Kiteljesedett és megtört karrierek

2017. február 5. (vasárnap) 14:21 - Várkonyi Balázs

2017-es „kerek” évfordulóinkat számba vevő sorozatunk záró darabjában visszapillantunk két jeles sportoló hölgy egykori sikereire és pályafutására. És megemlékezünk a koncertjáró fiatalok hajdani bálványáról, a különös sorsú énekesről.

Szépség és elegancia örökös bajnoka

1996, Kalocsa. Szenior tornászok versenye zajlik. A szpíker bekonferálja a rajtsorban következőt, s jellegzetes tornászbevonulással jön egy filigrán hölgy. A közönség felszisszen. Jó évtizede, hogy utoljára látták, mégis, a kalocsai versenyen épp úgy néz ki, mint legutóbb, a budapesti világbajnokságon; pedig annak már tizenhárom éve.

És Óvári Éva tényleg nem sokat változott! Igaz, ’96-ban már nem 39 kiló súlya, mint az első sikereikor, nem is olyan gyermeki az arca, mint volt 17 évesen, az 1979-es EB idején – de kétszer annyi évével is igazi tornászalkatú, arisztokratikus eleganciájú, és szép (ja persze, nem véletlenül választották meg a dunaújvárosi lányt a ’83-as világbajnokság legszebb tornásznőjének). És nem mellesleg: annyi idő elteltével is fantasztikus a tudása!

1962-ben született. Gyermekévei szinte a tornacsarnokban teltek. És a bájos kis csitri a kirobbanó tehetségével helyet követelt magának az 1976-os montreali olimpia válogatott keretében. Az újvárosi kislány 14 évesen negyedik helyezést szerzett társaival. Ezernyi sportoló álmodik az első olimpiáján ilyen sikerről. Az internetes tornász világfórumon a fotója alatt a gazdag eredménylista, ezzel a nyitó mondattal: Óvári Éva a legfiatalabb magyar versenyző volt az 1976-os olimpiai játékokon.

Jött 1978, és a világbajnokságon a magyar sportszeretők kedvence már egyéniben lett a világ negyedik legjobbja. Csodás gerendagyakorlatának videofelvétele a mai napig a világhálón kering. És még nem volt vége: 1979 – a Magyar Nemzetközi Bajnokság győztese. 1980, Moszkva – újabb olimpiai helyezés, a magyar csapat tagjaként ötödik. Aztán elkezdi az egyetemet is. A kettő együtt soknak tűnik, de három évig még elbír vele. A budapesti világbajnokság utáni évben aztán becsukja maga után a tornacsarnok ajtaját. Sikeremberként búcsúzott. Fiatalok példaképe maradt.

A nevét sportuszoda őrzi tovább

A legendás búvárúszó, Gurisatti Gyula 1994-ben az Év Sportolója lett tájékozódási kategóriában, míg az uszonyosok között a mindössze 18 éves feltörekvő tehetség, Savanya Norbert érdemelte ki a címet. Két korosztály – két nagyszerű sportember. Gurisatti már világbajnok, Savanya még csak eztán lesz világelső. És milyen a sors – ugyanabban az évben, karácsony előtt érkezett a sportágat megrázó hír: a búvárúszás másik nagy alakja, legendája, első magyar világbajnoka, Fabó Éva feladta az életküzdelmet. Önként lépett át a túloldalra…

Istenem, hány nagyszerű sportolóval megtörtént, hogy minden nagy erőpróbában helytálltak, aztán a civil élet bajaival nem bírtak. Sokszor megesik – mondja a sportpszichológus –, hogy egy bajnok, egy sikerember a civil életbe visszatérve válságba kerül, mert nem talál új célt.

1994 után tizenhat évvel a sokszoros világbajnok, Savanya Norbert is hasonló utat választott, mint Fabó Éva. Tragédiájuk üzenete: a mindent nehézséget vállaló, küzdésre termett sportoló lelke is sebezhető.

Egy netes fórumon gyermekkori barátnője emlékezik Évára. Egy különös mondatot is leír: „Láttam rajta, hogy ő sem tud megküzdeni a dicséretekkel”. Igen, van, hogy az elismerés épp annak teher, aki kapja… De olvassunk bele a visszaemlékezésbe!

„Osztálytársam volt 8 éven át. Már tiniként sok versenyt megnyert, míg mi itthon uncsiztunk a legvidámabb barakkban, ő ki tudott menni Kanadába is a sport segítségével. Igaz, az uszodákon kívül sokat nem látott ő sem külföldből. Emlékszem, nagyon szerény, kedves csaj volt. A nagyszülei nevelték fel.

