Cihika és az ideges elfajzás

2017. november 19. (vasárnap) 14:58 - Várkonyi Balázs

Úgy hívták: Cihika Mihály. A Toldy Gimnázium diákjai már a furcsa név hallatán hangos röhögésben törtek ki, legalábbis az elején. A nevéről persze senki sem tehet, Mihály tanár se, hogy ezt örökölte szüleitől. A gyerekek később alaposan megtanulták, hogy nevetni semmi okuk, félni annál inkább.

1957. október 23-a volt. A patinás budai iskolában véget ért a második óra. Kicsengettek. A nagyszünet következett, amikor szokás szerint hatalmas zsibongás töltötte be az épületet. De nem azon a napon! Az emeleti folyosón mélységes csend fogadta az arra tévedőt, aki azt láthatta: diákok állnak a fal mellett, nem mozdulnak, egy szót se szólnak, még egymáshoz sem. Pillanatok alatt elterjedt: néma tüntetés! Hamarosan az egész iskolára csöndfátyol borult.

Amikor az irodában Cihika igazgatóhelyettes észlelte a különös jelenséget, üvöltésben tört ki. A diákság nem törődött vele. Aztán becsengettek, a gyerekek visszamentek osztályaikba, és a tanítás folytatódott tovább. De nem úgy, mint előtte. Nem úgy, mintha semmi nem történt volna.

Egy középiskolás csapat akkor, a forradalom egyéves évfordulóján kitett magáért. Miközben az országra már félelem telepedett – ők a félelemmel dacolva emlékeztettek és tiltakoztak. A néma tüntetés a diákbátorság próbája, az ellenállás kivételes megnyilatkozása volt.

Azonnal megindult a nyomozás. A rendőrök mellett Cihika volt a fő kihallgató. Íróasztala félig kihúzott fiókjából „véletlenül” pisztolycső kandikált ki. A megfélemlítés ördögi tervének kiötlője ekkor már munkásőr egyenruhában járt be az iskolába, századosi rangjelzését büszkén viselte, fegyverét alig titkolta. Ilyen ritka példány volt volt Cihika munkásőr-ig. h., aki egy évvel korábban még diákjait a tüntetéseken való részvételre buzdította, és kardoskodott, hogy a saját tantárgya, az orosz nyelv kikerüljön a kötelező tárgyak közül. De mint tegyen, ha a „dolgok” változtak… Köpönyeget cserélt. És a legrettegettebb megtorló lett. A diákok közül a „falkavezért” kicsapták, a többiek előtt minden felsőoktatási intézmény kapuját becsukták. Ám az elveit könnyen váltogató Cihikát is elérte a sorsa: főnökei idővel tehertételnek tartották, így őt, a félelemkeltés bajnokát is kirúgták.

A néma tüntetést kitervelő gyerekek osztályfőnöke egy fiatal tanár volt: Antall József, a rendszerváltoztatás utáni miniszterelnök. Róla mondta az ’57-es akciót feldolgozó filmben egy emlékező: „A fiúk közül a legtöbben pont ilyen: kissé fölényes, néha enyhén gunyoros, merész, sokat tudó gentlemanek szerettek volna lenni, akinek láttán egy párttitkár azonnal rájön, hogy az osztályharcot végképp elvesztette.” Nem sokkal később bosszúból őt is elbocsátották…

A kegyetlen munkásőr-tanár Cihikához képest galamblelkű ember volt az Ady Endre Gimnázium hajdani igazgatója: ő „csak” följelentette tanítványait, azt írva: „gócokat jelenthetnek”. Igaz, „védelmükben” is írt pár szót, azt, hogy a káros „gócság” mögött „ideges elfajzások” lehetnek. Tán Cihika is csak egy „ideges elfajzás” volt…

A rovat további hírei: Napraszóló

A pentelei „borlázadás”

A pentelei „borlázadás”

2018. április 21. (szombat)

Szomorú évforduló előtt állunk. Legalábbis a borissza ősöknek volt az szomorú. S a régiek között ugyan ki volt az a különc, aki soha nem emelte meg a borospoharat? 1948-at írunk. Az utolsó rendi országgyűlés közös teherviselésről szóló döntését bizakodva fogadja Pentele javarészt földből élő népe. 

Tanuljunk magyarul!

Tanuljunk magyarul!

2018. április 15. (vasárnap)

Jó kis ház eladó – ugrik elém a neten a szokatlan hirdetés. Falusi portát ajánlanak eladásra. Ízlelgetem a rövidke mondatot, és egyre jobban tetszik. Lényegre törő, semmi fölösleges sallang, kirí az egy kaptafára készült szövegek közül. Amilyen egyszerű a hirdetés, olyan egyszerű az eladandó ház.

Jaj neked, lógós!

Jaj neked, lógós!

2018. április 08. (vasárnap)

A szaki csak állt a hatalmas moziteremben, úgy érezte, minden lámpa fénye rávetül, de valójában csak a szemek szegeződtek rá, az áldozatra. Vele szemben az ezerarcú tömeg. Délután fél kettő körül járt az idő. Április valahányadika volt. Ja, ez fontos, ne feledjem: 1952.

A nyuszi jött…

A nyuszi jött…

2018. április 02. (hétfő)

Igen, megérkezett, ez a hivatása húsvétkor. Mindig kiszámíthatóan pontos. Hozott ajándékot annak is, aki már nem hisz a mesében, s annak is, aki hisz. Neki még inkább.

És eljön az ég felhőin…

És eljön az ég felhőin…

2018. április 01. (vasárnap)

A szabadságharc idején – amiképp Bálint Sándor feljegyzéséből ismerjük – a bácskai Boldogasszonyfalva, Gospodince 1849 nagyszombatján zajló ostrománál a szegedi honvédzászlóalj azt kívánta, hogy a támadásban a legelső legyen. Úgy is történt. 

Égzengés a templomban

Égzengés a templomban

2018. március 31. (szombat)

Ma este a hívőket az egyházi év leggazdagabb szertartása szólítja a feltámadási misére. Jézus kereszthalála után kegyeletes csöndbe burkolóztak a templomok, ma megélednek. Belépünk húsvét vigíliájába.

Már néma csönd van a Koponyák hegyén…

Már néma csönd van a Koponyák hegyén…

2018. március 30. (péntek)

Jézus kereszthalála estéjében járunk. Közhasználatú nevén e nap a nagypéntek. A templomok harangjai némák, nem szól az orgona sem. Ezen a napon nincs mise, ám az evangélium alapján felidézik a szenvedéstörténetet.