Kiteljesedett és megtört karrierek

2017. február 5. (vasárnap) 14:21 - Várkonyi Balázs

2017-es „kerek” évfordulóinkat számba vevő sorozatunk záró darabjában visszapillantunk két jeles sportoló hölgy egykori sikereire és pályafutására. És megemlékezünk a koncertjáró fiatalok hajdani bálványáról, a különös sorsú énekesről.

Szépség és elegancia örökös bajnoka

1996, Kalocsa. Szenior tornászok versenye zajlik. A szpíker bekonferálja a rajtsorban következőt, s jellegzetes tornászbevonulással jön egy filigrán hölgy. A közönség felszisszen. Jó évtizede, hogy utoljára látták, mégis, a kalocsai versenyen épp úgy néz ki, mint legutóbb, a budapesti világbajnokságon; pedig annak már tizenhárom éve.

És Óvári Éva tényleg nem sokat változott! Igaz, ’96-ban már nem 39 kiló súlya, mint az első sikereikor, nem is olyan gyermeki az arca, mint volt 17 évesen, az 1979-es EB idején – de kétszer annyi évével is igazi tornászalkatú, arisztokratikus eleganciájú, és szép (ja persze, nem véletlenül választották meg a dunaújvárosi lányt a ’83-as világbajnokság legszebb tornásznőjének). És nem mellesleg: annyi idő elteltével is fantasztikus a tudása!

1962-ben született. Gyermekévei szinte a tornacsarnokban teltek. És a bájos kis csitri a kirobbanó tehetségével helyet követelt magának az 1976-os montreali olimpia válogatott keretében. Az újvárosi kislány 14 évesen negyedik helyezést szerzett társaival. Ezernyi sportoló álmodik az első olimpiáján ilyen sikerről. Az internetes tornász világfórumon a fotója alatt a gazdag eredménylista, ezzel a nyitó mondattal: Óvári Éva a legfiatalabb magyar versenyző volt az 1976-os olimpiai játékokon.

Jött 1978, és a világbajnokságon a magyar sportszeretők kedvence már egyéniben lett a világ negyedik legjobbja. Csodás gerendagyakorlatának videofelvétele a mai napig a világhálón kering. És még nem volt vége: 1979 – a Magyar Nemzetközi Bajnokság győztese. 1980, Moszkva – újabb olimpiai helyezés, a magyar csapat tagjaként ötödik. Aztán elkezdi az egyetemet is. A kettő együtt soknak tűnik, de három évig még elbír vele. A budapesti világbajnokság utáni évben aztán becsukja maga után a tornacsarnok ajtaját. Sikeremberként búcsúzott. Fiatalok példaképe maradt.

A nevét sportuszoda őrzi tovább

A legendás búvárúszó, Gurisatti Gyula 1994-ben az Év Sportolója lett tájékozódási kategóriában, míg az uszonyosok között a mindössze 18 éves feltörekvő tehetség, Savanya Norbert érdemelte ki a címet. Két korosztály – két nagyszerű sportember. Gurisatti már világbajnok, Savanya még csak eztán lesz világelső. És milyen a sors – ugyanabban az évben, karácsony előtt érkezett a sportágat megrázó hír: a búvárúszás másik nagy alakja, legendája, első magyar világbajnoka, Fabó Éva feladta az életküzdelmet. Önként lépett át a túloldalra…

Istenem, hány nagyszerű sportolóval megtörtént, hogy minden nagy erőpróbában helytálltak, aztán a civil élet bajaival nem bírtak. Sokszor megesik – mondja a sportpszichológus –, hogy egy bajnok, egy sikerember a civil életbe visszatérve válságba kerül, mert nem talál új célt.

1994 után tizenhat évvel a sokszoros világbajnok, Savanya Norbert is hasonló utat választott, mint Fabó Éva. Tragédiájuk üzenete: a mindent nehézséget vállaló, küzdésre termett sportoló lelke is sebezhető.

Egy netes fórumon gyermekkori barátnője emlékezik Évára. Egy különös mondatot is leír: „Láttam rajta, hogy ő sem tud megküzdeni a dicséretekkel”. Igen, van, hogy az elismerés épp annak teher, aki kapja… De olvassunk bele a visszaemlékezésbe!

„Osztálytársam volt 8 éven át. Már tiniként sok versenyt megnyert, míg mi itthon uncsiztunk a legvidámabb barakkban, ő ki tudott menni Kanadába is a sport segítségével. Igaz, az uszodákon kívül sokat nem látott ő sem külföldből. Emlékszem, nagyon szerény, kedves csaj volt. A nagyszülei nevelték fel.

