Borsos Lőrinc tárlat nyílik pénteken 19 órakor a Kortárs Művészeti Intézetben. A tárlatról Lőrinc Lilla nyilatkozott a DO-nak.
A Seregi Tamás esztéta által a közönség figyelmébe ajánlott kiállítás persze két alkotót (házaspárt) takar Borsos János és Lőrinc Lilla személyében, akik ezúttal egy valóban különös utazásra és esztétikai kiruccanástól jóval több kalandra invitálják a látogatót. Annak ellenére, hogy bár „Most nem lesznek színek. Csak fekete. Fényes fekete. Meg lesz páva, űrhajósok, földrengés és forgószél. Dolgok, események a nemlétezés fekete háttere előtt. Tiszteletadás a világ jelentéktelenjei számára, akik érdemesnek találtattak az abszurddal való találkozásra.” – mint mondják azt a nonentity – jelentéktelen címet viselő meghívón is. A tárlatról Lőrinc Lilla nyilatkozott a DO-nak.
- A nonentity-nek több jelentése van, mert nem létezőt is jelent. Gyakorlatilag minden munka új, a régiek közül talán egy, ha szerepel. A nyár során készültek a munkák Selmecbányán, kimondottan ide, ahol egy rezidensi munkán vettünk részt. Ennek a hangulata talán érződni fog ezen a tárlaton is. Kicsit természet közelibb, kicsit kozmikusabb dolgokkal foglalkozunk, mint korábban. Nem aktuálpolitika, nem társadalomkritika, hanem személyesebb ügyek jelennek meg. Bizonyos szempontból minden jelentéktelennek tűnik. Számunkra persze nem az, hiszen ez a kiállítás is sokat jelent. Egy olyan kutatás ez, ami nagyon nehezen megfogható, mégis, mélyebb bányászat magunkban, mint korábban. Egy kísérletnek mondható.
A fekete anyaggal való kísérletezés találó, hiszen régóta használják a fényes fekete zománcfestéket. Az egyszerű, ipari anyagsága mellett is sok mindent láttat. Korábban művészettörténeti műremekeket dolgoztak fel, remixeket készítettek. A képről kitakart figurákat egyszerűsített formában tették láthatóvá ismét. Most pedig a fekete anyag dominál az egész tárlaton. Nem lesznek színek, a fekete és fehér között játszik minden árnyalattal:
- Mindegyik kiállítás nagy kihívás - mondja Lőrinc, aki a tárlatrendezést is egy folyamatos alkotásként tekinti - hiszen a helyszínen születnek meg a részletek - főleg, ha az ember helyspecifikusan próbál gondolkodni. Ez azt jelenti, hogy figyelembe veszem a terek méreteit, kinézetét, akár a történetét. S mint egy aranymetszés, a kicsi aránylik a nagyhoz, próbál kialakítani valamit úgy, mintha annak a részei lennének. Vagy legalábbis szoros reflexióban, kapcsolatban létezne. Nyilván vannak aktivitásban lévő munkák, folyamatban lévő gondolatok, s ezt igazából itt hoztuk létre. Selmecbányán már ennek a térnek a makettjét installáltuk. Nem szántuk ezt mérföldkőnek, de úgy tűnik az lesz. Egy hosszabb szakaszt zárunk le 2008-tól, amikortól is direkt módon reagáltunk társadalmi folyamatokra. Most pedig egy anyagot választottunk ki, a fényes-fekete-zománcot. Mindenféle szempontból vizsgálva feszegetjük, mit enged, mit nem enged. Nem társadalmi keretekben, hanem globális, kozmikusabb fókuszokkal. Például az emberiség történetét összekapcsoló eseményeket, új nézőpontokkal. Űrhajósok, bibliai kapcsolatok a sorok közti olvasás reményével.
