A félelmetes galeri

2017. február 12. (vasárnap) 8:20 - Várkonyi Balázs

Jaj, Istenem! – csak ennyit tudtam mondani; csak egy feljajdulásra futotta, amikor megláttam a fotót az interneten. A szép Szentirmay-lányok egyike tette föl. És a kép megszólaltatta bennem a gyermekkort.

Ahol éltünk, a Csányi-telep, egybegyűjtött sokféle embert. Az úriemberség „árfolyama” arrafelé egyébként rendkívül magas volt. Ez a minőség kötötte össze a sok nyelven beszélő, politikai elítélt klasszika-filológust és a derék munkásembert, a kovácsmesterség arisztokratáját. És e minőség egy másik szegmense kötötte egymáshoz a gyerektársadalom tagjait: a szolidaritás.

A bandaháborúkat persze, ahogy illik, menetrendszerűen megvívtuk. Naná, hogy a lányokat ebből kizártuk mi, vagánypalánták: a magát „félelmetes galerinak” nevező kis csapatunk mindegyik tagja bele volt zúgva valamelyikükbe. Készek lettünk volna őket megvédeni, akár az életünk árán is. Kár, hogy a lányok ezen csak nevettek; ők, akik ott mosolyognak a megfakult képen: Jójárt Évi, Magdi, Szentirmay Mari meg Évi, és a többiek, azok is, akik nem kerültek a fotómasina lencséje elé, mert épp nem voltak a Mikszáth utcai elvadult grundon. Na és a fiúk! A félelmetes galeri tagjai! Különösen az a guggoló, aki mintha imádkozna, de csalóka a kép, ő is mindenre elszánt harcosok egyike…

Édes Istenem! – jajdulok fel most is, mert szíven üt egy emlékkép. Visszagondolok arra, amikor az akkori idők, az ötvenes évek szomorú napjairól írtam. És egy régi társunk sírni kezdett, amikor ehhez a részhez jutott:

„Pista, menjünk!- ismételgette anyám, hiába, Pista csak állt a kisszoba ablakánál, és nézett a semmibe. A ház előtt, orral a Tüzép felé, ott terpeszkedett a Csepel autó, vagy két órája várva az indulást. Barátok állították oda. A meneküléshez. Tudták, ha Pista marad, ismét csak a meghurcoltatás jut ki neki. A sofőr, amikor már az orosz tankok moraját is hallani vélte, becsapta az autó ajtaját, elment. Így maradt Pista és családja Magyarországon.

Pista az apám volt. Anyám meg az anyám, mint ahogy az rendes családban illik. Mellesleg a miénk éppenséggel nem volt egy rendes család. Egy elszegényedett polgári família volt, internált és börtönt megjárt, politikai elítélt családfővel. Éltünk a dohos-romos Csányi-telepi szükséglakásban. De legalább éltünk.”

Igen, éltünk, gyerekként, barátok közt, boldogan. Megtapasztaltuk a jobb sorsúak együttérzését. A legértékesebbet, amit gyerekek gyerekeknek adhatnak.

A rovat további hírei: Napraszóló

Félúton, vagy az úti célnál?

Félúton, vagy az úti célnál?

2017. április 23. (vasárnap)

De nagy szerencsém van! – mondja a férfi, és befészkeli magát az anyósülésre. A régi kettes úton intett le. Tegeződjünk, jó? – így indít. Jó.

Hatvanas évek – egy filmlegenda

Hatvanas évek – egy filmlegenda

2017. április 17. (hétfő)

Eke Máté, a furfangos vitéz – megvan? Hát Buga Jakab? Vagy a rókalelkű Dudva? Juliska, a hírvivő szakácsné, netán Eberstein, a dagadt labanc ezredes? Nos, az emlékezetpróba sikeres volt?

Húsvét, hazaérkezés

Húsvét, hazaérkezés

2017. április 15. (szombat)

Szakadj ki végre a városból, itt a csábító alkalom, négy teljes nap – egyre ez motoszkált az agyamban az ünnepváró hét elején. Jó. De hová? Gondoltam, van még időm, majd eldöntöm. És számba vettem a lehetőségeket.

Amikor elnémulnak a harangok

Amikor elnémulnak a harangok

2017. április 13. (csütörtök)

Nagycsütörtök van. A bibliai utolsó vacsora napja. Az összetartozást felmutató szeretetvendégségé. De ez az este a magányé is; mert amikor a vacsora után Jézus az Olajfák hegyén kínok között vet számot küldetésével, egymaga van. A tanítványok nem bírják a virrasztást. Péter, János, Máté és a többiek alszanak.

Életszolgálatra szegődtek

Életszolgálatra szegődtek

2017. április 09. (vasárnap)

A valószerűtlenség az, ami a középkorú férfi agyába véste a jelenetet… olyannyira, hogy öregkorára is élesen megmaradt a kép.

Húsvét előtt

Húsvét előtt

2017. április 09. (vasárnap)

A nagyböjt utolsó hetének kezdetét az egyház Virágvasárnap néven emelte ünneppé, annak emlékére, hogy Jézus a bírái elé vettetése és megfeszítése előtti vasárnapon vonult szamárháton Jeruzsálembe.

1972: A nyugati métely Újváros kapuinál

1972: A nyugati métely Újváros kapuinál

2017. április 08. (szombat)

Biztosan nagy volt az izgalom a világhírű színész, Richard Burton kedvelői körében, amikor megtudták: hősük a városba érkezik! Hát persze, egy ilyen formátumú híresség megjelenése nemhogy a ’70-es évek Dunaújvárosában, de a nagy metropoliszokban is föltűnést keltett.