Évával mindig megvártuk egymást az utcájuk bejáratánál, együtt mentünk a suliba és hazafelé is. Sosem beszéltünk sikerről, dicsőségről. Fiúkról beszélgettünk, filmekről, álmokról. Mindig megkérdeztük és meghallgattuk, mit álmodott a másik..  És én nem úgy tekintettem rá, mint híres búvárúszóra, hanem, mint egy okos értelmes, érzelmes csajra, aki egyívású velem, hasonló gondolatai vannak, és hasonló félelmei az élettől.”

A kedves, tehetséges, sikeres Fabó Éva neve az újvárosi uszodával él tovább. És sporttársai, tisztelői szeretetével…

 

Neki ezt pörgette ki az élet…

Ötvenöt éve, 1962-ben megszületett egy újvárosi kisember. Senki nem sejtette, hogy egyszer majd tinédzserek tombolnak a koncerteken, ahol ő, Jeszenszky Béla Tibor, „Flipper Öcsi” áll társaival a pódiumon. Nagyon népszerű énekes, dalszerző, zenész lett.

Gyermekkorában csellózni tanult, dobolt. Nagyszerű mesterek, Sík Olga és Domahidy László tanították énekelni. 1982-ben a Hungária zenekar Aréna című albumának Flipper-slágerével robbant bele a könnyűzene világába. Tizenhat éves volt! A jóképű fiú azonnal a lányok kedvence lett. De nemcsak az övék – zenei intelligenciája, fölkészültsége általános elismerést váltott ki. Magánélete viszont nem volt zökkenők nélküli…

Fiatalon hagyta itt tisztelőit, barátait.

A rovat további hírei: Napraszóló

Hogy lehet ingyen inni a kocsmában?

Hogy lehet ingyen inni a kocsmában?

2018. május 21. (hétfő)

Na, hogy? Kezdjük a legrosszabbal: sehogy. Ma már, legalábbis. Pedig a daliás időkben mennyire másképp volt! Az ingyen iváshoz csak el kellett nyerni a pünkösdikirály-címet. Ez persze nem volt könnyű.

Amikor Ferenc József nem lett „pünkösdi király”

Amikor Ferenc József nem lett „pünkösdi király”

2018. május 21. (hétfő)

1867. március 30-a: az országgyűlés elfogadja a Habsburg-uralkodóházzal kötött úgynevezett kiegyezési törvényt. Ez az Osztrák Birodalom és a Magyar Királyság közötti politikai, jogi és gazdasági kapcsolatokat volt hivatva rendezni. Szentesítéséhez azonban szükség volt I. Ferenc József császár jóváhagyására.

Zúgó szélnek zendülése…

Zúgó szélnek zendülése…

2018. május 21. (hétfő)

Ígéret hava. A régiek szavával ez – május. A hónap, amely leggyakrabban magába foglalja a „vándorünnepet”, pünkösdöt, a megújulás ígéretét. Azt, amikor – a népdal mondja – „Piros pünkösd napján mindenek újulnak”. És rá is fér ez a „mindenekre”. Ránk is. Meg az időjárásra.

… és hol vannak a birtokaitok?

… és hol vannak a birtokaitok?

2018. május 13. (vasárnap)

Két hatvanasforma asszony közeledik az utcán. A nyitott ablakon át hallom: „És képzeld, semmije sincs, de könyve, az van, bőségesen. – Ne mondd! – De. És tudnád, hogy mennyi!” Gyermekkorom jut eszembe. Jószerével semmink se volt, de könyv igen. Tán nem „bőségesen”, de szellemi útravalóként éppen elegendő.

Láng, gyöngy, anya…

Láng, gyöngy, anya…

2018. május 06. (vasárnap)

Szabadkán vagyunk. A Kertváros csendes utcájának utolsó házába idegen tér be. Később ezt írja: „Mindenfelé szőlők és gyümölcsösök látszanak, melyek közül csak itt-ott meredeznek elő többnyire vakolatlan falaikkal az új házak. A csend és a nyugalom féltve őrzött szigete ez. … A gyermekkori emlékek gyűjteménye a ház egyszerű falai között ma is frissen megtalálható.

Emlékek tárházából…

Emlékek tárházából…

2018. május 01. (kedd)

Az 1952-es május elseje Újvárosban szinte előrehozott gyermeknap volt: akkor nyílt meg a Vidám Park. Azonnal népszerű lett.

Kettős kötésben

Kettős kötésben

2018. május 01. (kedd)

Munkásünnep, egyben néphagyományőrző nap: e kettősség adja május elseje patináját. A néphagyomány gazdagabb – de hát örök igazság: életélményeink meghatározzák emlékezetünket. Márpedig a felvonulások jelentik a történelmi közelmúlt újvárosi valóságát.