Buktatóosztály

2017. október 1. (vasárnap) 19:30 - Várkonyi Balázs

A címbéli fogalom aligha lehet ismerős a holnap reggel iskolába induló diákoknak. Ez hetvenegy éve honosodott meg Pentelén. A háború utáni szegénység, az eszközök, tankönyvek hiánya volt az oka.

Mindez szinte lehetetlenné tette az eredményes oktatást. Ennek ellenére az iskola tantestülete úgy ítélte meg, hogy a tanulmányi eredmény jóval az átlag feletti. Ellenmondás feszül itt: az ötödik osztályosok abban a tanévben szomorú osztályzatokat produkáltak. A 65 ötödikes közül mindössze kettő előmenetelét értékelték jelesre, ezzel szemben 30 diák elégséges, 20 pedig elégtelen bizonyítványt kapott. Ekkor kellett megismerkedni az új fogalommal: buktatóosztály. Ehhez persze a túl szigorú tantervi előírások is kellettek, na meg az öröklött teher, a háborús évek okozta visszaesés. A kisiskolások többsége fölkészületlen volt arra, hogy a felső tagozatban is helytálljon.

Ráadásul az oktatókat a szakmai feladatokon fölül számos más is leterhelte: ideológiai továbbképzések, rendszeresen megtartott sajtónapok, kötelezővé tett politikai szemináriumok. Részben a politikai presszió, részben az egzisztenciaféltés okán szinte törvényszerű volt a pedagógus közösség balra tolódása. 1949-ben aztán „nagy kanállal” kaphatták az ideológia-adagot. Kötelező lett a lojalitás demonstrálása. Így jött el szeptember 29-e: azon a csütörtöki napon a tantestületet – hasonlóan az ország többi iskolájának tanári közösségéhez – a hűség különös próbája elé állították. Központi direktíva szerint kellett levezényelni egy bizarr ceremóniát, szakszervezeti napnak álcázott ülésen elítélni az országárulónak kikiáltott Rajk László közelebbről pontosan nem is ismert bűneit. Nem volt meglepő az eredmény: egységesen ítélték el a kegyvesztett „Rajk és bandája” tetteit, s buzgón egyetértettek az öt nappal korábban kirótt halálbüntetéssel. Mi mást tehettek, ha élni akartak, ha nem akartak maguk is „hazaárulóvá” lenni…

A helyszíni beszámoló szerint „reakciós vagy hangulatrontó” felszólalás nem történt, és többen külön felajánlást tettek, hogy a marxista ideológiát napi egy órában tanulmányozni fogják, hogy hogy még véletlenül se eshessenek hasonló bűnbe. Kinyilatkoztatták, hogy – a Városmonográfiából idézve – „… hálával és megelégedéssel gondoltak a pártra és vezetőjének, Rákosi Mátyásnak éber és bölcs intézkedésére.”

Az már máskérdés, hogy mit érezhettek később, 1955-ben Rajk rehabilitáláskor, majd 1956. október 6-án, amikor százezres tömegdemonstráció mellett megtörtént az újratemetése.

A rovat további hírei: Napraszóló

Cihika és az ideges elfajzás

Cihika és az ideges elfajzás

2017. november 19. (vasárnap)

Úgy hívták: Cihika Mihály. A Toldy Gimnázium diákjai már a furcsa név hallatán hangos röhögésben törtek ki, legalábbis az elején. A nevéről persze senki sem tehet, Mihály tanár se, hogy ezt örökölte szüleitől. A gyerekek később alaposan megtanulták, hogy nevetni semmi okuk, félni annál inkább.

Napbúcsúztató Ábel-mesével

Napbúcsúztató Ábel-mesével

2017. november 13. (hétfő)

Esténként, elalvás előtt mindig teszek egy kört a világhálón, hogy tudjam, milyen hírek zárják a napot. De csakis a híreket olvasom, a szabad fórum, a közösségi „csevegő” portál ilyenkor már kerülendő: nem izgatom föl magam azon, hogy miként törik kerékbe oly sokan anyanyelvünket. A közös kincset.

Üzenet a múltból

Üzenet a múltból

2017. november 12. (vasárnap)

Rég volt. Egy barát házaspár nekivágott Ausztriának. Építészként egy nemes feladat jutott nekik, nem állhattak ellen a kísértésnek. Mentek, terveztek, aztán odakint ragadtak. Kisfiuk akkor hat-hétéves lehetett. Rajzkészségét az óvoda csodálta, megkönnyezték, amikor a szeretnivaló kissrác elment. Ritkán jöttek haza, szülei egyvégtében az új kihívásokat keresték.

Amikor elmaradt a hajnal

Amikor elmaradt a hajnal

2017. november 04. (szombat)

Kezdetben volt az éjsötét. A falióra tizenkettőt mutatott, majd egy pillanat – és a naptár november harmadikáról negyedikére lépett. Eltelt egy óra, kettő, három, az ország aludt, békét álmodott, s nem tudta, hogy valahol már tankok dübörögnek, csak még a zaj nem hallik idáig. Négy óra lett.

Amikor még élt a remény…

Amikor még élt a remény…

2017. október 31. (kedd)

1956. október 31-ét írtak. A forradalom és szabadságharc pentelei krónikájában ez a nap fordulópont: megalakultak a néphatalmi testületek, a nemzeti bizottság, a helyi munkástanács, és a tüzérezred tisztjei részvételével a forradalmi katonai tanács. A feloszlatott DISZ-szervezet szerepét átvette a forradalmi ifjúsági bizottság. Az előző napok véráldozattal is járó történései után a konszolidáció jelei mutatkoztak.

Három jeles nap – az egykoriak tiszteletében

Három jeles nap – az egykoriak tiszteletében

2017. október 31. (kedd)

Emlékezésre késztető dátumok egymás nyomában: ma a protestánsok tartják ünnepüket, szerdán a katolikusok mindenszentek napját ülik, csütörtökön pedig valamennyien az elment hozzátartozóinkra és barátainkra gondolunk.

Enter – A következetesség embere

Enter – A következetesség embere

2017. október 30. (hétfő)

A vasárnapi vihar a négy fal közé szorított. Számítógép bekapcsolva, lássuk, mi hír „odakintről”. Elhűlve nézem a Dunaújváros hírportál fotóit a szél pusztításáról. Olvasom a mindegyre frissülő helyzetjelentést a Magyar útnál meg a körforgónál történtekről, a nagyvenyimi, bodajki, csákvári kártételről, és sorjáznak a hírek. A szélnek nincs nyugta.