Évával mindig megvártuk egymást az utcájuk bejáratánál, együtt mentünk a suliba és hazafelé is. Sosem beszéltünk sikerről, dicsőségről. Fiúkról beszélgettünk, filmekről, álmokról. Mindig megkérdeztük és meghallgattuk, mit álmodott a másik..  És én nem úgy tekintettem rá, mint híres búvárúszóra, hanem, mint egy okos értelmes, érzelmes csajra, aki egyívású velem, hasonló gondolatai vannak, és hasonló félelmei az élettől.”

A kedves, tehetséges, sikeres Fabó Éva neve az újvárosi uszodával él tovább. És sporttársai, tisztelői szeretetével…

 

Neki ezt pörgette ki az élet…

Ötvenöt éve, 1962-ben megszületett egy újvárosi kisember. Senki nem sejtette, hogy egyszer majd tinédzserek tombolnak a koncerteken, ahol ő, Jeszenszky Béla Tibor, „Flipper Öcsi” áll társaival a pódiumon. Nagyon népszerű énekes, dalszerző, zenész lett.

Gyermekkorában csellózni tanult, dobolt. Nagyszerű mesterek, Sík Olga és Domahidy László tanították énekelni. 1982-ben a Hungária zenekar Aréna című albumának Flipper-slágerével robbant bele a könnyűzene világába. Tizenhat éves volt! A jóképű fiú azonnal a lányok kedvence lett. De nemcsak az övék – zenei intelligenciája, fölkészültsége általános elismerést váltott ki. Magánélete viszont nem volt zökkenők nélküli…

Fiatalon hagyta itt tisztelőit, barátait.

A rovat további hírei: Napraszóló

Az ezeréves túlélő

Az ezeréves túlélő

2017. augusztus 20. (vasárnap)

Nem vagyok vallásos, mit ünnepeljek? Róka Gizi mondta ezt egykor, augusztus huszadika előtt, legalábbis anyám emlékezete szerint. Bárki más lehetett volna, nem csak a rég elment Gizella asszony gondolkodhatott ilyen sarkosan. Különben is, volt ez a nap alkotmányünnep is… Igaz, sosem hittem, hogy bárki közülünk valódi ünnepi tartalmat képzelne az alkotmánynap mögé, nem csupán politikai hívó szót.

Esti harangszó a jeles napon

Esti harangszó a jeles napon

2017. augusztus 15. (kedd)

Az ausztriai Őrvidéken Boldogasszony; Délvidéken, a Dél-bácskai körzetben Boldogasszonyfalva; a Zselicségben, Baranya és Somogy határán Boldogasszonyfa. Települések, amelyek neve a Mária-tisztelet jegyében született, és ahol különös figyelem övezi augusztus tizenötödikét: a napot, amelyen az ősegyházig visszanyúló hagyomány szerint Jézus Krisztus édesanyját magához emelte a Teremtő.

Csak torokra menj!

Csak torokra menj!

2017. augusztus 12. (szombat)

Gyerekek játszanak a közös udvaron. Játékfegyverrel vadásznak egymásra, kis labdák repülnek, a megcélozott menekül, közben visszakiált: lábra ér, arcra nem! A szivacslabdák persze az arcon se okoznának sérülést, még a földre pottyanva se igen tudnak fölpattanni. De vigyáznak egymásra.

Hőguta műmágussal

Hőguta műmágussal

2017. augusztus 05. (szombat)

Hét nem vagyok én egy eszeveszett bolond? Dehogynem! Szenvedek az embertelen hőségben, bevackolok a kisszobába, gondolom, segít a mozdulatlanság, a semmittevés, hátha megúszom ezt a napot fulladás vagy infarktus nélkül – de elkövetek egy végzetes hibát.

Egy korsó „védőital” orvosi receptre?

Egy korsó „védőital” orvosi receptre?

2017. július 31. (hétfő)

Gyógyszertár, sorállás, dögmeleg. Lassan haladunk, a patikárius hölgy minden pácienst tanácsokkal lát el. Tudja, mondtam már – int egy vékony fickót –, sok folyadékot! Amaz serényen bólogat, mire a mögöttem álló testes úr: Én már a mai három korsómat megittam… S hogy kétségünk se legyen, mi volt a három korsóban, hozzáteszi: ideje lenne már a sört is receptre adni!

Egy „gyorsan elviharzó élet”

Egy „gyorsan elviharzó élet”

2017. július 31. (hétfő)

1849. július 30-a: vacsoravendégek ülnek asztalhoz Székelykeresztúron, Vargha Zsigmond portáján. Bivalytejes-túrós puliszkát esznek, ezt egy versből tudhatjuk, amit a vendégek egyike, a fiatal költő írt a házigazda lányának, Rozáliának. A legenda szerint egy körtefa alatt született költemény az ifjú alkotó legutolsó műve.

Rajt, cél

Rajt, cél

2017. július 30. (vasárnap)

De hát ezüstérmes vagy, ember! – kiáltott fel a riporter annak hallatán, hogy milyen visszafogottan nyilatkozik Verrasztó Dávid a saját remek teljesítményéről.