Csodás egységű közteret adtak át a Sándor Frigyes Zeneiskola előtt, ahol az intézmény névadójának szobrát leplezték le szombaton.
Dunaújváros értékteremtésének részeként, a DVG Zrt. munkájának nyomán, a Zene Világnapján Gombos István humán ügyekért felelős alpolgármester Kodály Zoltánt idézve szólította meg az egybegyűlteket: „A zene az életnek olyan szükségelte, mint a levegő. Sokan csak akkor veszik észre, ha már nagyon hiányzik.”.
Hangsúlyosan beszélt arról is, hogy az önkormányzat számára nem volt kérdés, hogy egy ilyen kezdeményezést támogatva elismerjék az iskola által teremtett értékeket.
- Egy újabb kulturális térrel lettünk gazdagabbak, egy olyan térrel, ahol a szabadtéri zenei koncertek alkalmával még közelebb kerülhetünk a klasszikusokhoz. Fontos ez diákoknak, tanítóknak, a városlakóknak, és úgy gondolom, rendkívül fontos a zenei kultúránk hagyományainak ápolásához!– mondta az alpolgármester.
Az ünnepélyes szoborleleplezésen jelen volt Sándor Frigyes lánya, Sándor Anna, aki meghatottan és szeretettel beszélt az esemény kapcsán.
- Édesapám nagyon meghatározó személy volt egész életemben, pici koromtól fogva. Zenei nevelésemben is aktívan részt vett. Az általa megalapított kamarazenekarban játszom azóta is, negyvenhárom éve. Ezért is fontos nekem. Horváth Dénes a növendéke volt, és amikor megkeresett, hogy édesapámról nevezzék el az iskolát, beleegyeztem. Az iskola fantasztikus módon viszi tovább az emlékét, Sándor Frigyes Napok, koncertsorozatok vannak, versenyek. Több ízben jártam itt a Liszt Ferenc Kamarazenekarral is játszani ezeken a díjátadókon, megtisztelő, hogy így ápolják a hagyományokat. Úgy gondolom, nincs elveszve a magyar zene.
Horváth Dénes, egykori igazgató is örömmel nyugtázta a hagyományteremtés szándékával létrejött téravatót.
- A jó szándékú, jóakaratú cselekvéseknek előbb-utóbb megvan a maradandó gyümölcse. Mi ezt a névfelvételt egyfajta pedagógiai programnak szántuk, s örömmel veszem észre, hogy a mai napig tartja magát.
Az iskola névadójáról készült mellszobor alkotója Rohonczi István ROHO meggyőződése, hogy ez az esemény is a polgárosodás egyik momentumának tekinthető.
- Nekem vesszőparipám, hogy egy szobor nem önmagában létezik, hanem a térrel együtt. Éppen ezért nagy köszönet jár a DVG Zrt. munkatársainak, akik az iskolával összhangba tették a környezetet. Aki emlékszik, hogy nézett ki, azok tudják, hogy valódi értékteremtés zajlott. Közösségi térré lett most a helyszín. A zeneiskola pedig méltó módon helyezkedik el ebben.
Moravecz Attila, a zeneiskola egykori igazgatója, a Szonáta Zeneművészeti Alapítvány kuratóriumi elnöke nagy örömmel tapasztalta, hogy kezdeményezésük megvalósult.
- Pontosan két évvel ezelőtt született az ötlet, hogy névadónknak szobrot emeljünk. Tisztelegve neki, s megteremtve azt az esztétikai tekintélyt is az intézménynek, ami szerintem jár, méltó összhangot sikerült teremteni. Kellett ez a klasszikus hely ennek a művészeti iskolának, és ez a tér az összejövetelekre, a zenére, a találkozásra ad lehetőséget.
