Kiteljesedett és megtört karrierek

2017. február 5. (vasárnap) 14:21 - Várkonyi Balázs

2017-es „kerek” évfordulóinkat számba vevő sorozatunk záró darabjában visszapillantunk két jeles sportoló hölgy egykori sikereire és pályafutására. És megemlékezünk a koncertjáró fiatalok hajdani bálványáról, a különös sorsú énekesről.

Szépség és elegancia örökös bajnoka

1996, Kalocsa. Szenior tornászok versenye zajlik. A szpíker bekonferálja a rajtsorban következőt, s jellegzetes tornászbevonulással jön egy filigrán hölgy. A közönség felszisszen. Jó évtizede, hogy utoljára látták, mégis, a kalocsai versenyen épp úgy néz ki, mint legutóbb, a budapesti világbajnokságon; pedig annak már tizenhárom éve.

És Óvári Éva tényleg nem sokat változott! Igaz, ’96-ban már nem 39 kiló súlya, mint az első sikereikor, nem is olyan gyermeki az arca, mint volt 17 évesen, az 1979-es EB idején – de kétszer annyi évével is igazi tornászalkatú, arisztokratikus eleganciájú, és szép (ja persze, nem véletlenül választották meg a dunaújvárosi lányt a ’83-as világbajnokság legszebb tornásznőjének). És nem mellesleg: annyi idő elteltével is fantasztikus a tudása!

1962-ben született. Gyermekévei szinte a tornacsarnokban teltek. És a bájos kis csitri a kirobbanó tehetségével helyet követelt magának az 1976-os montreali olimpia válogatott keretében. Az újvárosi kislány 14 évesen negyedik helyezést szerzett társaival. Ezernyi sportoló álmodik az első olimpiáján ilyen sikerről. Az internetes tornász világfórumon a fotója alatt a gazdag eredménylista, ezzel a nyitó mondattal: Óvári Éva a legfiatalabb magyar versenyző volt az 1976-os olimpiai játékokon.

Jött 1978, és a világbajnokságon a magyar sportszeretők kedvence már egyéniben lett a világ negyedik legjobbja. Csodás gerendagyakorlatának videofelvétele a mai napig a világhálón kering. És még nem volt vége: 1979 – a Magyar Nemzetközi Bajnokság győztese. 1980, Moszkva – újabb olimpiai helyezés, a magyar csapat tagjaként ötödik. Aztán elkezdi az egyetemet is. A kettő együtt soknak tűnik, de három évig még elbír vele. A budapesti világbajnokság utáni évben aztán becsukja maga után a tornacsarnok ajtaját. Sikeremberként búcsúzott. Fiatalok példaképe maradt.

A nevét sportuszoda őrzi tovább

A legendás búvárúszó, Gurisatti Gyula 1994-ben az Év Sportolója lett tájékozódási kategóriában, míg az uszonyosok között a mindössze 18 éves feltörekvő tehetség, Savanya Norbert érdemelte ki a címet. Két korosztály – két nagyszerű sportember. Gurisatti már világbajnok, Savanya még csak eztán lesz világelső. És milyen a sors – ugyanabban az évben, karácsony előtt érkezett a sportágat megrázó hír: a búvárúszás másik nagy alakja, legendája, első magyar világbajnoka, Fabó Éva feladta az életküzdelmet. Önként lépett át a túloldalra…

Istenem, hány nagyszerű sportolóval megtörtént, hogy minden nagy erőpróbában helytálltak, aztán a civil élet bajaival nem bírtak. Sokszor megesik – mondja a sportpszichológus –, hogy egy bajnok, egy sikerember a civil életbe visszatérve válságba kerül, mert nem talál új célt.

1994 után tizenhat évvel a sokszoros világbajnok, Savanya Norbert is hasonló utat választott, mint Fabó Éva. Tragédiájuk üzenete: a mindent nehézséget vállaló, küzdésre termett sportoló lelke is sebezhető.

Egy netes fórumon gyermekkori barátnője emlékezik Évára. Egy különös mondatot is leír: „Láttam rajta, hogy ő sem tud megküzdeni a dicséretekkel”. Igen, van, hogy az elismerés épp annak teher, aki kapja… De olvassunk bele a visszaemlékezésbe!

„Osztálytársam volt 8 éven át. Már tiniként sok versenyt megnyert, míg mi itthon uncsiztunk a legvidámabb barakkban, ő ki tudott menni Kanadába is a sport segítségével. Igaz, az uszodákon kívül sokat nem látott ő sem külföldből. Emlékszem, nagyon szerény, kedves csaj volt. A nagyszülei nevelték fel.

Évával mindig megvártuk egymást az utcájuk bejáratánál, együtt mentünk a suliba és hazafelé is. Sosem beszéltünk sikerről, dicsőségről. Fiúkról beszélgettünk, filmekről, álmokról. Mindig megkérdeztük és meghallgattuk, mit álmodott a másik..  És én nem úgy tekintettem rá, mint híres búvárúszóra, hanem, mint egy okos értelmes, érzelmes csajra, aki egyívású velem, hasonló gondolatai vannak, és hasonló félelmei az élettől.”

