A titokzatos T. G.

2017. február 14. (kedd) 11:46 - Várkonyi Balázs

Úgy hívták: T. G. Így nevezte a megyei hírlap 1957. február 12-én megjelent egyik írása. De vajon ki rejtőzött a monogram mögött? Hogy hangzott a teljes neve? Csak találgattak az emberek.

Az újságcikk beszámolt arról, hogy ő, T. G., egy 18 éves fiatalember – korábban dunapentelei technikumi tanuló – a forradalom leverése után Nyugatra menekült. Aztán alig három hónap telt el, és máris visszaszökött Magyarországra. Hogy miért? Mert nem bírta a tömegszállást. Mert sokszor maradt éhkoppon. Mert… ja, igen, mert nekik, öntudatos magyar ifjaknak itthon kell tanulniuk, majd dolgozniuk, boldogulniuk. Kész, passz.

A hírlap nem cifrázza a dolgot: nem részletezi, hogy az öntudatra ébredésben mekkora szerepe volt az „elviselhetetlen” tömegszállásnak; netán az osztrák vöröskereszt gyatra – mások szerint tisztességes – élelmiszer-fejadagjának. Az olvasók jó része már akkor is kétségbe vonta, hogy valódi hús-vér ember lenne T. G. Úgy vélték, inkább a pártpropaganda terméke.
 

A helyi lap is írt a témában

A történészek később nagy bizonyossággal ez utóbbi mellett törtek lándzsát. Ahogy a pentelei Vörös Csillag Téeszben készült riport névtelen, csak szignók mögé rejtett megszólalóiról is úgy gondolták, ők se voltak „igazi” riportalanyok. De azt megtudhatta az olvasó a riportból, hogy milyen nagy kedvvel dolgoznak. Igaz – így az írás –, a tsz-tagság létszáma 1956. október 23-a után megcsappant, de a megmaradottak még nagyobb lendülettel munkálkodtak, s a szövetkezet töretlenül erősödött. Legalábbis a megyei lap szerint. Lehetséges, hogy a helybéliek közvetlen közelről nem egészen ezt tapasztalták?

A rovat további hírei: Napraszóló

Félúton, vagy az úti célnál?

Félúton, vagy az úti célnál?

2017. április 23. (vasárnap)

De nagy szerencsém van! – mondja a férfi, és befészkeli magát az anyósülésre. A régi kettes úton intett le. Tegeződjünk, jó? – így indít. Jó.

Hatvanas évek – egy filmlegenda

Hatvanas évek – egy filmlegenda

2017. április 17. (hétfő)

Eke Máté, a furfangos vitéz – megvan? Hát Buga Jakab? Vagy a rókalelkű Dudva? Juliska, a hírvivő szakácsné, netán Eberstein, a dagadt labanc ezredes? Nos, az emlékezetpróba sikeres volt?

Húsvét, hazaérkezés

Húsvét, hazaérkezés

2017. április 15. (szombat)

Szakadj ki végre a városból, itt a csábító alkalom, négy teljes nap – egyre ez motoszkált az agyamban az ünnepváró hét elején. Jó. De hová? Gondoltam, van még időm, majd eldöntöm. És számba vettem a lehetőségeket.

Amikor elnémulnak a harangok

Amikor elnémulnak a harangok

2017. április 13. (csütörtök)

Nagycsütörtök van. A bibliai utolsó vacsora napja. Az összetartozást felmutató szeretetvendégségé. De ez az este a magányé is; mert amikor a vacsora után Jézus az Olajfák hegyén kínok között vet számot küldetésével, egymaga van. A tanítványok nem bírják a virrasztást. Péter, János, Máté és a többiek alszanak.

Életszolgálatra szegődtek

Életszolgálatra szegődtek

2017. április 09. (vasárnap)

A valószerűtlenség az, ami a középkorú férfi agyába véste a jelenetet… olyannyira, hogy öregkorára is élesen megmaradt a kép.

Húsvét előtt

Húsvét előtt

2017. április 09. (vasárnap)

A nagyböjt utolsó hetének kezdetét az egyház Virágvasárnap néven emelte ünneppé, annak emlékére, hogy Jézus a bírái elé vettetése és megfeszítése előtti vasárnapon vonult szamárháton Jeruzsálembe.

1972: A nyugati métely Újváros kapuinál

1972: A nyugati métely Újváros kapuinál

2017. április 08. (szombat)

Biztosan nagy volt az izgalom a világhírű színész, Richard Burton kedvelői körében, amikor megtudták: hősük a városba érkezik! Hát persze, egy ilyen formátumú híresség megjelenése nemhogy a ’70-es évek Dunaújvárosában, de a nagy metropoliszokban is föltűnést keltett.