A titokzatos T. G.

2017. február 14. (kedd) 11:46 - Várkonyi Balázs

Úgy hívták: T. G. Így nevezte a megyei hírlap 1957. február 12-én megjelent egyik írása. De vajon ki rejtőzött a monogram mögött? Hogy hangzott a teljes neve? Csak találgattak az emberek.

Az újságcikk beszámolt arról, hogy ő, T. G., egy 18 éves fiatalember – korábban dunapentelei technikumi tanuló – a forradalom leverése után Nyugatra menekült. Aztán alig három hónap telt el, és máris visszaszökött Magyarországra. Hogy miért? Mert nem bírta a tömegszállást. Mert sokszor maradt éhkoppon. Mert… ja, igen, mert nekik, öntudatos magyar ifjaknak itthon kell tanulniuk, majd dolgozniuk, boldogulniuk. Kész, passz.

A hírlap nem cifrázza a dolgot: nem részletezi, hogy az öntudatra ébredésben mekkora szerepe volt az „elviselhetetlen” tömegszállásnak; netán az osztrák vöröskereszt gyatra – mások szerint tisztességes – élelmiszer-fejadagjának. Az olvasók jó része már akkor is kétségbe vonta, hogy valódi hús-vér ember lenne T. G. Úgy vélték, inkább a pártpropaganda terméke.
 

A helyi lap is írt a témában

A történészek később nagy bizonyossággal ez utóbbi mellett törtek lándzsát. Ahogy a pentelei Vörös Csillag Téeszben készült riport névtelen, csak szignók mögé rejtett megszólalóiról is úgy gondolták, ők se voltak „igazi” riportalanyok. De azt megtudhatta az olvasó a riportból, hogy milyen nagy kedvvel dolgoznak. Igaz – így az írás –, a tsz-tagság létszáma 1956. október 23-a után megcsappant, de a megmaradottak még nagyobb lendülettel munkálkodtak, s a szövetkezet töretlenül erősödött. Legalábbis a megyei lap szerint. Lehetséges, hogy a helybéliek közvetlen közelről nem egészen ezt tapasztalták?

A rovat további hírei: Napraszóló

Zsuzsanna, a „fülelőnap”

Zsuzsanna, a „fülelőnap”

2017. február 19. (vasárnap)

Februárban egymás sarkát tapossák az időjósló napok. Mindjárt a hónap elején, másodikán, Gyertyaszentelő Boldogasszony napján a medve viselkedéséből következtethetünk: ha az árnyékát meglátva visszabújik a barlangjába, hosszú tél lesz.

A megtalált visszhang

A megtalált visszhang

2017. február 18. (szombat)

Tihanyban jártam két hónapja. Sokadik zarándokutam volt ez. A hely mindig visszahúz. Nosztalgikus kényszer. Vállalom, pedig tudnivaló: a nosztalgia erősödése a végzetes öregedés legbiztosabb mutatója. Intő jel. Nálam ez a Tihany-szindrómát jelenti.

A félelmetes galeri

A félelmetes galeri

2017. február 12. (vasárnap)

Jaj, Istenem! – csak ennyit tudtam mondani; csak egy feljajdulásra futotta, amikor megláttam a fotót az interneten. A szép Szentirmay-lányok egyike tette föl. És a kép megszólaltatta bennem a gyermekkort.

Kiteljesedett és megtört karrierek

Kiteljesedett és megtört karrierek

2017. február 05. (vasárnap)

2017-es „kerek” évfordulóinkat számba vevő sorozatunk záró darabjában visszapillantunk két jeles sportoló hölgy egykori sikereire és pályafutására. És megemlékezünk a koncertjáró fiatalok hajdani bálványáról, a különös sorsú énekesről.

Vaddisznólesőben

Vaddisznólesőben

2017. február 04. (szombat)

Szó esett erről nemrég, de emlékeztet is rá a gyerek: vaddisznó. Eldőlni látszik a hétvégi kirándulás dolga. És a rendelés mellé egy kívánság: nosztalgiavonat. Indulás hát szombat reggel, irány a pályaudvar, ahonnét közelítetek a mesés erdő felé.

Az ember, akiből nem lett bankfiú

Az ember, akiből nem lett bankfiú

2017. január 31. (kedd)

1956 januárjának utolsó napján az angliai Sussex megye varázslatos kisvárosában, Hartfieldben egy idős matematikus örökre kivonult ebből a világból.

Sárréti „dühösködő fergeteg”, dunaújvárosi nyári rekord

Sárréti „dühösködő fergeteg”, dunaújvárosi nyári rekord

2017. január 30. (hétfő)

Véget ér a nagy hideg – olvasom a bíztató hírt portálunkon. Ahogy a jelentés szól: a hét első felében még extrém hideg, havazás is lehet, majd február első napjaiban, bár borult lesz az ég, melegszik az idő, a hétvégén plusz 10 Celsius-foknál is melegebb lehet.