A titokzatos T. G.

2017. február 14. (kedd) 11:46 - Várkonyi Balázs

Úgy hívták: T. G. Így nevezte a megyei hírlap 1957. február 12-én megjelent egyik írása. De vajon ki rejtőzött a monogram mögött? Hogy hangzott a teljes neve? Csak találgattak az emberek.

Az újságcikk beszámolt arról, hogy ő, T. G., egy 18 éves fiatalember – korábban dunapentelei technikumi tanuló – a forradalom leverése után Nyugatra menekült. Aztán alig három hónap telt el, és máris visszaszökött Magyarországra. Hogy miért? Mert nem bírta a tömegszállást. Mert sokszor maradt éhkoppon. Mert… ja, igen, mert nekik, öntudatos magyar ifjaknak itthon kell tanulniuk, majd dolgozniuk, boldogulniuk. Kész, passz.

A hírlap nem cifrázza a dolgot: nem részletezi, hogy az öntudatra ébredésben mekkora szerepe volt az „elviselhetetlen” tömegszállásnak; netán az osztrák vöröskereszt gyatra – mások szerint tisztességes – élelmiszer-fejadagjának. Az olvasók jó része már akkor is kétségbe vonta, hogy valódi hús-vér ember lenne T. G. Úgy vélték, inkább a pártpropaganda terméke.
 

A helyi lap is írt a témában

A történészek később nagy bizonyossággal ez utóbbi mellett törtek lándzsát. Ahogy a pentelei Vörös Csillag Téeszben készült riport névtelen, csak szignók mögé rejtett megszólalóiról is úgy gondolták, ők se voltak „igazi” riportalanyok. De azt megtudhatta az olvasó a riportból, hogy milyen nagy kedvvel dolgoznak. Igaz – így az írás –, a tsz-tagság létszáma 1956. október 23-a után megcsappant, de a megmaradottak még nagyobb lendülettel munkálkodtak, s a szövetkezet töretlenül erősödött. Legalábbis a megyei lap szerint. Lehetséges, hogy a helybéliek közvetlen közelről nem egészen ezt tapasztalták?

A rovat további hírei: Napraszóló

Hogy lehet ingyen inni a kocsmában?

Hogy lehet ingyen inni a kocsmában?

2018. május 21. (hétfő)

Na, hogy? Kezdjük a legrosszabbal: sehogy. Ma már, legalábbis. Pedig a daliás időkben mennyire másképp volt! Az ingyen iváshoz csak el kellett nyerni a pünkösdikirály-címet. Ez persze nem volt könnyű.

Amikor Ferenc József nem lett „pünkösdi király”

Amikor Ferenc József nem lett „pünkösdi király”

2018. május 21. (hétfő)

1867. március 30-a: az országgyűlés elfogadja a Habsburg-uralkodóházzal kötött úgynevezett kiegyezési törvényt. Ez az Osztrák Birodalom és a Magyar Királyság közötti politikai, jogi és gazdasági kapcsolatokat volt hivatva rendezni. Szentesítéséhez azonban szükség volt I. Ferenc József császár jóváhagyására.

Zúgó szélnek zendülése…

Zúgó szélnek zendülése…

2018. május 21. (hétfő)

Ígéret hava. A régiek szavával ez – május. A hónap, amely leggyakrabban magába foglalja a „vándorünnepet”, pünkösdöt, a megújulás ígéretét. Azt, amikor – a népdal mondja – „Piros pünkösd napján mindenek újulnak”. És rá is fér ez a „mindenekre”. Ránk is. Meg az időjárásra.

… és hol vannak a birtokaitok?

… és hol vannak a birtokaitok?

2018. május 13. (vasárnap)

Két hatvanasforma asszony közeledik az utcán. A nyitott ablakon át hallom: „És képzeld, semmije sincs, de könyve, az van, bőségesen. – Ne mondd! – De. És tudnád, hogy mennyi!” Gyermekkorom jut eszembe. Jószerével semmink se volt, de könyv igen. Tán nem „bőségesen”, de szellemi útravalóként éppen elegendő.

Láng, gyöngy, anya…

Láng, gyöngy, anya…

2018. május 06. (vasárnap)

Szabadkán vagyunk. A Kertváros csendes utcájának utolsó házába idegen tér be. Később ezt írja: „Mindenfelé szőlők és gyümölcsösök látszanak, melyek közül csak itt-ott meredeznek elő többnyire vakolatlan falaikkal az új házak. A csend és a nyugalom féltve őrzött szigete ez. … A gyermekkori emlékek gyűjteménye a ház egyszerű falai között ma is frissen megtalálható.

Emlékek tárházából…

Emlékek tárházából…

2018. május 01. (kedd)

Az 1952-es május elseje Újvárosban szinte előrehozott gyermeknap volt: akkor nyílt meg a Vidám Park. Azonnal népszerű lett.

Kettős kötésben

Kettős kötésben

2018. május 01. (kedd)

Munkásünnep, egyben néphagyományőrző nap: e kettősség adja május elseje patináját. A néphagyomány gazdagabb – de hát örök igazság: életélményeink meghatározzák emlékezetünket. Márpedig a felvonulások jelentik a történelmi közelmúlt újvárosi valóságát.