„Kint tél van még; hideg, könyörtelen” – írta a száznyolc éve épp a mai napon született Wass Albert. A tél könyörtelenségét a hétvégén megtapasztalhatta mindenki. Újvárosban még csak-csak… hanem Tésán!
Aki ott hajnalban az utcára lépett, sokkal jobban fázhatott; nem véletlenül, hiszen a Pest megyei községben harmad-évszázados hidegrekord dőlt meg, a mínusz 28 fokot is egy tizeddel meghaladva.
Tésa (fotó:MTI)
Tésa egy csapásra a hírek élére került. A pici Ipoly-menti falut tán még soha nem emlegették ennyiszer. Együttérzés – a kommentárokat nézegetve ez „jön le” a netről, sokan gondoltak részvéttel az ottaniakra. Nincs hír arról, hogy bárkinek baja esett volna a farkasordító hidegben. Minden tésai átvészelte a rettenetes fagyot. Mind a 82 ember. Ennyi lakója van ugyanis a településnek.
Kis hely, kevés veszélyeztetett, nagyváros, sok segítségre szoruló; tömve a melegedők, az alkalmi szállások. Dolgozik az embervédő szolgálat, a sokágú szervezet minden részegysége teszi a dolgát. És dolgozik az önkéntes segítőkben a szolidaritás: valahol a kenyeres kocsi sofőrje ment félig kihűlt embert, másutt tanyagondnokok lépnek rendkívüli vasárnapi szolgálatba, megint másutt rendőrök felvágják a tűzifát, hogy az egyedülálló öreg be tudjon gyújtani… Harminc éve, 1987 januárjában, abban a méteres hóval érkezett fagyban is ez volt az örömteli tapasztalat: aki csak tudott, segített a rászorulón. Emberségpróba volt. A mostani is az.
