Mindenki példát vehetne a paralimpikonokról!

A légpisztoly 10 méteres menetekor még reálisnak gondolta a döntőbe jutást:  

- Az eredményeket utólag megtudva is lehetséges lett volna, bár nem kezdtem erősen. Nagyon nagy volt rajtam a lelki nyomás, harmadik olimpia, iszonyatos munka volt bennem. Az úszás, a kerékpározás, a kondi. Jól ment a lövészet. A májusi világkupán két érmet is szereztem, ahol a világ elitje jelen volt. Ezek a versenyek sokszor erősebbek, mint az olimpia. Aztán ahogy hazaértem, begyulladt a könyököm, Horvátországban volt egy balesetem, koponyarepedés hat centis nyílt sebbel. Nem volt egyszerű, egy hónapom kimaradt. Bennem volt, hogy nem tudtam úgy felkészülni az olimpiára, s nem tudtam azt csinálni az utolsó három hónapban, amit terveztünk. Nagyon szerettem volna bebizonyítani, hogy képes vagyok érmet szerezni egy olimpián. Édesanyám halála nagyon megérintett. Villámcsapásként ért és kint sem volt olyan napom, hogy ne gondoljak rá. Amikor anyut elbúcsúztattuk, akkor belül megfogadtam, az ő tiszteletére hozok egy érmet. Az utolsó pillanatig nem adtam fel. Az utolsó két sorozatom, szinte világklasszis volt, 9.6, 9.7-et nagyon ritkán lőnek. Két kör kellett volna még, de sajnos nem jött össze. Amikor befejeztem az utolsó kört, éreztem, hogy nem lesz elég a döntőbe kerüléshez, akkor minden kirobbant belőlem. Sírva fakadtam a lőállásban. Nagyon rossz érzés volt. Volt bennem egy adag düh, egy adag csalódottság, keménység, ez egy nagyon furcsa, hullámzó érzés volt. A végén nagyon elszánt voltam. Sajnálom, ilyen az élet.

Itthon kifelé készültél, kint pedig hazafelé gondolva kaptad a támogatást?

- Rengeteg üzenetet kaptam míg kint voltam. Ebből tudtam energiát meríteni. Annak ellenére, hogy amikor egy ilyen versenyre megy az ember, mégiscsak próbál kizárni mindent a külvilágból. Januártól együtt dolgoztam egy mentális felkészítővel, agytrénerrel. Fizikálisan már többet nem lehetett készülni, tehát a mentális dolgokra mentünk rá. Ő is azt mondta, nagyon nehéz lesz, mert olyan embert elveszíteni, aki legközelebb áll a szívhez, sorsdöntő pillanatban nagyon bénítóan hathat. Én ezzel tisztában voltam. Nem is csak anyu halála, mert már az egész felkészülés alatt éreztem. Ez a sportág pont olyan, amikor 40-50 emberrel ugyanabban az időpontban, ugyanazon a helyen kell felvenni a harcot. Ebben nem létezik az, hogy majd holnap bepótolom, jobb leszek. Pont akkor kell lenni a legjobbnak a világ legjobbjaival. Ott mindenkit meg kell verni. Egy pillanatra kihagysz, lehúzták a rolót.

Kudarcnak érzed a teljesítményedet, annak ellenére, amin a felkészülés alatt is végigmentél?

- Kudarcnak semmiképpen, de csalódott vagyok. Magyarországról kijutott 11 lövész sportoló közül én vagyok a harmadik legeredményesebb. Magammal szemben ez nem elég. Többre vagyok hivatott, van még bennem tűz, s úgy érzem, Tokióra képes leszek megmutatni. Megyünk tovább, edzőmmel már megbeszéltük. Dr. Galambos Dénes országgyűlési képviselővel régóta ismerjük egymást, az első gratulációt itthon tőle kaptam.

- Az ő szavazata, támogatása is benne volt abban, hogy dunaújvárosi olimpikonok is kaptak támogatást az utóbbi időben, ami nekünk életmentő volt. Nem dúskálunk, egy felkészülés nem két fillér, annak ellenére, hogy a tagszervezet és az egyesület is sokat segít. Én is dolgozom, egyesületet viszek, a lőtéren mindent mi csinálunk, mert semmi nem automata, nagyon okosan kell beosztani az időmet, hogy a családom is család maradjon.