A titokzatos T. G.

2017. február 14. (kedd) 11:46 - Várkonyi Balázs

Úgy hívták: T. G. Így nevezte a megyei hírlap 1957. február 12-én megjelent egyik írása. De vajon ki rejtőzött a monogram mögött? Hogy hangzott a teljes neve? Csak találgattak az emberek.

Az újságcikk beszámolt arról, hogy ő, T. G., egy 18 éves fiatalember – korábban dunapentelei technikumi tanuló – a forradalom leverése után Nyugatra menekült. Aztán alig három hónap telt el, és máris visszaszökött Magyarországra. Hogy miért? Mert nem bírta a tömegszállást. Mert sokszor maradt éhkoppon. Mert… ja, igen, mert nekik, öntudatos magyar ifjaknak itthon kell tanulniuk, majd dolgozniuk, boldogulniuk. Kész, passz.

A hírlap nem cifrázza a dolgot: nem részletezi, hogy az öntudatra ébredésben mekkora szerepe volt az „elviselhetetlen” tömegszállásnak; netán az osztrák vöröskereszt gyatra – mások szerint tisztességes – élelmiszer-fejadagjának. Az olvasók jó része már akkor is kétségbe vonta, hogy valódi hús-vér ember lenne T. G. Úgy vélték, inkább a pártpropaganda terméke.
 

A helyi lap is írt a témában

A történészek később nagy bizonyossággal ez utóbbi mellett törtek lándzsát. Ahogy a pentelei Vörös Csillag Téeszben készült riport névtelen, csak szignók mögé rejtett megszólalóiról is úgy gondolták, ők se voltak „igazi” riportalanyok. De azt megtudhatta az olvasó a riportból, hogy milyen nagy kedvvel dolgoznak. Igaz – így az írás –, a tsz-tagság létszáma 1956. október 23-a után megcsappant, de a megmaradottak még nagyobb lendülettel munkálkodtak, s a szövetkezet töretlenül erősödött. Legalábbis a megyei lap szerint. Lehetséges, hogy a helybéliek közvetlen közelről nem egészen ezt tapasztalták?

A rovat további hírei: Napraszóló

Az ezeréves túlélő

Az ezeréves túlélő

2017. augusztus 20. (vasárnap)

Nem vagyok vallásos, mit ünnepeljek? Róka Gizi mondta ezt egykor, augusztus huszadika előtt, legalábbis anyám emlékezete szerint. Bárki más lehetett volna, nem csak a rég elment Gizella asszony gondolkodhatott ilyen sarkosan. Különben is, volt ez a nap alkotmányünnep is… Igaz, sosem hittem, hogy bárki közülünk valódi ünnepi tartalmat képzelne az alkotmánynap mögé, nem csupán politikai hívó szót.

Esti harangszó a jeles napon

Esti harangszó a jeles napon

2017. augusztus 15. (kedd)

Az ausztriai Őrvidéken Boldogasszony; Délvidéken, a Dél-bácskai körzetben Boldogasszonyfalva; a Zselicségben, Baranya és Somogy határán Boldogasszonyfa. Települések, amelyek neve a Mária-tisztelet jegyében született, és ahol különös figyelem övezi augusztus tizenötödikét: a napot, amelyen az ősegyházig visszanyúló hagyomány szerint Jézus Krisztus édesanyját magához emelte a Teremtő.

Csak torokra menj!

Csak torokra menj!

2017. augusztus 12. (szombat)

Gyerekek játszanak a közös udvaron. Játékfegyverrel vadásznak egymásra, kis labdák repülnek, a megcélozott menekül, közben visszakiált: lábra ér, arcra nem! A szivacslabdák persze az arcon se okoznának sérülést, még a földre pottyanva se igen tudnak fölpattanni. De vigyáznak egymásra.

Hőguta műmágussal

Hőguta műmágussal

2017. augusztus 05. (szombat)

Hét nem vagyok én egy eszeveszett bolond? Dehogynem! Szenvedek az embertelen hőségben, bevackolok a kisszobába, gondolom, segít a mozdulatlanság, a semmittevés, hátha megúszom ezt a napot fulladás vagy infarktus nélkül – de elkövetek egy végzetes hibát.

Egy korsó „védőital” orvosi receptre?

Egy korsó „védőital” orvosi receptre?

2017. július 31. (hétfő)

Gyógyszertár, sorállás, dögmeleg. Lassan haladunk, a patikárius hölgy minden pácienst tanácsokkal lát el. Tudja, mondtam már – int egy vékony fickót –, sok folyadékot! Amaz serényen bólogat, mire a mögöttem álló testes úr: Én már a mai három korsómat megittam… S hogy kétségünk se legyen, mi volt a három korsóban, hozzáteszi: ideje lenne már a sört is receptre adni!

Egy „gyorsan elviharzó élet”

Egy „gyorsan elviharzó élet”

2017. július 31. (hétfő)

1849. július 30-a: vacsoravendégek ülnek asztalhoz Székelykeresztúron, Vargha Zsigmond portáján. Bivalytejes-túrós puliszkát esznek, ezt egy versből tudhatjuk, amit a vendégek egyike, a fiatal költő írt a házigazda lányának, Rozáliának. A legenda szerint egy körtefa alatt született költemény az ifjú alkotó legutolsó műve.

Rajt, cél

Rajt, cél

2017. július 30. (vasárnap)

De hát ezüstérmes vagy, ember! – kiáltott fel a riporter annak hallatán, hogy milyen visszafogottan nyilatkozik Verrasztó Dávid a saját remek teljesítményéről.