Meg bizony! Alaposan! A teljes sikerrel zajlott megvédés időpontja: 1951. december 20-a. Helyszíne: Sztálinváros. Történelmi pillanat volt… legalábbis mozitörténelmi.
Az újonnan épült Dózsa filmszínházat ugyanis a Megvédjük Cáricint című szovjet alkotás díszbemutatójával avatták fel. A grandiózus film egy ősi orosz város, Caricin védelmezőiről szól. Ha a tisztelt Olvasó nem sokat hallott erről a városról, az nem véletlen. A XVI. század végétől élt ezen a néven – egészen 1925-ig. Akkor lett Sztálingrád. 1961-ben aztán sztálintalanítva, akkortól Volgográd.
A tatárok ősi fészkét az 1917-es szovjet forradalom örökösei védték meg – ki mástól, mint a hatalma elvesztésébe belenyugodni nem tudó földesuraktól. Na meg a külföldi intervenciós csapatoktól. És vajon ki vezényelte a védőket? Maga a lánglelkű Sztálin!
A korabeli hírlapíró lelkes filmszemléje szerint (Somogyi Néplap, 1952. január 30.) a hátország ellátásában fontos szereppel bíró Caricin védelmére Lenin „a kor legnagyobb hadvezérét” jelölte ki. És Sztálin „zseniális haditechnikával mindig megoldja a legnehezebb helyzetet is”. A városlakók már-már csüggedni kezdenek, de az időközben megérkező Vezér – ahogy a filmismertetőben olvashatjuk – „elvegyül a néptömegben és rövid idő alatt barátságos beszélgetésbe vegyül a néppel”. Így, szó szerint! A barátságos beszélgetésbe vegyülés után „erős kézzel rendet teremt a gazdasági élet területén megnyilvánuló zűrzavarokban”. Hogy a nép nagy tanítójának „zseniális haditechnikája” miben nyilvánul meg, azt a beszámoló nem taglalja, de egy fontos harci tettéről beszámol: személyesen üdvözli a város igazi megvédőjét, a csapataival győztesen bevonuló Vorosilov tábornokot. Alighanem zseniális üdvözléstechnikával…
Nem valószínű, hogy a szovjet film- és propagandaipar sematikus alkotása lázba hozta a sztálinvárosiakat. A vadonatúj, korszerű, kényelmes filmszínház viszont igen! Premiermozi volt – a városlakók az országban az elsők között láthatták a sikerfilmeket. A ma hatvanöt esztendős Dózsa a városépítészet egy jeles darabja, védett érték, műemlék. És persze több generáció számára a feledhetetlenül kedves szórakozó- és találkozóhely. Élő emléktár…

