ahogy a mai európai migrációs válság se lesz más azáltal, ha a „polkorrekt” kisebbség kívánatosnak nevezi azt, ami nem az, áldásnak azt, ami ma még csak szociális és rendvédelmi krízist okoz – de nem oly soká talán társadalmi robbanáshoz vezet némely nyugat-európai országban.

A minőség sosem attól változik, ha másnak nevezzük. Ha másnak hazudjuk.