A kedves, tehetséges, sikeres Fabó Éva neve az újvárosi uszodával él tovább. És sporttársai, tisztelői szeretetével…

 

Neki ezt pörgette ki az élet…

Ötvenöt éve, 1962-ben megszületett egy újvárosi kisember. Senki nem sejtette, hogy egyszer majd tinédzserek tombolnak a koncerteken, ahol ő, Jeszenszky Béla Tibor, „Flipper Öcsi” áll társaival a pódiumon. Nagyon népszerű énekes, dalszerző, zenész lett.

Gyermekkorában csellózni tanult, dobolt. Nagyszerű mesterek, Sík Olga és Domahidy László tanították énekelni. 1982-ben a Hungária zenekar Aréna című albumának Flipper-slágerével robbant bele a könnyűzene világába. Tizenhat éves volt! A jóképű fiú azonnal a lányok kedvence lett. De nemcsak az övék – zenei intelligenciája, fölkészültsége általános elismerést váltott ki. Magánélete viszont nem volt zökkenők nélküli…

Fiatalon hagyta itt tisztelőit, barátait.

A rovat további hírei: Napraszóló

Hamis Luca

Hamis Luca

2017. december 13. (szerda)

„Gonoszjáró” napra ébredtünk! A Siracusában született ókori vértanú, a szembetegek védőszentje, Lucia-Luca neve napján a rémek, boszorkányok kedvükre garázdálkodnak. Aki jót akar, kövesse a szigorú hagyományrendet! Rontás ellen kenjük be fokhagymával az ajtók, ablakok sarkait. Aki jószágot tart, a hajdani délszlávok – így az egykori pentelei szerbek – mintájára az istálló bejáratát is fokhagymával kenje, hogy az állatait megóvja.

A levéltitok becsülete

A levéltitok becsülete

2017. december 10. (vasárnap)

A véletlen sodort Z. úr mellé. Úgy alakult, hogy egy időt kényszerűen egy helyen kellett töltenünk. Közben többször is alkalom adódott, hogy beszélgessünk, s úgy-ahogy megismerjük egymást. Vagyis hát, megismerni… ez azért egy kicsit túlzás. De az ember röpke ismeretség nyomán is szerezhet valamiféle benyomást. Nekem ez viszonylag hamar sikerült.

Adventbe érve

Adventbe érve

2017. december 03. (vasárnap)

Nézd, ott ballag két ember, már nem vagyunk egyedül. Fotoriporter kolléganőm, Márta derült fel így az idegenek látványán. Hát persze, vasárnap reggel a kihalt, havas mellékúton, ahol sok-sok kilométeren át egy lélek se tűnik föl, szívderítő ez a „nem vagyunk egyedül” érzés. Riportra mentünk: adventnyitó mise, az első gyertyagyújtás a kis pusztai kápolnában. Mint kiderült, az átfagyott emberpár is oda tart. Hiába invitáltuk őket az autóba, köszönettel elhárították: „Megszoktuk mi így…”

Örömutazás

Örömutazás

2017. november 29. (szerda)

Cegléd, Budai út, megálló az 1896-os évszámot viselő 226. jelű őrháznál. Itt szállt vonatra kora reggel huszonkét kis óvodás és négy nevelő. Bevonatoztak a szépen gondozott, hangulatos-platánfás törzsállomásra, leszálltak. A gyerekek izgatottan lesték, mikor jön a Hírös Intercity. Az ő vonatuk.

A vendéglőskirály

A vendéglőskirály

2017. november 28. (kedd)

New York, 1939, Világkiállítás. Zsibongás a csarnokokban, hatalmas tömeg – és az egyik legforgalmasabb pont: egy vendéglő a magyar pavilonban. De nem is csupán „egy” volt ez a hatalmas nemzetközi seregszemle éttermei közül, hanem a legjobb: a Gundel. A híres újság, a New York Herald írta a nap mint nap zsúfolt vendégfogadóról, hogy többet tett Magyarország jó híréért, mint egy hajórakomány turisztikai prospektus.

... de hol van a nagyfater bringája?

... de hol van a nagyfater bringája?

2017. november 26. (vasárnap)

Hetvenes évek: Moszkvába utazik a Magyar Rádió küldöttsége. Sűrű program, „baráti” találkozó vadidegenekkel, veteránokkal, ifjúkommunistákkal, munkásmozgalmi kiállítás, komszomoltörténeti tárlat, a Vörös Hadsereg múzeuma. A delegátusok egyike, őszes hajú férfi már unta sokadszor megnézni szinte ugyanazt. Amikor a háborúban zsákmányolt német fegyvereket mutogatták, jelentkezett, kérdezett: Tessék mondani, a fater bringáját hol találom?

Cihika és az ideges elfajzás

Cihika és az ideges elfajzás

2017. november 19. (vasárnap)

Úgy hívták: Cihika Mihály. A Toldy Gimnázium diákjai már a furcsa név hallatán hangos röhögésben törtek ki, legalábbis az elején. A nevéről persze senki sem tehet, Mihály tanár se, hogy ezt örökölte szüleitől. A gyerekek később alaposan megtanulták, hogy nevetni semmi okuk, félni annál inkább.