visszaemlékezés

Kettős kötésben

2018. máj. 01.

Munkásünnep, egyben néphagyományőrző nap: e kettősség adja május elseje patináját. A néphagyomány gazdagabb – de hát örök igazság: életélményeink meghatározzák emlékezetünket. Márpedig a felvonulások jelentik a történelmi közelmúlt újvárosi valóságát.

A pentelei „borlázadás”

2018. ápr. 21.

Szomorú évforduló előtt állunk. Legalábbis a borissza ősöknek volt az szomorú. S a régiek között ugyan ki volt az a különc, aki soha nem emelte meg a borospoharat? 1948-at írunk. Az utolsó rendi országgyűlés közös teherviselésről szóló döntését bizakodva fogadja Pentele javarészt földből élő népe. 

Kiátkozott szilveszterezők

2017. dec. 31.

Van egy nap az évben, amikor a csöndre, nyugalomra vágyó ember sem várja el, hogy szomszédai hang nélkül töltsék az éjszakát. Nem úgy Ligday plébános úr! Szerinte az évbúcsúztató igenis eltelhet némaságban.

... de hol van a nagyfater bringája?

2017. nov. 26.

Hetvenes évek: Moszkvába utazik a Magyar Rádió küldöttsége. Sűrű program, „baráti” találkozó vadidegenekkel, veteránokkal, ifjúkommunistákkal, munkásmozgalmi kiállítás, komszomoltörténeti tárlat, a Vörös Hadsereg múzeuma. A delegátusok egyike, őszes hajú férfi már unta sokadszor megnézni szinte ugyanazt. Amikor a háborúban zsákmányolt német fegyvereket mutogatták, jelentkezett, kérdezett: Tessék mondani, a fater bringáját hol találom?

Cihika és az ideges elfajzás

2017. nov. 19.

Úgy hívták: Cihika Mihály. A Toldy Gimnázium diákjai már a furcsa név hallatán hangos röhögésben törtek ki, legalábbis az elején. A nevéről persze senki sem tehet, Mihály tanár se, hogy ezt örökölte szüleitől. A gyerekek később alaposan megtanulták, hogy nevetni semmi okuk, félni annál inkább.

Enter – A következetesség embere

2017. okt. 30.

A vasárnapi vihar a négy fal közé szorított. Számítógép bekapcsolva, lássuk, mi hír „odakintről”. Elhűlve nézem a Dunaújváros hírportál fotóit a szél pusztításáról. Olvasom a mindegyre frissülő helyzetjelentést a Magyar útnál meg a körforgónál történtekről, a nagyvenyimi, bodajki, csákvári kártételről, és sorjáznak a hírek. A szélnek nincs nyugta.

Buktatóosztály

2017. okt. 01.

A címbéli fogalom aligha lehet ismerős a holnap reggel iskolába induló diákoknak. Ez hetvenegy éve honosodott meg Pentelén. A háború utáni szegénység, az eszközök, tankönyvek hiánya volt az oka.

Egy „gyorsan elviharzó élet”

2017. júl. 31.

1849. július 30-a: vacsoravendégek ülnek asztalhoz Székelykeresztúron, Vargha Zsigmond portáján. Bivalytejes-túrós puliszkát esznek, ezt egy versből tudhatjuk, amit a vendégek egyike, a fiatal költő írt a házigazda lányának, Rozáliának. A legenda szerint egy körtefa alatt született költemény az ifjú alkotó legutolsó műve.

Álmokkal megáldott élet

2017. máj. 14.

Kinek sóra, fára többé semmi gondja, az a hajdani katona lehet, akit Vörösmarty e szavakkal megénekelt. Vagy - az a szép, titokzatosságot sugárzó, idős asszony, aki nemrég még arra kért, hozzak neki a boltból sót. Pedig neki sóból kevés kellett már utóbb, mert alig evett. Csak kenyeret, azt nagyon szerette.

Nyolcmillió ecsetvonás

2017. máj. 13.

Pár éve volt, Ópusztaszeren. Kávémat kavargattam a kiállítási csarnok félemeleti presszójában. A szomszédos asztalnál ülő harmincas férfi váratlanul egy kérdést szegezett a vele lévő kisfiúnak.

Amikor a „Gyáva” átmasírozott Pentelén

2017. ápr. 29.

Az évfordulónaptár e hétre a XIX. századi szabadságharcunk egy fontos helyi vonatkozású eseményét jegyzi: 1849. április végén vonult át a Pestről dél felé tartó császári haderő a mezővároson. A hadtest áthaladásához két teljes nap, 27-e és 28-a kellett, nem véletlenül, hiszen hatalmas erőről volt szó.

Micsoda március!

2017. már. 15.

„Nem rebellis a magyar korán reggel” – írja visszaemlékezésében Jókai Mór, utalva arra, hogy az előző napon még oly hevült fiatalok március 15-én csak nagy sokára gyülekeznek a Pilvaxban. Ám amikor végre összeverődnek, minden felgyorsul.