Cihika és az ideges elfajzás

2017. november 19. (vasárnap) 14:58 - Várkonyi Balázs

Úgy hívták: Cihika Mihály. A Toldy Gimnázium diákjai már a furcsa név hallatán hangos röhögésben törtek ki, legalábbis az elején. A nevéről persze senki sem tehet, Mihály tanár se, hogy ezt örökölte szüleitől. A gyerekek később alaposan megtanulták, hogy nevetni semmi okuk, félni annál inkább.

1957. október 23-a volt. A patinás budai iskolában véget ért a második óra. Kicsengettek. A nagyszünet következett, amikor szokás szerint hatalmas zsibongás töltötte be az épületet. De nem azon a napon! Az emeleti folyosón mélységes csend fogadta az arra tévedőt, aki azt láthatta: diákok állnak a fal mellett, nem mozdulnak, egy szót se szólnak, még egymáshoz sem. Pillanatok alatt elterjedt: néma tüntetés! Hamarosan az egész iskolára csöndfátyol borult.

Amikor az irodában Cihika igazgatóhelyettes észlelte a különös jelenséget, üvöltésben tört ki. A diákság nem törődött vele. Aztán becsengettek, a gyerekek visszamentek osztályaikba, és a tanítás folytatódott tovább. De nem úgy, mint előtte. Nem úgy, mintha semmi nem történt volna.

Egy középiskolás csapat akkor, a forradalom egyéves évfordulóján kitett magáért. Miközben az országra már félelem telepedett – ők a félelemmel dacolva emlékeztettek és tiltakoztak. A néma tüntetés a diákbátorság próbája, az ellenállás kivételes megnyilatkozása volt.

Azonnal megindult a nyomozás. A rendőrök mellett Cihika volt a fő kihallgató. Íróasztala félig kihúzott fiókjából „véletlenül” pisztolycső kandikált ki. A megfélemlítés ördögi tervének kiötlője ekkor már munkásőr egyenruhában járt be az iskolába, századosi rangjelzését büszkén viselte, fegyverét alig titkolta. Ilyen ritka példány volt volt Cihika munkásőr-ig. h., aki egy évvel korábban még diákjait a tüntetéseken való részvételre buzdította, és kardoskodott, hogy a saját tantárgya, az orosz nyelv kikerüljön a kötelező tárgyak közül. De mint tegyen, ha a „dolgok” változtak… Köpönyeget cserélt. És a legrettegettebb megtorló lett. A diákok közül a „falkavezért” kicsapták, a többiek előtt minden felsőoktatási intézmény kapuját becsukták. Ám az elveit könnyen váltogató Cihikát is elérte a sorsa: főnökei idővel tehertételnek tartották, így őt, a félelemkeltés bajnokát is kirúgták.

A néma tüntetést kitervelő gyerekek osztályfőnöke egy fiatal tanár volt: Antall József, a rendszerváltoztatás utáni miniszterelnök. Róla mondta az ’57-es akciót feldolgozó filmben egy emlékező: „A fiúk közül a legtöbben pont ilyen: kissé fölényes, néha enyhén gunyoros, merész, sokat tudó gentlemanek szerettek volna lenni, akinek láttán egy párttitkár azonnal rájön, hogy az osztályharcot végképp elvesztette.” Nem sokkal később bosszúból őt is elbocsátották…

A kegyetlen munkásőr-tanár Cihikához képest galamblelkű ember volt az Ady Endre Gimnázium hajdani igazgatója: ő „csak” följelentette tanítványait, azt írva: „gócokat jelenthetnek”. Igaz, „védelmükben” is írt pár szót, azt, hogy a káros „gócság” mögött „ideges elfajzások” lehetnek. Tán Cihika is csak egy „ideges elfajzás” volt…

A rovat további hírei: Napraszóló

A normalitás kockázatai

A normalitás kockázatai

2018. július 22. (vasárnap)

Apa, mit jelent az, hogy mezü? Az apa csodálkozva néz fiára. Kérdi, hol láttad ezt? Hát ott – bök egy cégtáblára a gyermek. A táblán felirat, egy üzem azonosítója. Üzem vagy mezű, kis tévedés, gondolja a szülő, sebaj, elsős a srác, majd belejön az olvasásba.

Bukjunk, Maris?

Bukjunk, Maris?

2018. július 15. (vasárnap)

Juliska néni lebukott. Nem egészen úgy, mint a címbéli Maris, róla majd kicsit később, előtte essék szó a fölemlegetett Juliska néniről. Ő egykor sok érdekes történettel ajándékozott meg. Valamennyit úgy mesélte, mintha maga élte volna át.

A szép Anna és a legendája

A szép Anna és a legendája

2018. július 08. (vasárnap)

Apa, látod? Mit kéne látnom, édes gyermekem? – kérdezek vissza a legkedvesebbnek vélt mosolyommal, amire csak képes vagyok, ha a munkában megakasztanak. Lányom a számítógép képernyőjére bök: Ott, ni! Látod, Anna-bál.

Énlaka, emlék és magatartás

Énlaka, emlék és magatartás

2018. június 30. (szombat)

"A vén torony kövei izzadtak a ködtől és sötét hajlataiban századok igézete nyugszik. Gyermekek meztelen lábanyoma látszik a hiányos lépcsők finom porában és szédülten meginog a rozoga torony, mikor a nehéz harang elcsattan benne.”

Csak hogy ma se maradjunk foci nélkül...

Csak hogy ma se maradjunk foci nélkül...

2018. június 29. (péntek)

Egy nap szünet a futball vébén. Elviselhetetlen kín ez a fociőrülteknek. Épp ezért, kárpótlásként megmutatunk nekik egy kis „hazait”: egy szép védést a régmúltból.

Magyar foci, nyerőben

Magyar foci, nyerőben

2018. június 24. (vasárnap)

Na nem, ezt azért mégsem! Mit hülyéskedek én itt, amikor amúgy is van elég bajunk a harminckét fokos gatyarohasztó hőségben, és még az oroszországi vébé meccseinek gyötrelmeit is ki kell állnunk. Mármint a felismerést: hol vagyunk mi ettől! Hol vagyunk – nemcsak a tudástól –, hanem attól a tűztől, az utolsó vérig küzdéstől, amit a kiscsapatok mutatnak, s ami olykor kétségbe ejti a világverő nagyokat.

Egy ember szíve a szelencében

Egy ember szíve a szelencében

2018. június 17. (vasárnap)

1735-ben járunk. Április hó utóján postakocsi igyekszik francia földön a kisváros, Grosbois felé. Megérkezik, a kamalduli szerzetesek kolostoránál megáll. Követek szállnak ki a kocsiból, egyikük kezében faládikó. A házfőnök elébük jön. Beinvitálja őket.